Az NBC riportere, Will Buxton még Budapesten, a Magyar Nagydíj hétvégéjén készített egy hosszabb interjút Jules Bianchival, a Marussia francia versenyzőjével. A majd negyed órás beszélgetésből most néhány részletet közlünk, cikkünk végén pedig a teljes beszélgetés felvétele megtalálható angol nyelven.
A Formula-1-ről
Mindig az volt az álmom, mióta csak elkezdtem versenyezni, hogy Formula-1-es pilóta leszek. Nem igazán gondoltam, hogy ezt elérhetem, egészen addig, amíg nem ültem át együléses autókba, hiszen amíg gokartozol, annyira messze vagy még az F1-től. El sem tudtam volna képzelni, hogy végül itt versenyezhetek majd.
Saját tehetségéről
Nem szeretem azt mondani, hogy különleges tehetség vagyok. Persze, amikor gokartoztam, tudtam, hogy gyors vagyok, azon kevés fiatal közé tartoztam, aki jól tudott teljesíteni abban a mezőnyben a tapasztalt versenyzők ellen – többek közt Jon Lancaster is az ellenfeleim közé tartozott, akinek már akkor is nagyon jó tempója volt, ahogy persze ma is. Amikor itt tartottam, már éreztem, hogy van bennem potenciál, de muszáj volt két lábbal a földön maradnom, mert még hosszú út állt előttem.
Nicolas Todtról
A családomnak nem volt pénze arra, hogy átüljek egy formulaautóba, így valamilyen megoldást kellett találnunk. Ekkor jött Nicolas, ő volt erre a helyzetre talán a lehető legjobb megoldás. Tökéletesen végzi a munkáját, összeszedte a pénzt arra, hogy a WSR-ben szerepelhessek, amivel nagyban javította az esélyeimet.
Az első F1-es tesztről
Jerezben történt, méghozzá 2009-ben egy Ferrarival. Lenyűgöző volt, ám a kivezető körön volt egy kis sztorim... Előtte F3-as autókkal versenyeztem, és a teljesítmény nagyon nem ugyanaz a két kategóriában. Én viszont nem pörgettem ki a motort, nem a kellő időben váltottam sebességet, és azt mondtam magamnak, hogy „hé, ez nem is olyan gyors!” Aztán a mérnökök szóltak, hogy nem jókor váltok, mire én elnézést kértem, majd a következő körben már a megfelelő pillanatban váltottam. Ekkor viszont már úgy reagáltam, hogy „ejha, ez nagyon kemény!” Nagyon vicces volt...
A dicsérő szavakról
Monaco után azt éreztem, hogy valami megváltozott, előtte nem igazán figyeltem ezekre a hangokra, nem akartam erre koncentrálni, csakis a versenyekre. Monaco után viszont egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket, a verseny után mindenki velem akart beszélni, mivel nagyon jó eredményt értem el a csapatnak. Most már én is látom, hogy jelenleg valami remek dolog történik velem, szóval meg kell tartanom a lendületemet, folytatni kell, amit eddig csináltam, de úgy, hogy továbbra is minél kevésbé figyelek minderre.
A mezőny végi küzdelemről
Persze ez frusztráló dolog, elég csak az előző futamot megnézni, ahol remekül teljesítettem a csapattársamhoz és a Caterhamekhez viszonyítva, de az emberek észre sem vették, hiszen így is csak a 15. helyen zártam. Néha nem könnyű ez a dolog, de a célom az, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból, elégedetté tegyem a csapatot. Azon viszont nem igazán kell gondolkodnom, hogyan nyűgözhetem le a kívülállókat, mert képtelen vagyok rá, nem tudok csodát tenni.
A monacói 9. helyről
Egészen hihetetlen volt, ráadásul a családom is ott volt velem. És persze a csapat miatt is remek volt, akiknek az első pontjaikat szereztem másfél együtt töltött év után. Nagyon akartam ezt, és végül megcsináltuk: egészen nagyszerű verseny volt annak ellenére, hogy számos problémám adódott. De ez a mi pillanatunk volt, pontot kellett szereznünk aznap, és meg is csináltuk. Éreztem, hogy valami jó dolog fog történni, nagyon keményen nyomtam, és nem volt semmi problémám.
Egy esetleges Ferrari-szerződésről
Nem tudom, mennyi esély van erre, mindenesetre biztosan nem jövőre kerül majd rá sor, hiszen mindkét pilótának szerződése van még. Egyelőre nem foglalkozok ezzel, éppúgy, ahogy azzal sem, ahogy ez emberek beszélnek rólam. A menedzserem nagyon jól kezeli az ilyesmit, így tényleg csak az érdekel, hogy a pályán száz százalékot nyújtsak, a többi pedig nem az én dolgom.
A világbajnoki címről
Nem akarom azt mondani, hogy bajnok leszek, ez nem lenne helyes, nem tudhatom, így lesz-e. De természetesen az akarok lenni, és mindent azért teszek, hogy egy napon megnyerjem a világbajnokságot. Ha viszont mégsem sikerül, akkor sem fogok megbánni semmit.
