Amikor 1996. március 31-én elrajtolt Shah Alamban a 125 köbcentisek Malajziai Nagydíja, aligha sejtette bárki is, hogy épp a következő két évtized motorsportjának legmeghatározóbb versenyzőjének debütálásának lehetnek a szemtanúi. Valentino Rossi aznap állt rajthoz először a világbajnokságon: a 13. helyről indulva végül a hatodik helyen intették le. Az olaszok szinte azonnal a legnagyobb reménységüknek kiáltották ki, és nem is kellett csalódniuk: Spanyolországban és Olaszországban épp csak lemaradt a dobogóról, Ausztriában már fel is állhatott rá, a brnói Cseh Nagydíjon pedig bezsebelte pályafutása első futamgyőzelmét is.
Első évét az összetett kilencedik helyén zárta, a következő szezonban azonban már nem volt kegyelem: elsöprő fölénnyel húzta be a 125-ösök világbajnoki elsőségét. 1998-ban már a 250-esek között húzta a gázt, s végül mindössze 23 egységgel maradt el a vb-címet szerző Loris Capirossi mögött. A kategóriában eltöltött második évében itt is felért a csúcsra, majd ugyanezt a mintát a királykategóriába fellépve is lemásolta: 2000-ben második lett Kenny Roberts Jr. mögött, majd 2001-ben kezdetét vette az öt évig tartó sikersorozata a következő évadtól MotoGP-re átkeresztelt legnagyobb géposztályban.
Pedig eközben még csapatot is váltott: első három címét a Hondával, az utóbbi kettőt viszont már Yamahával szerezte. 2006-ban is csak egy hajszállal maradt le az elsőségről Nicky Haydennel szemben, 2007-ben viszont bemutatkozása óta először csúszott ki az első kettőből az év végi összesítésben. 2008-ban és 2009-ben bezsebelte máig utolsó két világbajnoki győzelmét, majd 2010 végén átnyergelt a Ducatira, ahol karrierje leggyengébb két idényét teljesítette. 2013-ban visszatért a Yamahához, ahol időbe tellett, mire újra felvette az addigra elsőszámú előlépő Jorge Lorenzóval, akivel tavaly az utolsó futamig harcolt az összetett elsőségért.
Rossi eddigi húszéves pályafutása során kilenc vb-címet, 112 futamgyőzelmet, 211 dobogós helyezést, 61 pole pozíciót és 92 versenyben futott leggyorsabb kört gyűjtött be. Ezek a számok azonban még tovább nőhetnek, hiszen nemrég kiderült, hogy még csaknem három évig a MotoGP mezőnyének tagja marad. Az immár 37 éves motoros azonban nem csak elképesztő sikerei, hanem pályán kívüli bolondos természete miatt – elég csak az ötletes ünneplési „ceremóniáira” gondolni – is rajongók millióinak kedvence, a karrierjét végigkísérő kisebb-nagyobb botrányok és rivalizálások ugyanakkor mégis megosztó személyiségévé teszik a motorsportnak.
Lehet azonban kedvelni vagy nem kedvelni őt, elismerni vagy nem elismerni a 21. világbajnoki szezonját teljesítő olasz pilóta eredményeit, azt viszont senki nem tagadhatja, hogy az elmúlt húsz évben az egész sportág történetének egyik legszínesebb és legmeghatározóbb tagjává nőtte ki magát a legendás 46-os rajtszámot viselő „Doktor”.