„Ez hihetetlen. Mindenekelőtt hihetetlenül rossz menedzsment szempontjából. Egyáltalán nem értem. Destabilizálsz egy jó Racing Bullst, akik végre jó helyzetben vannak mindkét versenyzőjükkel, és véleményem szerint ezzel megégeted Tsunodát, aki jobb, de akinek esélye sincs Max ellen. És Lawson visszamegy a Racing Bullshoz, ahol újra fel kell építenie magát. Ez egyfajta teljes káosz a Red Bullnál. Nemcsak az anyacsapat lassú, de a versenyzőiket is találomra cserélgetik. Ez hihetetlen.”

Nem állíthatnám, hogy túl sokszor szoktam egyetérteni Ralf Schumacher szavaival, de a sajtóhírek szerint eldöntött és immár biztosra vehető – bár még meg nem erősített – Red Bull-os pilótacsere kapcsán ez a helyzet. Az ugyanis, hogy Liam Lawsont mindössze két nagydíj után kiraknák a nagycsapattól, még Red Bull-szinten is mindent alulmúl.

Kétségtelen persze, hogy Lawson teljesítménye is minden korábbit alulmúlt: egyetlen elődje sem égette meg magát még úgy a Red Bullban – pedig a sor igencsak hosszú… –, mint ő tette Ausztráliában és főként Kínában, ahol a sprint- és a rendes időmérőn is az utolsó pozícióba kvalifikálta magát. Lecserélése azonban legfeljebb tüneti kezelésnek lehet jó, ha egyáltalán.

Nem a második versenyző a probléma

A gond ugyanis nem Max Verstappen mindenkori csapattársának lábában, kezében, fejében – összességében tehát a képességeiben – keresendő, sokkal inkább az autóban. Lawson néhány hónapja még jól teljesített a Racing Bulls lassabb, ámde sokkal kezesebb versenygépének volánja mögött, feltételezhető, hogy nem felejtett el a tél során Formula-1-es autót vezetni.

Pedig a melbourne-i és a sanghaji onboard felvételek alapján nagyon úgy tűnik: ahogy Gobodics Tamás főszerkesztő kollégánk fogalmazott a Pitwall hétfői adásában (lásd lentebb a műsort), Lawson olyan dolgokat csinál a Red Bullban, mintha egész egyszerűen nem tudna vezetni: képtelen normálisan ráfordulni a kanyarokra, képtelen jól kigyorsítani, képtelen a megfelelő íveket eltalálni.

De ezt nem is csak mi mondjuk, hanem maga Lawson is: árulkodók voltak a mérnökével folytatott rádióbeszélgetések a vasárnapi F1-es Kínai Nagydíjon. Egy ponton konkrétan úgy fogalmazott a fiatal versenyző, hogy egyáltalán nem tudja befordítani az RB21-est, a leintés után pedig azt jelezte, hogy egyetlen körig volt megfelelő az autó egyensúlya.

Mondhatnánk persze, hogy bezzeg Verstappen elboldogul ugyanazzal a masinával. Igen, a négyszeres világbajnokról köztudott, hogy az átlagnál jobban érzi azokat az autókat, amelyek rendkívül érzékenyek és így minden egyes apró mozdulatnál ki akar törni a hátuljuk. Ezt Verstappen tudja kezelni – bár az általa is hangoztatott tempóhiánnyal ő is csak bizonyos mértékig tud bármit is kezdeni –, mindenki másnak azonban eddig beletört a bicskája.

Hasonló csónakban evez most a Red Bull, mint pár éve a MotoGP-ben a Repsol Honda: ott Marc Marquez zsenije fedte el, hogy az évek során egyre kezelhetetlenebbé vált az RC213V, itt pedig Verstappen tehetsége és érzéke az, amelyik „felülírja” az RB21-es rakoncátlan stílusjegyeit. Ugyanakkor ez is csak egy pontig működhet (ahogy láthattuk a Marquez–Honda esetben is), ha pedig azt akarja a Red Bull, hogy két értelmezhető eredményeket szállító autójuk legyen, akkor jobban rá kell feküdniük erre a területre, és felhasználóbarátabbá kell tenniük a gépet.

Korrigálni egy rossz döntést – egy még rosszabbal?

Tagadhatatlan, hogy Lawson a korábbi Red Bull-osokhoz képest is jobban szenved. De azt is érdemes megjegyezni, hogy ő érkezett meg a legkisebb tapasztalattal a nagycsapathoz. Összesen 11 nagydíjat teljesített két részletben az AlphaTaurinál/RB-nél, magyarán ráadásként még a mostani lesz az első teljes idénye is az F1-ben.

