A változó időjárás mellett zajló időmérő után már nem esett több csapadék, így a verseny száraz pálya mellett zajlott - ettől persze Piquet-nek még le kellett nyelnie, hogy a balszerencsés kvalifikációs sorsolás következményeként csak a 16. helyről startolt, és noha öt ponttal vezette a bajnokságot Buemi előtt, elmondása szerint mindent egy lapra feltéve, veszítenivaló nélkül készült a versenyre.
A rajtnál Sarrazin megtartotta a vezetést, mögötte viszont Duval lerajtolta csapattársát, d’Ambrosiót. Mindhárom bajnoki rivális javított rajthelyén az első kör végére, Buemi feljött az 5., di Grassi a 9., Piquet pedig négyet javítva a 12. pozícióba - ebben a helyzetben pedig továbbra is Buemi állt bajnoki címet érő helyen.
Piquet viszont alaposan lemaradt csapattársa, Turvey mögött, méghozzá szándékosan, hiszen energiaspórolással próbálta eltolni saját bokszkiállását, ezzel elérve, hogy második autójával agresszívabban, több energiával gazdálkodva támadhasson. Terve be is vált, hiszen a többséghez képest két körrel később kellett behajtania autócserére, ami ezen a viszonylag hosszú londoni pályán sokat jelentett.
Miközben Piquet okosan taktikázott, Buemi végül döntőnek bizonyuló hibát vétett, amikor a kiállását követő körben megpördült az egyik szűk kanyarban, és mire visszatalált a helyes irányba, egy pozíciót el is veszített Sennával szemben, ráadásul di Grassi megérkezett a nyakára.
Az izgalom tovább fokozódott, amikor Fabio Laimer a falnak csapódott a Virginnel, így a 20. körben a pályára lépett a biztonsági autó, összesűrítve a mezőnyt. Az újraindítás után az élen is elkezdődött a tolakodás, Sam Bird ugyanis megelőzte Duvalt a második helyért, a lendületet vesztett francia ráadásul d’Ambrosióval szemben is bukott egy helyet. A több energiával rendelkező Bird ezután üldözőbe vette Sarrazint is.
Piquet nem sokkal később - miután csapattársa, Turvey elengedte őt - egy merész, de kényszerű manőverrel átvette a 8. helyet Salvador Durantől, ezzel pedig egy ponttal a képzeletbeli bajnoki tabella élére ugrott. Az ekkor 6. helyen álló Buemi tudta, hogy immár neki is előznie kell, és a FanBoost segítségével támadást indított az 5. hely és Senna ellen, ám a brazil remekül védekezett, és Buemi kénytelen volt hátul maradni, miután a két autó majdnem összeért. Az utolsó kör kezdetén a svájci továbbra is elkeseredetten küzdött az előzésért, centiméterekre haladt Senna mögött, és a záró kanyarokban egy komoly csata is kialakult köztük, amikor az előttük csökkenő energiaszintje miatt lassan haladó Duval mögé érkeztek meg. Buemi mindent megpróbált, de az utolsó nagy tolakodásban sem tudott előrébb kerülni, így a 6. helyen futott be. Mivel Piquet 8. lett, így a brazil csak négy pontot veszített vele szemben, és egyetlen ponttal megőrizte a vezetést a tabellán.
A harmadik bajnokesélyes, Lucas di Grassi az egész futamon két riválisa között haladt, de nagyobb ponthátránya miatt egyetlen pillanatban sem tűnt esélyesnek a végső győzelemre. A leggyorsabb körért járó két pont szintén nem szólt bele a dolgok alakulásában, mert ugyan Buemi és Piquet is birtokolta azt egy ideig, végül Bird gyűjtötte be.
Az a Bird, aki a bajnoki aspiránsok után a nap másik nagy sztárja lett, hiszen annak ellenére is az ő tiszteletére szólt a himnusz a dobogón, hogy nem ő szelte át elsőként a célvonalat. A hajrában ők is koccanásig fajuló csatát vízvak Sarrazinnal, a francia autójának felhasználható energiája azonban 0%-ot mutatott az utolsó körben, így noha az élen tudott maradni a leintésig, a túlhasználás miatt azonnal utólagos bokszáthajtásos büntetéssel sújtották, aminek következében a 15., utolsó helyre csúszott vissza - miután végig vezette a versenyt a Venturival.
Bird szezonbeli második győzelmét ünnepelhette, ráadásul mindezt hazai közönsége előtt. A dobogóra még d’Ambrosio és Duval állhatott fel a két Dragonnal, és noha Sarrazin büntetése miatt Buemi és Piquet is előrelépett az 5. és 7. helyre, ezzel mindketten egyaránt két pontot nyertek, így a leintés után már nem változott a közöttük lévő állás.
Az lett volna még az igazi dráma! De egyáltalán nincs okunk panaszra így sem, hiszen a Formula-E a fordulatos szezonját egy rendkívül izgalmas és emlékezetes idényzáróval fejelte meg, amiről legalább annyit lehet majd beszélni a következő években, mint a 2008-as F1-es fináléról.
Nelson Piquet Jr. pedig, akinek a Formula-1-ből botrányos körülmények között kellett távoznia, mától az új elektromos sorozat első bajnokának mondhatja magát.
A második londoni verseny végeredménye:
