Második. Eddig ezzel az egy szóval tökéletesen jellemezhető Alex Marquez 2025-ös szezonja, a Gresini spanyolja ugyanis minden eddig megrendezett sprinten és nagydíjon ezüstérmes pozícióban végzett – és miután bátyja zsinórban öt győzelem után bukott az austini futamon, a vb-tabellán már az első helyet foglalja el.
Ám míg Marc Marquez erős idénykezdése senkit nem lepett meg igazán, Alex teljesítménye – főleg úgy, hogy nem csak egyszerűen második volt testvére mögött, hanem Termasban rendesen meg is izzasztotta a győzelemért – már sokakat szemöldökfelvonásra késztetett. Azonban Marquez formajavulása csak látszólag jött a semmiből, valójában jól behatárolható okok vannak mögötte.
Az egyik legfontosabb tényező az idei évében az, hogy ezúttal végre minden rendben van körülötte. Hiába ez a hatodik szezonja a királykategóriában, eddig nem akadt egyetlen olyan sem, amelybe ne lett volna valamilyen probléma kódolva már az elején.
Debütáló szezonját rögtön úgy kezdte a Repsol Hondánál (ahová a rossz nyelvek szerint eleve csak azért került, hogy bátyját még négy évig a csapatnál tartsák), hogy még egyetlen métert sem tett meg versenykörülmények között, már közölték vele, hogy a következő évre Pol Espargaro érkezik a helyére, őt pedig lefokozzák az LCR-hez. Ennek ellenére nem csak a bátyját lényegében egész évben helyettesítő Stefan Bradlt, hanem a már hosszú évek óta a japánok motorján ülő Carl Crutchlow-t is magabiztosan utasította maga mögé a vb-tabellán, és csak az élete szezonját futó Takaaki Nakagamitól kapott ki – ugyanakkor egyedül ő állhatott dobogóra a hondás motorosok közül, ráadásul kétszer is.
Azonban ez az év már a Honda hanyatlásának kezdete volt, és a következő két szezon nem sok sikert tartogatott Marquez számára az egyre versenyképtelenebbé váló motoron. Ezt követte a márkaváltás éve 2023-ban, amikor alkalmazkodnia kellett a Ducatihoz, tavaly pedig megkapta minden idők egyik leggyengébb „levetett” gépét az olaszoktól, ráadásul csapattársa tulajdon bátyja volt, ami tovább halványította az amúgy nem rossz teljesítményét (testvére mögött második lett a GP23-assal indulók házi bajnokságában).
Idén viszont arra a 2024-es Ducatira ülhetett fel, ami talán a MotoGP-éra egyik legjobban sikerült motorja, és tavaly 20-ból 16 nagydíjon győztesnek bizonyult. Ráadásul nemcsak a teljesítménye erős, hanem a kezelhetősége is rendkívül jó, nem csak korszakos zsenik tudnak belőle jó teljesítményt kihozni.
Alex Marquez nagy szerencséjére azzal együtt, hogy az ő szemszögéből minden összeállni látszik idénre, a rajta kívülálló dolgok is számára kedvezően alakultak házon belül. A GP25 kvalitásai némiképp elmaradnak az elődjétől (sokatmondó, hogy az új blokkot egy az egyben kidobták és az új váz is parkolópályán van egyelőre), így messze nem akkora a különbség a gyári és az egy évvel korábbi motor között, mint 2024-ben volt (főleg úgy, hogy ezúttal a GP24-esen ülők nem az előző szezon eleji specifikációt kapták meg, mint egy éve a GP23-assal indulók, hanem állítólag egy nagyjából szezon közepi verziót).
Ráadásul eleve kevesebb márkatárssal kell megküzdenie, bátyja leigazolása ugyanis fenekestül felforgatta a bolognaiak háza táját: nemcsak Martint vesztették el, hanem a Pramac is márkát váltott, ezzel csak hat Ducati van idén a mezőnyben, és abból is csak három aktuális évi specifikációjú, eggyel kevesebb, mint tavaly. Ha azt mondjuk, hogy a gyári párostól nem szégyen kikapni, csak a VR46-osokkal és tulajdon csapattársával kell megküzdenie a dobogóért (igaz, utóbbi, Fermin Aldeguer eddig csak nyomokban hozta azt a teljesítményt, amivel kiérdemelte az ülést). Mennyivel másabb ez, mint tavaly, amikor a gyári páros mellett még Jorge Martin és Marc Marquez is a közvetlen riválisok táborát gyarapította, nem igaz?
