DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Formula+

Fordtól Yamahán és Peugeot-n át Hondáig

A korábban többek között Jordan és Force India néven is futó silverstone-i csapat 2026-tól Hondával versenyez – 36 év alatt 10. alkalommal váltanak motorszállítót.

Szerda hajnalban bejelentették, hogy az Aston Martin és a Honda együtt folytatja 2026-tól kezdve – ezzel lezárul a Jordan néven alakult, majd Midland, Spyker, Force India és Racing Point néven is futó silverstone-i istálló leghosszabb motorpartneri együttműködése. 2009-ben Force Indiaként váltottak Mercedes-motorra, s a felek 17 esztendőn át kitartottak egymás mellett – korábban viszont meglehetősen gyakran cserélgette „társait” az alakulat. Az alábbiakban áttekintjük az F1-be 1991-ben megérkező istálló történetét az erőforrásokra fókuszálva.

jordan-gachot



A Jordan a Ford partnereként mutatkozott be a száguldó cirkuszban, egy olyan érában, amikor meglehetősen sok, összesen kilenc különböző motorgyártó volt jelen a királykategóriában. A legtöbb csapatot a Ford Cosworth szolgálta ki: összesen öt istálló versenyzett DFR-rel, míg az addig a Benetton által kizárólagosan használt HB-sorozatból immár a Jordan is kaphatott – a ruhagyáros társaság ugyanis nem érezte magára veszélyesnek az újonc alakulatot. A Jordan várakozáson felül teljesítve a bajnokság 5. helyén debütált az F1-ben, de anyagi nehézségeik miatt kénytelenek voltak Yamahára váltani, ami az autó tervezését is hátráltatta, hiszen már megkezdték a munkát a 192-esen, amikor kiderült, hogy a Ford V8-asa helyére a japánok jóval nagyobb 12 hengeresét kell beilleszteni. Az eredmény katasztrofális volt: a Jordan történetének legrosszabb szezonjában csak egyetlen pontot szerzett, azt is a szezonzárón.

Nem is csoda, hogy azonnal szabadulni akartak a Yamahától, és a következő szezont már a saját motorral hét év távollét után visszatérő Hart-erőforrásokkal kezdték meg. Az eredmény nem volt sokkal fényesebb: ezúttal is csak egyetlen futamon szereztek pontokat, s noha akkor legalább mindkét autóval, a bajnokságban ez is csak a 11. helyre volt elég. A következő szezon aztán váratlanul erősre sikeredett: Barrichello két verseny után a második helyen állt a tabellán, dobogót és pole-t is szerzett, s végül ő maga hatodik, csapata pedig ötödik lett a pontversenyben – ráadásul a brazil aidai 3. helye mellé hét további negyedik pozíciót is begyűjtött a Jordan.

jordan-1994

Az F1 1995-től háromliteres erőforrásokra váltott, a Jordan pedig nem tartott a Harttal ebben az új érában, hanem a McLarennel az előző évben nyolc dobogót szerző Peugeot-val folytatta. Pozitívumok és negatívumok egyaránt akadtak az évben: Kanadában szerencsés körülmények között kettős dobogót szereztek a csapat történetében először, de sok volt a megbízhatósági probléma, az autó teljesítménye nem volt konzisztens, így a bajnokságban a Ligier mögé szorultak a hatodik helyre. 1996-ban dobogóra se Barrichello, se Brundle nem állhatott, az ötödik hely viszont újra a Jordané lett, hogy aztán 1997-ben minden korábbinál versenyképesebb legyen a csapat. Két fiatal tehetség, Ralf Schumacher és Giancarlo Fisichella vezette az utolsó Jordan–Peugeot-t, a 197-est: mindketten behúztak egy harmadik helyet, Fisichella Spában második lett, a Német Nagydíjon pedig 23 ezreddel maradt le a pole-tól, majd körökön át vezette a versenyt, a győzelemért küzdött, mielőtt végül műszaki hiba miatt kiesett. Az olaszt el is vitte a Benetton 1998-ra, helyére a két évvel korábbi világbajnok, Damon Hill érkezett.

