Valamit kezdeni kell az 1-es kanyarral
Nem először kerül a figyelem középpontjába a dzsiddai 1-es kanyar – méghozzá nem jó okokból. A célegyenes utáni bal-jobb kombináció kialakításába gyakorlatilag kódolva van, hogy az 1-esben külső íven lévő védekező fél egy sikeres előzési manővernél ne tudja rendesen bevenni a kanyart a támadója mellett, s a bukótéren átvágva folytassa útját.
A mögöttünk hagyott hétvégén nemcsak a rajtot követő incidensnél láthattuk ezt, ami sajnálatos módon elvette a figyelmet Oscar Piastri szenzációs elrugaszkodásáról,és remek, győzelmet érő manőveréről – s Verstappen időbüntetését követően „természetesen” már ki is pattant a FIAstri gúnynév a szellemes rajongók elméjéből –, hanem az F2-es futamok is tele voltak olyan manőverekkel, melyek egyik (jellemzően védekező) részről a bukótérben értek véget.
De emlékezhetünk 2021-ből a piros zászlós megszakítást követő „nagy alkudozásra” is, mely szintén e kanyar bukóterében kezdődött, s csak azért nem hagyott ennél is nagyobb nyomot Michael Masi versenyigazgatói országlásán, mert az Abu Dhabiban történtek mindent háttérbe szorítottak. Ha egy kanyarnál az ember a szemöldökét se vonja fel azon, hogy az egyik fél átvágja a következőt (az F2-es főversenyen inkább az volt a meglepő, ha nem ez történik), akkor érdemes lehet elgondolkodni a változtatáson.
Piastri fő esélyessé léphet elő
A babaarcú gyilkos (Ole Gunnar Solskjaer után szabadon) ismét lecsapott: miután csapattársa az időmérőn kiírta magát a győzelemért zajló harcból, Mark Webber védencére várt a feladat, hogy felvegye a harcot a bahreini kisiklás után ismét erőre kapó Red Bull-lal szemben. Az ausztrál ismét megvillantotta talán legnagyobb erősségét: a kulcspillanatokban nem remeg meg a keze, és kíméletlenül berúgja a ziccereket.
A győzelem kulcsa a kitűnő rajt volt, melyet követően egy merész, de szabályos manőverrel előzte volna meg Verstappent, ha a holland nem adja fel pozícióját, és vág keresztül a bukótéren. Ezt követően semmit sem kockáztatott, nem ment bele felesleges csatába a hollanddal, hiszen az öt másodperces büntetés miatt tudta, hogy övé lesz az elsőség a kiállás után.
Ez a hozzáállás a biztos kézzel és az idénre érezhetően javuló nyers tempóval együtt olyan kombinációt alkot, ami bármilyen magasra röpítheti a McLaren versenyzőjét. Ezzel együtt talán még mindig korai lenne kijelenteni, hogy az ötből három futamot nyerő Oscar Piastri a 2025-ös világbajnokság első számú esélyese, de ha fogadnom kellene (amit szerencsére nem szoktam), ezen a ponton rá tenném a pénzem.
Norrisnak gyorsan vissza kell találnia a helyes útra
Egyelőre nem úgy tűnik, hogy valóra válik Zak Brown jóslata, aki a Lando Norris-korszak elérkezéséről beszélt nemrég. A tavalyi világbajnokság ezüstérmese pazar formában, mesterhármassal kezdte a szezont, azóta viszont nem találja a góllövő cipőjét (ígérem, ez volt az utolsó futballhasonlat mára).
Eltelt négy verseny, és se pole, se győzelem nem került a neve mellé, miközben a két fő rivális, Piastri és Verstappen előbbieket 2–2, utóbbiakat 3–1 arányban osztotta le egymás között – de talán még látványosabb, ha azt emeljük ki, hogy az első hétvége óta George Russell 58, Norris pedig csak hattal több, 64 pontot szerzett.
Norris az időmérőt Bahreinben is elrontotta, és csak a hatodik helyről rajtolt – pontosabban 30 centivel előrébbről, amiért megbüntették, majd több elhibázott előzési manőverrel is nehezítette a saját dolgát. A dzsiddai időmérőn pedig még jobban megnehezítette, hiszen első Q3-as körében túlvállalta magát, összetörte az autót, így csak a tizedik rajthelyet szerezte meg.
