Az elsőről az ötödik helyre estél vissza a bajnokságban Párizs után – mennyire volt nehéz ezt megemészteni?
Bárcsak hatodik lenne az az ötödik, hiszen akkor előnyösebb helyzetből várnám a következő időmérőt! Egyébként az nehezebb lenne, ha valós tempó nélkül versenyeznék. Párizsban a csapat hibázott a guminyomással, én pedig falnak ütköztem, de mivel jól teljesítünk, tovább tudunk lépni.
Mi a titka annak, hogy kiemelkedőt tudj nyújtani a Formula–E-ben?
Kiegyensúlyozottság. Egész évben fel-le csúszkálunk a bajnokságban, ezért minden futamon erős pontszerző helyeken kell befutni.
Erre a szezonra csatlakoztál a Mahindrához. Milyen a hangulat?
Nem a miénk a legnagyobb csapat, de remek a támogatottságunk. Olyanok vagyunk, mint egy család. Ezért kifejezetten hatékonyak tudunk lenni például fontos döntések előtt.
Hogyan jössz ki idei csapattársaddal, Pascal Wehrleinnal?
Nem ismertem őt a szezon előtt, de nagyszerű a kapcsolatunk. Majdnem tíz év van köztünk, de mindketten tudunk újat mutatni a másiknak: ő például már most óriási tapasztalattal rendelkezik az autósportban, én pedig a Formula–E-t ismerem jobban. A mezőny egyik leggyorsabb pilótájáról van szó, ami az időmérőket illeti, ezzel pedig fiatalon tart engem!
A meg nem valósult Brüsszel ePrix után van remény arra, hogy a sorozat bemutatkozzon Belgiumban?
Arra nem igazán, de nagyon szeretnék Tokió utcáin versenyezni, Európában pedig Béccsel és Budapesttel szimpatizálok. Az osztrák fővárosban több időt töltök (a pilóta menyasszonya Eleonore Habsburg, az első DTM-szezonjára készülő Ferdinand Habsburg nővére – a szerk.), Magyarországra azonban a rajongók miatt éri meg igazán eljönni. Az emberek itt megőrülnek a motorsportért, ezért nagyon örülnék, ha ez a két helyszín is csatlakozhatna a naptárhoz.
Mi a legszebb élményed Magyarországról?
Először a GP2-ben versenyeztem itt, s bár az egyetlen itteni F1-es futamom szörnyen sikerült 2011-ben, mégis igazán különleges élményeket szereztem. Semmi sem hasonlítható ehhez.
Hiányzik a Formula–1?
Maga a sorozat egyáltalán nem, de kevés felemelőbb van annál, amikor egy F1-es autó volánja mögött Suzukában vagy Spában teljesítünk egy időmérős kört. Kivételes helyzetben voltam, hogy ez megadatott nekem, de a jelenben élek. Boldog vagyok a helyemen, és teljesen elégedett vagyok azzal, amit most csinálok.
Azért követed a száguldó cirkusz eseményeit?
Természetesen, de ez csak egy a sok közül, mert a DTM, az F2, a MotoGP és minden más is érdekel.
Az FE vezetői immár nyíltan beszélnek arról, hogy szeretnének futamot rendezni Budapesten. Van ötleted arra, a város mely részére kerülhetne a pálya?
A Népligetbe, ahol az első Magyar Nagydíjat futották nyolcvan évvel ezelőtt. Oda lennék érte! Már csak azért is, mert szeretem kombinálni a történelmet az innovációval.
Milyennek látod a Formula–E jövőjét tíz év múlva?
Nagyon nehéz elképzelni, mert öt éve a bajnokság még nem létezett. Senki sem hitte volna, hogy ennyi idő alatt ilyen messzire jutunk majd el: azt gondoltuk, jó, ha három gyártó csatlakozik majd hozzánk, most pedig kilencen vannak. Reméljük, folytatódni fog ez a növekedés, és büszke vagyok arra, hogy a részese lehetek.
Milyen ötletekkel színesítenéd a szériát?
Szerintem az erre a szezonra bevezetett támadó mód lehetne egy kicsit másmilyen. Ha rajtam múlna, kevesebb időt veszítenénk vele, és 25 kW helyett 50 kW teljesítményre tennénk szert a használatával. A bajnokság nemrég még egy startup volt, ezért minden pilóta előtt ott a lehetőség, hogy beszéljen a vezetőkkel. Most is felhívhatnám Alejandrót (Agag, a Formula–E elnöke – a szerk.), és megkérdezhetném, hogy „Mit gondolsz erről, vagy mit gondolsz arról?”
Sokan még mindig úgy árazzák be a Formula–E-t, mintha levitézlett F1-es pilóták gyűjtőhelye lenne. Mit üzensz nekik?
Az elején fontos volt, hogy tapasztalt és ismert versenyzőkkel induljunk el. Igen, vannak olyanok, akiknek ott kellett hagyniuk az F1-et vagy visszavonultak onnan – például Felipe Massa –, és most együtt versenyzünk. De mostanában kezd úgy átváltozni a sorozat, hogy perspektívát nyújthat a gyerekek számára is.
