Ha csak egy kicsit másként alakulnak a dolgok, az 1994-es Formula–1-es szezon két igazi óriás, a sportág történetének két legendája, Ayrton Senna és Michael Schumacher párharca miatt került volna az F1 történelemkönyvének legszebb oldalaira, azonban április utolsó és május első napja mindent megváltoztatott.
A sportág huszonnégy óra alatt kétszer borult gyászba, előbb egy szimpatikus újonc, Roland Ratzenberger, majd az egyetemes autósport egyik legnagyobb alakja, Ayrton Senna halála miatt, egy bájos olasz kisváros, Imola neve pedig egy egész generáció számára a tragédia szinonimájává vált.
Évtizedek távlatából visszatekintve azt mondhatjuk, a tragédia kódolva volt a sportág akkori állapotába. Miközben a nyers erőt, a teljesítményt, a sebességet tekintve az autók nem sokkal maradtak el a mostaniaktól, a biztonságtechnika jóformán gyerekcipőben járt a mai viszonyokkal összehasonlítva.
Mindezt súlyosbította a vezetést segítő eszközök, közte az aktív felfüggesztés, a blokkolásgátló és a kipörgésgátló betiltása, mely intézkedések zabolázhatatlan fenevadakká tették a királykategória versenyautóit.
Ratzenberger és Senna halála természetesen minden más esetet háttérbe szorított, de az 1994-es szezon első hónapjait áttekintve több más nagyon komoly balesettel találkozunk: versenyzők, szerelők és nézők sérültek meg, többen súlyosan, Karl Wendlinger pedig életveszélyesen, nem egészen két héttel az imolai kettős tragédiát követően. Az alábbiakban a fekete szezon, az 1994-es évad baleseteinek krónikája olvasható:
Január 22.: A Riccardo Patrese helyére szerződtetett JJ Lehto először tesztelte a Benetton B194-et Silverstone-ban, amikor a Stowe kanyarban 200 km/h feletti tempónál elvesztette az irányítást versenygépe felett, és háttal a falba csapódott. A finn pilótát eszméletlen állapotban emelték ki az autóból, nyakcsigolya-sérülése miatt hónapokig nem ülhetett autóba.
Március 27.: A szezonnyitó Brazil Nagydíj 37. körében Eddie Irvine manővere tömegbalesetet okozott, melynek következtében Jos Verstappen autója felemelkedett a levegőbe, és keresztülrepült Martin Brundle McLarenjén. Az autó egyik kereke eltalálta Brundle sisakját, de a brit versenyző csodával határos módon komolyabb sérülések nélkül megúszta az esetet – ám szó szerint centiken múlt az élete.
Március 30.: Néhány nappal az idénynyitót követően a Ferrari 412 T1-est Mugellóban tesztelő Jean Alesi 260 km/h körüli sebességgel hagyta el a pályát, s előbb az autó hátulja, majd az eleje is a korlátba csapódott. A francia versenyző több csigolyája megsérült, több mint egy hónapot kellett kihagynia.
Április 29.: A San Marinó-i Nagydíj első időmérő edzésén Rubens Barrichello 220 km/h körüli sebességgel repült ki a pályáról az azóta már nem létező Variante Bassa sikánban. A 95 g erejű becsapódástól elvesztette az eszméletét, és a nyelve hátracsúszott, elzárva a légutakat, de a gyors beavatkozás megmentette a komolyabb következményektől. A nagydíjat természetesen ki kellett hagynia.
Április 30.: A szombati időmérő edzésen az újonc Roland Ratzenberger Simtekjének első szárnya megsérült az Acque Minerali sikánban, ennek ellenére megkezdett egy újabb gyorskört. A szárny a Villeneuve kanyarban leszakadt, az autó pedig 300 feletti tempónál, fékezés nélkül vágódott a betonba. Az 300–500 g körülire becsült becsapódást nem lehetett túlélni, tizenkét év után történt újra halálos baleset F1-es versenyhétvégén.
Május 1.: A San Marinó-i Nagydíj rajtjánál újabb súlyos baleset történt: a visszatérő JJ Lehto autója lefulladt, Pedro Lamy Lotusa pedig belerohant az álló Benettonba. A szétrepülő alkatrészek némelyike átrepült a biztonsági kerítésen, összesen nyolc nézőnek és egy rendőrnek okozva sérüléseket. Később a verseny során négy szerelőt kórházba kellett szállítani, miután Michele Alboreto elszabadult kereke eltalálta őket a bokszban.
Május 1.: A rajtbaleset miatt elrendelt safety car-fázist követő újraindítás utáni második körben a háromszoros világbajnok Ayrton Senna autója 211 km/h sebességgel csapódott a Tamburello kanyar külső oldalán húzódó betonfalba. A versenyzőt kórházba szállították, de mint később kiderült, a cockpitbe csapódó jobb első kerék túlélhetetlen sérüléseket okozott neki. A verseny leintése után két órával hivatalosan is megerősítették a felfoghatatlant: Ayrton Senna életét vesztette.
Május 12.: Mindössze 12 nappal Roland Ratzenberger tragédiája után Ausztria ismét egy versenyzője életéért aggódott: a Monacói Nagydíj első edzésnapján Karl Wendlinger hibázott a sikán előtti féltávon, s nagy sebességgel csapódott a bukótérben található korlátba, mely előtt műanyag hordók álltak, hogy tompítsák az esetleges ütközések erejét, ám nem voltak megtöltve vízzel. A Sauber hatalmas tehetségnek tartott versenyzőjének feje így a korlátnak ütközött, hetekig kómában volt, s bár végül felépült, a baleset előtti formáját sosem nyerte vissza.
Május 24.: A borzalmas május még mindig nem ért véget: a Lotust Silverstone-ban tesztelő Pedro Lamy hátsó szárnya 250 feletti tempónál meghibásodott, az autó a betonba csapódott, darabokra szakadt, a cockpit átrepült a nézőteret a pályától elválasztó kerítésen, és egy gyalogos aluljáróban állt meg. A kigyulladó autóból sikerült kimenteni a portugál versenyzőt, s bár mindkét térde, csuklói és egyik combcsontja is eltört, így is szerencsésnek mondhatta magát – a következő évben az F1-be is visszatért.
Május 27.: És még mindig május: csak néhány nappal Lamy balesete után a Simtek által Ratzenberger helyére szerződtetett Andrea Montermini bukott nagyot első versenyhétvégéje, a Spanyol Nagydíj edzésén. Az olasz versenyző 230 feletti sebességnél vesztette el az irányítást autója felett, miután a célegyenes bejáratán megcsípte a füvet. Korabeli sajtóbeszámolók szerint a becsapódás után elvesztette eszméletét, de végül szerencsére lábujj- és saroktöréssel megúszta az esetet.
Július 31.: A nagysebességű balesetek sorozatának Montermini bukásával vége szakadt, de a szezon hátralévő része is tartogatott két riasztó incidenst. A Német Nagydíj 15. körében menetrendszerinti tankolására kiálló Jos Verstappen Benettonja egy pillanat alatt lángba borult, miután üzemanyag fröccsent a forró karosszériára. A holland versenyző ki tudott menekülni a tűzgolyóból, s csupán a szeme körül szenvedett égési sérüléseket, mivel a sisakrostélya fel volt hajtva az eset pillanatában. A Benettont később a töltőberendezés szándékos manipulációjával vádolták meg.
November 6.: A szezon utolsó előtti versenye, a Japán Nagydíj özönvízszerű esőben kezdődött meg, egymást érték a kicsúszások. A 13. körben Gianni Morbidelli szenvedett komoly balesetet, autója eleje szinte megsemmisült, majd miközben a beavatkozók a roncsot igyekeztek eltakarítani, Martin Brundle is ugyanott hibázott. A brit versenyző McLarenje elütött egy sportbírót, aki szerencsére egy lábtöréssel megúszta az esetet, mely jól mutatta, milyen veszélyeket rejt magában, ha esőben, sárga zászlónál sportbírók és munkagépek dolgoznak a bukótérben – épp 20 évvel Jules Bianchi tragédiája előtt, néhány száz méterrel a francia versenyző balesetének helyszínétől…
A cikk eredetileg az Autósport és Formula Magazin 2024. májusi számában jelent meg.