1998-tól kezdve öt éven át Honda-erőforrás dübörgött a sárga autókban, az első három szezonban Mugen-Hondák, az utolsó kettőben pedig gyári motorok. Az igazi sikereket előbbivel érte el a csapat: 1998-ban a tragikus szezonkezdés után erősen áttervezett autóval a kaotikus Belga Nagydíjon kettős győzelmet aratott a Jordan (az utolsó hat futamon Damon Hill szerezte a harmadik legtöbb pontot a teljes mezőnyben), s megszerezték addigi legjobb konstruktőri helyezésüket a negyedik pozícióval. 1999-ben aztán újabb szintet léptek, s Heinz-Harald Frentzen két győzelmet aratott, sőt a hajráig a vb-címért is harcban volt, végül pedig ő és a csapat is harmadik lett a pontversenyben.

jordan-frentzen-2001

A Jordan hanyatlása 2000-ben kezdődött meg: a Ferrari és a McLaren helyett immár a BAR és a Benetton voltak az ellenfeleik, majd amikor 2001-ben gyári Hondára váltottak, az ötödik helyet sikerült ugyan elcsípni a szintén hondás BAR orra elől, de aggasztó jel volt, hogy április után már csak háromszor szereztek pontot. A 2002-es szezon fénypontjait néhány ötödik hely jelentette, a Honda pedig úgy döntött, hogy a BAR-ra összpontosítja energiáit (melyből nem sokkal később gyári csapatot csináltak), a Jordan pedig vészmegoldásként Fordra váltott – voltaképpen az előző évi Cosworth került az autóba, mellyel a Jaguar és az Arrows versenyzett 2002-ben.

A Jordan a mezőny második leggyengébb motorjával (a Minardi ugyanis nem egy, hanem két évvel korábbi Cosworth-t használt) utolsó előtti lett a bajnokságban, de Giancarlo Fisichella egy brazil káoszfutamon megszerezte karrierje első és a csapat utolsó győzelmét. A helyzet 2004-re sem lett jobb, majd amikor a Ford kiszállt az F1-ből, csak az utolsó pillanatban sikerült nyélbe ütni egy üzletet a Toyotával 2005-re – mely, mint kiderült, a Jordan történetének utolsó szezonja volt.

jordan-karthikeyan-2005

Az istállót a nevére vevő Midland a Toyotánál maradt a V8-as korszak kezdetén, de miután egy árva pontot se szereztek, a csapatot még a szezon vége előtt megvásárló Spyker a Ferrarival kötött szerződést, s ugyanúgy az olaszok nyolchengeresei dolgoztak a hollandok egyetlen F1-es autójának továbbfejlesztett változatában, a Force India VJM01-ben. Az eredmény: két szezon, harmincöt verseny, egyetlen pont – azt is egy büntetésnek köszönhetően.

Így érkeztünk el a mai napig tartó Mercedes-korszakhoz: a Force India 2009-ben a németek erőforrásaira váltva pole-t, dobogót és leggyorsabb kört is szerzett, majd egészen az istálló 2018 közepi összeomlásáig folyamatosan lépdelt előre – nyolc év alatt csak egyetlen alkalommal fordult elő, hogy rontottak volna konstruktőri helyezésükön, így sereghajtóból a középmezőny uraivá váltak egy szűk évtized leforgása alatt. A motorpartnert akkor sem cserélték le, amikor Lawrence Stroll megvásárolta a csapatot, és Racing Point néven versenyeztette, s az istálló legújabb inkarnációja, az Aston Martin is Mercedes-erőforrásokkal szerepel – s futja jelenleg a silverstone-i alakulat történetének legversenyképesebb szezonját: az első olyat, melyben önerőből is folyamatosan képesek dobogós helyezéseket elérni.

alonso-aston-australia

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: