Öt dolog, amit érdemes rögzíteni az F1-es Kanadai Nagydíj után: avagy néhány kiemelést érdemlő történet a hétvége összegzéseként arról, hogy mi is történt, és hogy mit jelent ez a későbbiekre nézve.
1 – Verstappent nem lehet félgőzzel legyőzni
Megint bebizonyosodott, hogy lehet akármilyen az autó, lehet akármilyen az időjárás, történhet akármi, Max Verstappen legyőzéséhez tökéletes munkát kell végezni, nem lehet hibázni, vagy félgőzzel csinálni bármit. A hétvége egészét tekintve a Red Bull semmivel sem tűnt gyorsabb autónak a McLarennél vagy a Mercedesnél, de a vége megint az lett, hogy egyetlen ezredmásodperc híján a világbajnoké lett a pole, majd a fordulatok ellenére ő tudott nyerni.
Volt esélye George Russellnek és Lando Norrisnak, de a Mercedesnél inkább a pilóta hibázott, a McLarennél pedig a csapat nem tudta tökéletesen megvalósítani a taktikát, és nem tudta hibátlanul megoldani a stratégiát. Ha Norris kicsit szerencsésebb, talán Miamihoz hasonlóan megint övé lehetett volna a dicsőség, de pont erre világítanak rá az események: mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy a világbajnokot le lehessen győzni.
Miamiban is szerencse kellett hozzá, Imolában nem sikerült megtenni annak ellenére sem, hogy a Red Bull előnye nem volt érzékelhető, majd Monacóban, az RB20 leggyengébb pályáján már annyira esélytelennek bizonyult az autó, hogy kötelező volt legyőzni. Most nem ez volt a helyzet, de ezúttal is minden sansza megvolt két csapat négy pilótájának arra, hogy legyőzze a hollandot, és nem sikerült.
Most jön az a feladat például a fő kihívónak tűnő Norris és a McLaren számára, hogy akkor győztes csapatot kell formálni győztes kultúrával, és már nem bravúr az, hogy közel vagyunk Verstappenhez. Az autó adott ahhoz, hogy egy jó pilóta és egy jól dolgozó csapat legyőzze a háromszoros címvédőt, de a wokingiak még nem tudnak tökéletes munkát végezni...
2 – A Ferrari mutatott valamit a régiből
A monacói győzelem és kettős dobogó után keserű ébredés volt ez a hétvége a Ferrari számára, amely talán a Fred Vasseur-éra legnagyobb csalódását okozta ezúttal. A monacói győzelem után ez a pálya papíron tökéletesen feküdhetett az SF-24-nek, ebből sikerült azt kihozni, hogy az elrontott alapbeállításokkal eleve lassúak voltak, a gumik felmelegítését sem sikerült megoldani, az időmérőn nem menedzselték jól a felhasználható abroncsokat, majd a futamon egyrészt megint nem volt meg a tempó, másrészt mindent elrontottak, amit el lehetett.
Leclerc-nél technikai hibát kellett orvosolni, majd érthetetlen döntést hoztak a gumikkal, Sainzot pedig megint elfelejtették, ahogy az egyébként most már rendszeressé válik: mintha nem törődnének azzal, hogy ő is náluk versenyez, ezúttal is körökig parkoltatták a motorhibás Leclerc mögött, amivel jelentős hátrányba került a pontszerzésért zajló csatában, majd részben emiatt a biztonsági autó során egymás mögött hozták ki őket a bokszba, amellyel ismét időt és pozíciót veszített a spanyol.
Sainz végül maga dobta el a pontszerzést, ami tökéletes keretbe foglalta ezt a minden elemében elbaltázott hétvégét, és bár érthető az indoka a kockázatvállalásról, de tény: ő is nullázott, ahogy Leclerc. A Ferrarit ez a hétvége visszaránthatta a valóságba: az operatív részleg totális csődje és a nullázás nem fér bele egy ilyen szoros harcban, főleg nem egy olyan pályán, ahol előzetesen a győzelmi esélyek is reálisnak tűntek. Nem szabad túl sokáig ünnepelni egy jó hétvégét, mert aki lépést téveszt, az így jár.
Olaszországban pedig csak remélhetik, hogy mindössze ennyiről van szó, és nem a Vasseur-érában már szinte elfeledett bakisorozat éled újjá...
3 – Ez már az európai Perez
Az elején néhány futam erejéig elhihettük, hogy Sergio Perez így a negyedik Red Bull-os szezonjában felnő a feladathoz, és képes lesz teljesíteni azt, hogy legalább Max Verstappen esélytelen, de vállalható hátvédje legyen. Voltak második helyei, sőt első sort érő időmérői is, aztán megérkezett a menetrendszerű beszakadás, ahogy a mezőny megkezdte az európai szezont.