Bahreinben a döcögős futam ellenére legalább a dobogóig sikerült felzárkózni, ezúttal viszont már ez sem jött össze, amiben csapatfőnöke értékelése szerint is szerepet játszott az, hogy csak harmadjára tudta megelőzni az egyébként ismét halovány Lewis Hamiltont – pedig a dzsiddai célegyenes előtti DRS-zóna trükkje az első itteni futam óta ismert lehet mindenki számára.
Miközben Norris hibát hibára halmoz (és még nem is említettük a kínai sprintet), csapattársa ha nem is tökéletes, de melbourne-i megingása óta ahhoz közelítő teljesítményt mutat, így ha a McLaren technikai fölénye elég is lehet akár Max Verstappen legyőzéséhez, ezzel a produkcióval esélye sem lesz a világbajnoki cím megszerzésére. Persze a szezon még hosszú, de ehhez változtatni kell. Mielőbb.
A Williamsnél aranyat ér a tapasztalat
Hogy mennyit számít az ütőképes versenyzőpáros egy üldözőbolyba tartozó csapatnál, annak iskolapéldája lehet a Williams, akik időtlen idők óta először állnak rajthoz olyan kettőssel, akiknek egyikét sem lehet B-kategóriás pilótának minősíteni – nem megbántva ezzel Robert Kubicát, de mind tudjuk, hogy a lengyel a balesete után csak árnyéka volt korábbi önmagának.
Még a szezon negyede sem telt el, és a Williams három pontra van az elmúlt hét év legnagyobb ponttermésének eléréséhez, és a bajnoki összetett kiemelt jelentőséggel bíró, a négy nagycsapat mögötti ötödik helyének kérdés nélkül első számú várományosa. Hogy miért fontos ehhez, hogy a „másik” autóban ne Szirotkin, Latifi és Sargeant kaliberű pilóták üljenek, azt minden eddiginél határozottabban láthattuk Dzsiddában, ahol az „alsóház” első két helyét hozta el a Sainz–Albon kettős.
Ehhez (a korrektség jegyében említsük meg: a rajt utáni baleset mellett) két kulcsfontosságú tényező járult hozzá: egyrészt Carlos Sainz remek időmérős köre, aki a hibázó Norris mellett egy Ferrarit és egy Red Bullt is megelőzve a harmadik sorba állította az autót, majd a versenyen csak két pozíciót veszített – a papírformának megfelelően Norrisszal és Hamiltonnal szemben.
Ahhoz viszont, hogy Albon vagy akár mindketten ne essenek az ismét pazar futamot teljesítő Isack Hadjar áldozatául, szükség volt a két pilóta által bemutatott szenzációs csapatjátékra is: Sainz ezúttal Albont húzta körökön át DRS-sel maga mögött éppúgy, ahogy Norrisszal tette annak idején Szingapúrban, a jutalom pedig újabb hat pont lett. Carbono az idei szezon egyik legszerethetőbb, s a középmezőny garantáltan legerősebb párosa – a kirakós egy újabb darabja került a helyére Grove-ban.
Antonelli épp az ellenkezőjét hozza, mint amit vártunk tőle
A tehetségéről hosszú évek óta tanúbizonyságot adó, ellenben F1-es szinten döbbenetesen rutintalan Andrea Kimi Antonellitől sokan egyfajta „verstappeni” bemutatkozást vártunk: bravúreredmények és látványos villanások az ifjonti hévből és a rutintalanságból fakadó kínos hibákkal, illetve vitatható megmozdulásokkal vegyítve.
Antonelli azonban épp ennek ellenkezőjét mutatta be a szezon első öt futamán: igazán kiemelkedő dolgokat ugyan nem láttunk tőle (azt persze el kell ismerni, hogy nagyon jól halászott a melbourne-i zavarosban), ellenben nagyobb hibákat sem követett el, a melbourne-i Q1-es kiesésről éppúgy nem tehetett, mint a bahreini nullázásról, ahol a szuboptimális taktika és az ő szempontjából katasztrofálisan időzített safety car okozta a vesztét.
Mostanra világosan látszik, hogy Antonelli nem akar semmit elsietni, nem vállal felesleges kockázatot, viszont stabilan gyűjtögeti a pontokat. Bahreint kivéve egyszer sem kapott ki olyan versenyzőtől, aki nem az élcsapatok valamelyikénél vezet, az ötből három versenyen közvetlenül Russell mögött ért célba. Az a fajta kiegyensúlyozottság, aminek hiányától tarthattunk, egyelőre tökéletesen megvan benne, ezekre az alapokra lehet felépíteni a továbbiakat – valószínűleg az első bravúrra sem kell már sokat várni.
