Általában az ehhez hasonló nosztalgikus hangvételű cikkek úgy indulnak, hogy „Bezzeg a régi szép időkben…”, „Bezzeg, amikor elkezdtem nézni…”, „Régen még igazi verseny volt…”, „Ma már nincs olyan hangulata ennek vagy annak a sportágnak, kategóriának…” Ha nem is mondja ki konkrétan a szerző, ez a fajta attitűd akkor is ott lapul a sorok között.
Ezzel szemben én most, frissen a termasi futam után azt mondom, hogy de jó most nézni a MotoGP-t.
Heti rendszerességgel 2007-ben kezdtem nézni a gyorsaságimotoros-világbajnokság versenyeit, könnyen kitalálható, hogy miért vagy inkább kiért. Még egyedül ujjongtam, amikor Talmácsi Gábornak Jerezben az utolsó métereken sikerült visszaelőznie Lukas Peseket, aztán az év végén már együtt tombolt az egész család, amikor Gábor világbajnok lett.
Az MTV akkoriban kezdte el közvetíteni a MotoGP királykategóriájának futamait is. A hírt körülbelül azzal a lábjegyzettel harangozták be, hogy hihetetlenül fordulatos és izgalmas versenyeket hoz hétről hétre a királykategória. Ehhez képest nem kis csalódottsággal tapasztalhattuk, hogy a MotoGP-futamok – 80-90 százalékban – arról szólnak, hogy valaki (akkoriban általában Casey Stoner vagy Valentino Rossi, néha Dani Pedrosa) elhúz a mezőnytől és nyer. Izgalmak nuku.
A versenyek zöme évekig így zajlott. Csupán elvétve akadt egy-egy olyan, ma már klasszikusnak mondható futam, mint a 2008-as Laguna Seca-i vagy a 2009-es barcelonai, ahol valami olyasfajta adrenalinlöketet élhettünk át, mint egy hagyományos 125 köbcentis vagy Moto3-as versenyen.
A 2010-es évek közepe felé aztán mintha valami megváltozott volna. Egyre több kiélezettebb futamban lehetett részünk, még abban a 2014-es évben is akadtak hihetetlenül izgalmas versenyek – főleg az év vége felé –, amikor Marc Marquez kirobbanthatatlan volt az első helyről. Ez a változás valószínűleg sok apróságnak volt köszönhető, visszatértek az 1000 köbcentis motorok, a szabályoknak köszönhetően egyre versenyképesebbek lettek a szatellit csapatok és az addig gyengélkedő gyártók, és így tovább.
Azt hihettük, hogy a tetőpont a 2015-ös szezon volt a kiélezett világbajnoki küzdelemmel és az év végi drámával, de aztán jött a tavalyi idény a kilenc különböző futamgyőztessel. Ezt már tényleg nehéz lesz fokozni. De én még mindig azt mondom, hogy a MotoGP egy ritka jó időszakot él meg, amely remélhetőleg még sokáig eltart. Mert még ha végül Marquez páratlan 2014-es győzelmi szériáját le is másolja idén Maverick Vinales, még mindig vannak olyan fordulatos versenyek, mint a mostani termasi. És akkor a kisebb kategóriák izgalmairól még nem is beszéltünk.
A hétvégi közvetítésben elhangzott, hogy a MotoGP népszerűsége itt-ott a világban a Forma-1-gyel vetekszik. Ezt az állítást támasztják alá például a malajziai fejlemények, ahová jövőre már csak a motorosok látogatnak el, de az argentin pálya lelátói is igazolhatják ezt, ellentétben akár a kínai Forma-1-es futam általában gyér látogatottságával.
Mi tudná még fokozni a mostani hangulatot? Számunkra bizonyosan az, hogy ha újra lenne egy (vagy több) versenyképes magyar induló a világbajnoki mezőnyben. Plusz, ha már a sosemvolt Balatonring projektje kudarcba fulladt, talán egyszer ismét lesz a Hungaroringen MotoGP-verseny. Persze tudjuk, hogy ehhez drasztikus átalakításokat kellene végrehajtani a magyar pályán.
Addig is reménykedhetünk, hogy a MotoGP jelenlegi arculata minél tovább megmaradjon.
