Piastri nem remeg meg
F1-es karrierje talán legerősebb hétvégéjét produkálta Oscar Piastri: nyilván az egyértelműen leggyorsabb autó volt alatta, de akkor is megcsinálta vele a Q3-as kört, elvitte a pole-t, majd jól rajtolt, jól menedzselte a futamát, nem izgulta el a biztonsági autós újraindítást, és magabiztosan, tükörsimán váltotta győzelemre a McLaren tempóját.
Ez az a produkció, amire szüksége van egy világbajnoknak: ha megvan rá a lehetőséged, akkor be kell rúgni a ziccert, és haza kell ballagni a maximális pontszámmal – közben pedig a lehető leginkább építeni kell az önbizalmad, amire nem rossz recept az, ha átgázolsz a csapattársadon és a komplett mezőnyön.
Piastrinál tavaly még talán azt hiányolhattuk, hogy alaptempóban elmaradt Norristól, éppen ezért nehezen képzelhettük el azt, hogy ilyen domináns hétvégéket fut majd. Idén viszont egyelőre megugrotta azt az utolsónak tűnő lépcsőt is: öt időmérőből háromszor legyőzte Norrist, Japánban ezredekkel kapott ki az elrontott első szektora miatt, Melbourne-ben pedig az első Q3-as körén elkövetett hibája után nem mert kockáztatni. A futamon ott és Japánban is Norris árnyékaként autózott, semmivel sem volt lassabb.
Ő is hibázgat, néha ő is küszködik a nehezen vezethető McLarennel, de az önbizalom és a higgadtság megvan, most már úgy néz ki, hogy tempóban sincs lemaradása, és olyan hétvégéből érkezhet meg Dzsiddába, amely után szétvetheti a magabiztosság.
Ugyan Melbourne után még arról beszélhettünk, hogy nem engedheti el Norrist ilyen könnyedén, most, a negyedik hétvége után már azt kell mondanunk: nemcsak becsekkolt a világbajnoki harcba, de át is dobta a labdát a brit térfelére.
Norrisnak rendeznie kell a sorait
Ne legyünk túl szigorúak a vb-éllovassal szemben, de tény, hogy a bahreini hétvége után nem véletlenül kellett hosszasan magyarázkodnia különböző platformokon. Ugyanazok a hibák jöttek elő, amelyek tavaly megfosztották őt a vb-esélytől: elrontott körök, elrontott rajt, rosszul kivitelezett kerék a kerék elleni csaták. Mentális nehézségek.
A nyilatkozatai alapján messze van az ideális, nyugodt állapottól, és kollégánk, Mészáros Sándor is arról számolt be a helyszínről, hogy talán még sosem látta ennyire maga alatt Norrist.
A negyedik hétvégénél tartunk úgy, hogy az elsőn még mindent vitt. Érezhetően nem találja az összhangot az autóval, könnyen jönnek a kis hibák, ez növeli a bizonytalanságot, sok a megingás, és egyre több mindent kérdőjelez meg. Sok versenyzőnél láttuk már, hogy egy ilyen negatív spirál hogy be tud szippantani valakit – amikor már semmiben sem bízik, úgy ül be az autóba, hogy nem tudja vele megcsinálni azt, amit akar, maga sem hiszi el, hogy befordul úgy, ahogy be kellene fordulnia. Pokoli nehéz helyzet.
Ehhez jön a fent említett faktor, jelesül az, hogy bár tavaly a hibáit sokszor ellensúlyozta még házon belül az, hogy egy árnyalattal végig gyorsabb volt Piastrinál, és tudhatta, hogy ha nagyjából megcsinálja, amit meg kell, akkor elöl lesz – most már ez sincs meg.
De óriási hiba lenne átnézni felette. Rutinos, sokat látott versenyzőről van szó, aki ha kezesebb autót kap, bármire képes vele. Ő vezeti a tabellát úgy is, hogy saját bevallása szerint pokoli messze van a maximális teljesítménytől.
Volt egy gyengébb hétvégéje, sőt kimondhatjuk: ez volt az eddigi leggyengébbje idén. De a kérdés az lesz, hogy hogyan és mikor tud ebből visszajönni. A McLaren fejlesztéseivel visszatér-e a kellő érzés az autóban, illetve hogy mennyire tudja lerázni magáról ezt a terhet, hogy bármit csinál, azonnal ízekre szedik érte.
Ez az ő mestervizsgája.
Most a másik irányba lengett ki a Red Bull-inga
Suzukában nagyon elmozdult a pozitív irányba a Red Bull, egyrészt mert a fejlesztések ott nagyon jól működtek, másrészt mert az autó gyengeségeit elfedte az a vonalvezetés, harmadrészt pedig Max Verstappen elképesztően nagyot ment, főleg egy körön – és ebből következik a „negyedrészt”, hogy Suzukában nem lehetett előzni.
Most átbillent az inga a másik oldalra: ez a pálya tökéletesen kidomborította az autó szörnyű egyensúlyát, ez nagyon ráerősített az ebből fakadó gumielmelegítési problémára, pluszban megérkezett Verstappennél egy rejtélyes fékgond, ami az egész hétvégén keserítette az életét, és még ráadásul mindkét bokszkiállását is elrontotta a csapat.
Megemlíthető az is, hogy most mondjuk a Ferrarikat sem zárták ki, és nem történt semmi extra előtte, így lett hatodik, méghozzá jelentős hátrányban – nagyjából itt volt most a helye ennek a csomagnak.
Nem kell túlreagálni ezt sem, ahogy a múlt hetit sem kellett volna. Az igazság valahol a kettő között lesz – lehet, hogy már Dzsiddában!
Russell továbbra is extra
Az ötödik helynél még nem kvalifikált hátrébb, és öt lehetőségből háromszor szerzett dobogót eddig ebben a szezonban George Russell – olyan tempót megy olyan stabilitással, hogy jelenleg abszolút top hármas egyéni teljesítményt nyújt 2025-ben.
A Mercedes britje ezúttal még talán a maximumnál is többet hozott ki a hétvégéjéből, bravúros első sor az időmérőn, aztán még bravúrosabb második hely a futamon, ezzel pedig továbbra is látótávolságon belül tartja magát a vb-tabellán.
Andrea Kimi Antonelli most volt hozzá eddig a legközelebb tempóból, de összességében megint elképesztő hétvégét rakott le az asztalra Russell – a Mercedes a legkönnyebben vezethető, de talán a legkevésbé erős elméleti csúcstempóval rendelkező autó az élmezőnyben, ami egyelőre tökéletesen fekszik neki.
Ha Verstappent minden héten kiemeljük, akkor Russell is megérdemli: egyéni teljesítménye továbbra is leginkább csak a hollandéval említhető egy lapon.
Hamilton eddig a tavalyi önmaga
Négy hétvégét kellett várni arra, hogy megérkezzen az első önostorozó Hamilton-nyilatkozat: a brit az időmérő után azt fejtegette, hogy nem tudja, miért ilyen lassú, hogy miért nem tudja kihozni az autóból azt, ami benne van.
Ez még mindig tanulófázis (nemcsak neki, Sainznak, Antonellinek és mindenkinek, aki csapatot váltott), de négy hétvége után egyelőre azt vonhatjuk le mérlegként, hogy ez a 2024-es Hamilton, és nem a 2023-as. Két éve még egyértelműen Russell előtt volt, tavaly viszont ugyanazt hozta, amit idén is látunk tőle Leclerc-rel szemben: sok hiba az időmérőkön, egy-egy letargikus nyilatkozat, az egyköröshöz képest jobb versenytempó, de mivel hátulról rajtol, ezért ebből sem születnek igazán jó eredmények.
Az egyetlen kivétel a kínai hétvége, ahol mindkét időmérőn legyőzte Leclerc-t, és megnyerte a sprintfutamot, de a nagydíjra már ott is elfogyott a lendület. Ez is kicsit a tavalyi Hamilton: amint megérzi a vérszagot, kicsit összeáll körülötte a csomag, kicsit jobban érzi magát az autóban az adott napon, és máris életveszély. Csak egyelőre ez nem túl gyakran fordul elő.
Lassan fordítania kell majd a dolgok menetén, és néha meg-megvernie Leclerc-t, ha nem akar egyértelműen betagozódni mögé…