A Red Bull már nem először esik abba a hibába, hogy túl gyorsan akarja bedobni a mély vízbe a pilótáit. Pierre Gasly egyetlen évad után ült át az anyacsapathoz, Alexander Albon fél szezont követően – mindketten megégették magukat kisebb-nagyobb mértékben, és mindketten bizonyították/bizonyítják azóta is, hogy amúgy roppant tehetséges versenyzők.

Sokan eleve elhibázott döntésnek érezték Lawson előléptetését a jóval rutinosabb és 2024-ben egyértelműen szintet lépő Yuki Tsunodával szemben. A pályán mutatott produkción kívül eső tényezőket leszámítva két dologgal indokolta mindezt Christian Horner és Helmut Marko: hogy Lawson mentálisan erősebb, és hogy benne épp a rutintalanság miatt a közel azonos aktuális tempó és teljesítmény mellett még több potenciál rejlhet.

Mindkettő igaz is talán, de épp ezt a bizonyos potenciált nem tudja kihozni a megzabolázhatatlan RB21-es volánjánál az új-zélandi. Ezzel pedig nagyon gyorsan letörhetik egy versenyző önbizalmát – ami meg már egyenes út egy negatív spirálba kerüléshez, ahonnan még a mentálisan legerősebbeknek is nehéz kikecmeregni.

A korábbiak fényében benne van a pakliban, hogy Tsunoda is hasonló eredményekre lesz csak képes, mint Lawson. Sőt, alighanem ez a valószínűbb – és hangsúlyozottan nem a japán képességei, hanem a helyzet miatt, amibe kerül, és ami Gaslytól Albonon át Sergio Perezig mindenkinek előbb-utóbb megoldhatatlannak bizonyult.

Tsunoda mellett szólhat az említett nagyobb rutin és a kétségtelenül meglévő nyers tempó, de kérdéses, hogy ez mennyiben tudja kompenzálni az RB21 nehéz vezethetőségét és azt a tényt, hogy neki ráadásul mindenféle teszt nélkül beugorva kellene bizonyítani. De legalább hazai pályán, ami egyszerre jelent ismerős közeget (amúgy Lawsonnal is megvárhatták volna, hogy olyan pályán menjen, amelyiken már versenyzett…) és extra nyomást is.

A pilóta talán tapasztaltabb és vélhetően ugyanolyan gyors és tehetséges, a helyzet azonban, amibe és ahogy beledobják, még nehezebb körülményeket jelent számára. Fel kell kötnie azt a bizonyost Tsunodának… Aki nyilván egy ilyen lehetőséget nem fog visszautasítani, ha felkínálják neki, hiába javasolná Ralf Schumacher neki, hogy maradjon inkább a Racing Bullsban.

Mi lesz, ha nem válik be Tsunoda sem – és mi lesz, ha mégis?

Az a tény, hogy mindössze két versenyhétvége után dobja a Red Bull Lawsont annak a Tsunodának a kedvéért, akin éveken át jóformán keresztülnéztek, már semmiképp sem fog jó fényt vetni rájuk – ha beválik a japán, ha nem.

Ha nem, amire a nagyobb esély van a fentiek alapján, akkor egy újabb jelét kapjuk annak, hogy itt bizony nem a versenyző, hanem az autó a gond. Nem beszélve arról, hogy akkor a csere jogosságát sem tudnák validálni. De ha mégis elfogadható(bb)an teljesítene Tsunoda, mint Lawson vagy akár a tavalyi év kétharmadában Perez, akkor pedig azért kapnának képzeletbeli pofont Markóék, mert eddig mellőzték a neveltjüket. Elképesztő arcvesztés lenne ez a vezetőségnek.

Az olyan forgatókönyvekbe pedig már bele se menjünk, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk Lawson jobban szerepel a Racing Bullsba visszaülve, mint Tsunoda a Red Bullban. Miamitól jön a visszacsere? Esetleg Isack Hadjart is gyorsan „letudják” és megégetik a nagycsapatnál, ha közel lesz Lawsonhoz? Felkészül Arvid Lindblad, akinek extra engedményt készülnek épp kiharcolni az FIA-nál? Esetleg visszanyúlnak jolly jokerként a már háromszor bedobott Danyiil Kvjathoz…?

Teljes káosz – ahogy fogalmazott Ralf Schumacher. És vajon hány áldozata lesz még ennek…