Imolában Q2-es kiesés és 8. hely, Monacóban Q1-es kiesés és nullázás, Kanadában pedig megint Q1-es kiesés és úgy nullázás, hogy saját hibájából sikerült ki is esnie. Ezt tetézi azzal, hogy a hiba miatt Barcelonában három hellyel hátrébbról rajtolhat egy büntetés miatt.
Perez Miamival együtt négy hétvége alatt 22 pontot szerzett, Verstappen csak tegnap délután 25-öt, a mexikói már csak a nyolcadik lenne a tabellán, ha ezt a négy hétvégét néznénk, míg a holland így is vezetne.
YouTube-csatornánkon nemrég a Pitwall Talkban részletesen is beszéltünk arról, hogy milyen szempontok döntenek egy-egy szerződésről a pilóták esetében, nyugodl szívvel állíthatjuk, hogy Pereznél sem a jó a teljesítmény indokolta a múlt héten bejelentett hosszabbítást.
Három, de talán négy ilyen hétvége után pedig azt is ki kell mondani, hogy ez nem egy-egy pech, vagy rosszul alakuló forgatókönyv, hanem az a minden évben az európai szezonra fordulva megérkező botrányosan gyenge produkció, amire azt mondja a Red Bull Perezzel, hogy igen, nekünk ez kell.
4 – Ocon becsülete kitelt, ebből nincs visszaút
Rendkívül kínos lehet Esteban Ocon és az Alpine együttműködésének vége, ugyanis hiába hangoztatta a csapat azt, hogy nem, nem büntetik a franciát a monacói ámokfutásáért, azóta azért a tettek mást mutatnak. Egyrészt bejelentették, hogy a pilóta az év végén távozik, majd az előzetes terveket felborítva, igazából értelmetlenül (újoncok szinte soha nem debütálnak itt, nem kapnak szabadedzést) odaadták az autóját Jack Doohannek az első edzésen, Ocon szavai alapján nem is egyforma a két autó (mármint az övé és Pierre Gaslyé), majd a futam végén meg is cserélték őt csapattársával, igazából megint tlejesen indokolatlanul.
Lehet ezt sokkal diszkrétebben is intézni (lásd feljebb a Ferrarit), az Alpine viszont olyan nyíltan hozza hátrányba a saját versenyzőjét, hogy ne lepődjünk meg nagyon akkor, ha esetleg Ocon mégsem csinálja végig a szezont. Az biztos, hogy visszaút innen nincs...
5 – Figyeljünk oda a Mercedesre?
Mennyire kell komolyan venni a Mercedes kanadai feltámadását? Voltak olyan pontjai a hétvégének, amikor úgy tűnt, hogy az eddig negyedik erőnek számító autó a mezőny leggyorsabbja, és idén először tudott érdemben beleszólni az élen zajló csatába George Russell. Lewis Hamiltonnak is volt erre esélye, de ő a saját teljesítményével került hátrányba, míg Russell végül fontos pillanatokban hibázott és lett harmadik, ami azért így is bizakodásra adhat okot Brackley-ben.
De hogy mennyire kell igazából odafigyelni rájuk? Kanadában minden évben jól mentek eddig, tavaly is felülteljesítettek a későbbi formájukhoz képest, ez a pálya különösen fekszik nekik, ezek a körülmények, ez az időjárás is jót tett a Mercedesnek.
Ennyivel szont ne üssük el a dolgot, mert a Monacóban még csak Russellnél debütáló új első szárny az adatok és a látottak szerint jelentős fejlesztésnek bizonyulhat: annak működése jelentősen kinyitotta az ollót a beállítások terén. Sokkal szélesebb tartományban használható így a W15, nincs annyira megkötve a mérnökök keze, így olyan dolgokat is használhattak, amiket eddig nem engedett meg az autó.
Ugyanakkor felhájpolni sem érdemes még a csapatot: ennyi kevés lesz ahhoz, hogy utolérjék a három topcsapatot, Kanada egyelőre annyit tudott megmutatni, hogy ezekben a kanyarokban, és ezzel a csomaggal az egyenesekben versenyképesek. Az igazi lakmuszpapír Barcelona lesz, ahol rengeteg kanyarral kell megküzdeni, és tényleg számítani fog az, hogy jól vezethető-e a technika. Ha ott is látható a fejlődés, akkor lesz érdemes majd bizakodni Brackley-ben.