Az már a bahreini teszt óta nyilvánvalónak tűnik, hogy jelenleg a McLarené a legjobb konstrukció a Formula-1-ben. Az első négy futam után az is kirajzolódni látszik, hogy elsősorban a hátsó gumik életben tartása és hőmérsékletének kordában tartásában emelkednek ki a mezőnyből – mutatott rá elemzésében a The Race szaklap.

Ez az a tulajdonság, amely révén előnyben voltak a melbourne-i évadnyitó időmérőjén, ahol csak ők tudták igazán életben tartani az abroncsokat az utolsó szektorra, és ugyanez megmutatkozott másnap magán a futamon is, ahol a körök múlásával könnyedén leszakították magukról Max Verstappen a nedves pályán.

És ez az, ami viszont nem igazán volt számottevő tényező Kínában és Japánban, ahol a hűvösebb időjárás és főként az újraaszfaltozott részek simasága sokkal kevésbé jelentett terhelést a hátsó gumikra nézve. Sanghajban így is kettős győzelmet aratott a McLaren – igaz, a sprinten elkapta őket a Ferrari –, Suzukában viszont Verstappen egy jól összerakott Q3-as körrel eléjük ugrott.

Bahreinben viszont minden a McLaren kezére játszott. A pálya nyomvonala, az aszfalt durvasága és a hőség egyaránt azt jelentette, hogy a hátsó gumik hőmérsékletének megfelelő tartományban tartása az átlagosnál nagyobb jelentőséggel bír.

A teóriát alátámasztja az is, hogy az MCL39-es fölénye még nyilvánvalóbb volt a még nappali melegben rendezett szabadedzéseken. Az időmérő előtti FP3-on Oscar Piastri nyolc tizedet osztott ki a legjobb nem-mclarenes versenyzőnek – ez a különbség aztán a minimálisan hűvösebb időben sorra került kvalifikációra megcsappant.

De minek köszönhető a kiemelkedő gumikezelés?

Egy-egy istálló dominanciája esetén óhatatlanul előkerülnek a trükközéssel való vádaskodások, és nem volt még olyan rég, amikor a Red Bull bepanaszolta őket amiatt, hogy állításuk szerint vízzel hűtik az abroncsaikat. Ennél azonban valószínűleg egyszerűbb a magyarázat: a McLarennek egyszerűen jobb a leszorítóereje és az egyensúlya a riválisoknál.

Andrea Stella, a wokingiak F1-es csapatvezetője arra is rámutatott a szahíri verseny után, hogy minden jel arra mutat, hogy az autó alap-leszorítóereje kiemelkedő:

„Ami érdekes, hogy úgy tűnik, minél csúszósabb az aszfalt, annál inkább előnyben vagyunk. Általában ez egy jó tulajdonság. Ez azt jelenti, hogy jó az autó alap-leszorítóereje, és minél kisebb a tapadás az aszfalton, ez annál fontosabbá válik” – idézi Stellát a The Race.

„Amikor hűvösebbek az edzések, akkor jobb tapadást nyersz az aszfaltból, és emiatt több a leszorítóerő, és általában ilyen helyzetekben csökkenni szokott a különbség. Úgyhogy talán ez az a trend, amit itt Bahreinben megfigyelhettünk. És ezt a tulajdonságot az autónk értékének tekintem.”

A csapatvezető ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem pusztán a leszorítóerőnek tudható be a jó gumikezelés: „Néhány technikai befektetést is végrehajtottunk, hogy javítsunk az autó kialakításán a gumikkal való kölcsönhatás terén” – fogalmazott.

Az kétségtelen, hogy a McLaren egy ideje nagy hangsúlyt fektet a hátsó abroncsok hőmérsékletének monitorozására. Emlékezhetünk rá, hogy tavaly kisebb technikai balhét kavartak azok az apró lyukak, amelyek mint kiderült, csupán arra szolgálnak, hogy szenzort vezethessenek be az edzéseken a gumik hőmérsékletének mérésére, míg a futamra szalaggal lezárják őket. Ezen a téren tehát mindent megtettek a papaják, és úgy fest, tényleg előnyre is tettek szert.

De mekkora valójában ez a fölény?

A Mercedes-pilóta George Russell hangoztatta, hogy Bahreinben láthattuk a McLaren igazi fölényét. Valójában inkább az a helyes megfogalmazás, hogy a múlt hétvégén látott előny lehet a konstruktőri vb-címvédők számára a legjelentősebb fór a mezőny többi tagjával szemben.

Azt már eddig is láthattuk, hogy hűvösebb körülmények között olvad ez a különbség, és ha az aszfalt gumikímélő, akkor akár néhányan oda is keveredhetnek a környékükre, sőt akár eléjük. Nem beszélve arról, hogy a McLaren még mindig kissé izgága, ami persze főleg egy körön érezteti hatását, így szó nincs arról, hogy hátradőlhetnének Wokingban.

Emellett jöhetnek még olyan helyszínek, ahol más tulajdonságok lesznek a meghatározók. Aerodinamikailag is persze hatékonynak tűnik a McLaren – a Red Bull szerint gyanúsan elhajló, de az FIA tesztjein és mérésein megfelelő hátsó szárny is segítségükre lehet ebben –, de például az még kérdés lehet, hogy a túlzottan jó gumikezelés nem üt-e vissza esetleg olyan pályákon, ahol viszont a gumik gyors felmelegítése lesz majd a kulcs.

Stella ráadásul azt is megjegyezte, hogy az előnyük korántsem akkora, mint amekkorának láttatni akarják: „A versenytársakat hallgatva úgy tűnhet, teljesen más kategóriában játszunk, ami nem így van. Amíg egyforma gumikon voltunk, Russell nyomás alatt tartott minket, és nem arról volt szó, hogy Oscar túlságosan menedzselte volna a gumikat, próbálta növelni a különbséget.”

„Tavaly Verstappen a futamon 20 másodperces előnyt épített ki, gyakorlatilag körönként egy másodpercet. Úgyhogy egyáltalán nem alszunk nyugodtan az előnyünk miatt.”

Ezért érte utol Piastri Norrist?

Végezetül még egy gondolat. Az előző két szezonban a minimális egykörös tempókülönbség mellett elsősorban a gumimenedzselés terén volt előnyben Lando Norris Oscar Piastrival szemben. Bahreinben viszont egyértelműen úgy tűnt, hogy az ausztrál ebben is szintet lépett és minimum olyan produkciót nyújtott, mint a brit.

Mindezt pedig magyarázhatja, hogy Norris számára sokkal kevésbé kedves egyelőre az MCL39-es: sokkal több nála a kisebb-nagyobb korrigálás vezetés közben, mint kollégájánál. Márpedig a folyamatos apró kis csúszkálások mind-mind azt eredményezhetik, hogy valamelyest nehezebb tudja kordában tartani a hátsó gumik hőmérsékletét a vb-éllovas – azaz épp a McLaren előnyét jelentő kulcsterületen lehet kis hátrányban (meg persze a Q3-as utolsó gyorskörök összerakásánál, ahogy arra Stella is rámutatott) az autóval való viszonylagos küzdelme.