Tényleg előnyben van a McLaren
Ugyan a szabadedzések során még inkább csak sejthettjük, az időmérő utolsó szakaszában, és a futamon tökéletesen beigazolódott az, amit a teszten látottak alapján vártunk: előnyben van a többiekkel szemben a McLaren.
A wokingiak egy körön is fél másodperc körüli fórt tudtak kiépíteni Melbourne-ben, amikor nem hibáztak, és a futamon is játszi könnyedséggel rázták le magukról ellenfelüket. Mindkét pilóta viszonylag komfortosan vezette az autót, de az is látszott, amire szintén felhívtuk a figyelmet a teszt után: hajlamos elindulni az MCL39-es hátulja, és amikor igazán pengeélen táncolnak vele, akkor nem könnyű megzabolázni.
Egy körön viszont nem volt szükség erre a pengeélre, a futamon pedig az elképesztő gumikezelés még inkább kidomborodott – egy körön is brutálisan meglátszott az, hogy csak a McLaren tudta terhelés mellett a harmadik szektorban is életben tartani az abroncsokat, de a versenyetapokon legalább ennyire világított az, hogy mennyivel jobban bánik a gumikkal Rob Marshall autója.
Kínától viszont változtatni kell a hátsó szárnyakon, és a Red Bull gyanúsítása szerint ezt elsősorban a McLaren miatt kell megtenni – meglátjuk, hogy okoz-e ez bármilyen visszaesést Norriséknál, de tény, hogy elsőre olyan egyértelmű előnyben voltak elsősorban gumikezelés, de a nyers tempó terén is, hogy komoly csalódás lehet nekik a kettős győzelem elmaradása.
Piastrinak ez nem fér bele
Nulla-nulláról indíthatta ezt az évet a fiatal ausztrál, aki megkapta a szerződéshosszabbítását, a hazai rajtot, mindent, de ő lett a hétvége egyik legnagyobb vesztese. A Q3-ban egy tizedmásodpercen belüli lemaradással, de kikapott Norristól (neki ott maradt a fejében az előző kör hibája, a britnek nem, ő nem óvatoskodott el semmit), majd elrontotta a rajtot, és bár a futamon nagyon hasonló hibát követett el, mint csapattársa, de ő járt rosszabbul.
Márpedig ezek nem férnek már bele: hiába a nulla-nullás rajt, a hiba miatt már az első futamon 20+ pontos hátrányba került Norrishoz képest, ráadásul a brit önbizalma megerősödhetett, addig az övé inkább meginoghatott. Tempóból közel van Norrishoz, de eddig ritkán tudott gyorsabb lenni nála, versenyzési készségekben tudott inkább többet mutatni, abban lehet előnye riválisához képest – nem fér bele az, hogy ilyen hibákkal ekkora hátrányokba sodorja bele magát.
Még két ilyen, és nem is szólhat semmit azért, ha besorolják Norris mögé hátvédnek – nyilván ne szaladjunk előre, de ez az eredmény abszolút figyelmeztetés Piastri felé azt illetően, hogy ez már más kávéház.
Az autó úgy néz ki, hogy felfelé lóg ki a mezőnyből, alkalmas a világbajnoki címre is, a csapat pedig ugyan nyilvánvalóan „Norrisé”, de benne is bízik annyira, hogy megkapja az esélyt – ez már a harmadik szezonja, kétszeres futamgyőztes, élcsatákban is van tapasztalata, egyszerűen most kell megmutatnia, hogy képes a vb-címre. Az ilyen mínuszos hétvégék hamar elsüllyeszthetik…
Nem lesz diadalmenet a Hamilton–Ferrari házasság
A szezon egyik legjobban várt történetszála Lewis Hamilton és a Ferrari együttműködése, január közepétől idáig tele volt a sajtó azzal, hogy a brit milyen tesztprogramot teljesít, hogyan építik fel az ő versenyzését, mit alakítanak át azért, hogy minél komfortosabban érezhesse magát – az első hétvége viszont még a pesszimistább várakozásokat is csak alulról súrolta.
Folyamatosan, konstans módon, az első szabadedzls első körétől kezdve jól mérhetően, egyértelműen lassabb volt Charles Leclerc-nél, az időmérő végén rá nézve volt hízelgő az, hogy csak két tizedmásodperccel kapott ki – ezt Hamilton el is mondta, hogy ezzel alapvetően nem is lenne nagy problémája.
Aztán a versenyen is nagyon világosan ő volt a második számú Ferrari, az utolsó etapban pedig Leclerc mellett Piastri is állva hagyta – egyetlen pontot szerzett, és minden szempontból szárnyaszegettnek tűnt.
Nyilván sújtotta technikai probléma (a sebességváltója rakoncátlankodott), az autó sem volt maga az áldás, főleg szombattól kezdődően, és természetesen ez volt az első ferraris hétvégéje nehéz körülmények között – de tegyük a szívünkre a kezünket, titkon sokan reménykedtek abban, vagy gondoltak arra, hogy a brit azért a hét vb-cím tapasztalatával hamar úrrá lesz a gondokon.
Az első hétvége viszont azt mutatta meg, hogy nincsenek csodák, neki is tanulnia kell, a Ferrari olyan műszaki problémákba ütközött, amelyek 2024 végén még nem voltak meg, és jelen állás szerint ez idén nem diadalmenetnek ígérkezik, hanem fogcsikorgatós küzdelemnek – legalábbis a szezon első részében.
Verstappen így is esélyes bármire
Én magam azt tippeltem a szezon előtt, hogy ha csak kicsivel lesz gyengébb autója a riválisoknál Max Verstappennek, akkor még technikai hátrányban is komoly esélye lehet a világbajnoki címre – és hangsúlyoztam, hogy én nem fogadnék a holland ellen.
Az első hétvége egy kicsit ezt igazolta vissza. Verstappen ért oda a harmadik helyre, a két McLaren mögé az időmérőn, ő csapott le Piastri hibájára a rajtnál, és végül némi biztonsági autós segítséggel, de Norrist is megkergette a győzelemért.
Az RB21 a belsőkamerás felvételek alapján pokolian nehezen vezethető, sokat kell vele küszködni, ezt a „Pereznél is perezebb” szezonnyitót produkáló Liam Lawson bukdácsolása is jól mutatta, de Verstappen könyörtelenül kihozta a hétvégéjéből a maximumot.
Tempóból olyan hátránya van Norrishoz és a McLarenhez képest, hogy egyelőre nem reménykedhet abban, hogy nyer, de most is megmutatta, hogy ha bármilyen lehetőség adódik, ha a wokingiak hibáznak, bizonytalankodnak, akkor ő bizony ott lesz, hogy lecsapjon arra a lehetőségre. Ezúttal Norris kisebb megingásai belefértek, de a vb-cím fő várományosa alighanem idén is készülhet a kőkemény csatákra – az első hétvégén még nem volt értelme őrült manővert megejteni, de ha úgy hozza a szükség, ne lepődjünk meg ilyeneken sem…
Nincs idő gólörömre
A McLaren mögött egészen elképesztően szoros küzdelmet láthattunk a csapatok között, a jobbik Red Bull, a Mercedes, a Ferrari, a Williams, vagy akár a Racing Bulls is kerülhet közel egy kalapba – aki egy kicsit is mellényúlt a beállításokkal, a taktikával, vagy elnézett valamit, már hátrányba is került.
A mezőny két csapata pedig a saját bőrén tapasztalhatta meg azt, hogy ebben a versengésben nincs idő másra figyelni. Hiába örömködik Adrian Newey leigazolásán, vagy az új szélcsatornán az Aston Martin, hiába döngeti a mellét Lawrence Stroll a különböző bejelentéseknél, amíg nem figyelnek oda a jelenlegi autójukra, addig akár a sor legvégére is lecsúszhatnak – akkor pedig Newey ide, Honda oda, pénz amoda, nem lesznek túl vonzó célpont, ahogy azt tavaly az Audi példája is mutatta.
A másik ilyen csapat pedig a Haas. Több műsorunkban is hangoztattam, hogy Ayao Komatsut dicsérni a tavalyi fellángolásért komoly hozzá nem értést sugall: a japán semmit nem tett hozzá a projekthez, egyszerűen jobb, kezelhetőbb autót kaptak a Ferraritól, Gene Haas pedig jóval több pénzt pumpált bele a történetbe, hogy igazolhassa Günther Steiner kirúgását.
Ez az az autó, amely már Komatsu irányítása mellett, az ő döntései nyomán készült – az eredmény pedig olyan, amilyen. A középmezőny elejéről a sor legvégére lehet kerülni egy kis belekényelmesedéssel, és ha már egyszer ott vagy, borzasztó nehéz újra elmozdulni…