Apropó, riválisok: ha a Ducatira azt mondjuk, hogy fájhatott a fejük a GP25 miatt, a többieknek minimum migrén jutott osztályrészül. Tavaly a KTM és az Aprilia még meg-megráncigálta a vörösök bajszát, idénre azonban mindkét márka inkább hátrafelé tett fél lépést mintsem előre.
Az osztrákoknál az ismert okokból nem a mérnököktől, hanem a csődbiztostól jöttek a legizgalmasabb hírek a téli felkészülés során, ezek után nem túl meglepő, hogy az idei teljesítményük eléggé szürkére sikerült eddig; az Aprilia pedig hiába igazolta le az aktuális világbajnokot, Martin sérülése miatt nemhogy bemutatkozni, lényegében motorra ülni sem tudott idén új csapata színeiben. Még ha Katarban végre debütál is a címvédő, kérdéses, hogy mennyire lesz éles egy teljes egészében kihagyott felkészülés és egy olyan sérülés után, aminél elmondása szerint egy darabig abban se volt biztos, hogy tudja folytatni a karrierjét (és arról még nem is beszéltünk, hogy a noaleiek motorja a jelek szerint továbbra sem tudja levetkőzni az elmúlt évek formaingadozásait és megbízhatatlanságát). A két japán gyártó pedig hiába fejlődött egyértelműen, az ő hátrányukból indulva az lett volna a meglepő, ha hirtelen tartósan versenyre tudnak kelni a Ducatival.
Mindazonáltal amellett, hogy eddig csupa külső okokat soroltunk Marquez jó formájának indokaként, egy dolgot nem szabad elfeledni: a lehetőség egy dolog, élni vele pedig egy másik – és ebben tagadhatatlan a fejlődés. Azt már az eddigiekből is láthattuk, hogy a potenciál és a nyers tempó ott volt benne, de idén még egy mozaik a helyére került: a három hétvége során egyetlen hibát sem követett el a fontos pillanatokban, és lehet akármilyen a motor, betlizhetnek akármekkorát a riválisok, az, hogy a futam leintéséig nyeregben marad-e, az csak rajta múlik. Eddig hibátlan, amit nyújt, és nem a véletlen műve, hogy egy híján kétszer annyi pontja van mint a gyári páros mellett egyedül GP25-ön (vagy „GP24.9-en”) ülő Fabio di Giannantoniónak.
Az persze jó kérdés, hogy meddig tarthat ki a formája és a szezon végén hol fogjuk majd megtalálni őt a vb-tabellán – nyilván az ideiglenes elsőség ellenére azért még korai őt favoritnak tekinteni a címmel kapcsolatban. Az idő semmiképp sem mellette szól: a GP24-hez már nemigen fognak érkezni fejlesztések, a GP25-höz viszont minden bizonnyal igen – 2022-ben Bastianini, 2023-ban pedig Bezzechi esetében is láthattuk, hogy a szezon második felére némiképp halványultak az eredmények, ahogy nyílt az olló az aktuális és az egy évvel korábbi motor képességei között.
Marquez szempontjából további aggodalomra adhat okot, ha Bagnaia végre ráérez a GP25-re (ahogy Austinban már voltak efelé mutató jelek), vagy Di Giannantonio még jobban felépül a tesztidőszakban elszenvedett vállsérüléséből. A legfontosabb kérdés azonban saját magával kapcsolatos: egyrészt mikor következik be az elkerülhetetlen és ront éles helyzetben (az tényleg csoda lenne, ha hiba nélkül lehozna egy teljes szezont), másrészt – és ez talán még kritikusabb – ez kizökkenti-e a mostani formájából, vagy képes lesz lerázni magáról és ott folytatni a következő hétvégén, ahol előzőleg abbahagyta.
Érdemes lesz figyelni, hogyan alakul a továbbiakban Marquez szezonja, sikerül-e kilépnie a bátyja árnyékából és saját jogán megérkeznie a MotoGP élmezőnyébe – ha igen, akkor idén minden bizonnyal meglesz az a hőn áhított nagydíjgyőzelem is. Bizonyára ő sem bánná, ha a szezonja jellemzését emiatt kellene kibővíteni arra, hogy majdnem mindig második.
Alex Marquez vb-esélyeit a Formula Motocast friss austini kibeszélő adásában is érintettük:
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
