DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 24. vasárnap
Formula-E

Heidfeld: „Tudtam, hogy ez fájni fog”

Egy interjúban idézte fel Nick Heidfeld a tavaly ősszel a pekingi Formula-E-nyitányon történt óriási balesetét, mely szerinte sokkal rosszabbul is végződhetett volna. A német pechsorozata azóta is tart.

Az FIA tavaly ősszel útjára indult elektromos sorozatával, a Formula-E-vel foglalkozó Current E magazin interjút készített Nick Heidfelddel, aki számára szinte semmi nem változott a Formula-1 óta: továbbra is nagyon gyors, s továbbra is igen balszerencsés – a magazin egyenesen a Formula-E legpechesebb versenyzőjének nevezte a németet.

A balszerencse-sorozat már a pekingi szezonnyitón megkezdődött, ahol Heidfeld remek formában volt, s az utolsó kanyar előtt előzéssel próbálkozott. „Szinte tökéletes futamom volt, egészen az utolsó kanyarig. A nézők szeretik, ha nem a pole-ból induló pilóta nyer, mindig jó keresztülverekedni magad a mezőnyön. Szeretem a csatározást, az előzést, jól is rajtoltam, s a kiállásom is rendben volt” – idézte fel a futamot Heidfeld.

Az utolsó kanyarban azonban beütött a katasztrófa: az addig élen álló Nico Prost ráhúzta autóját Heidfeldére, a felfüggesztés eltört, s a versenygép irányíthatatlanná vált. A kanyar belső ívén egy viszonylag magas rázókő helyezkedett el, ami megdobta az autót, ami nekirepült a szemközti falnak, a levegőben többször átfordult a tengelye körül, s valósággal rommá tört. Heidfeld szerencsére sértetlenül szállt ki a roncsból.

„Mindenki látta, mi történt Nico és köztem. Egyfelől ez az eset megmutatta, mennyire biztonságosak ezek az autók, másfelől viszont egészen más vége is lehetett volna az esetnek. Ez egy nyitott karosszériás autó, a levegőben valami meg is üthetett volna. Nagyon megijedtem, amikor felismertem, hogy elveszítettem az irányítást” – folytatta a német, majd hozzátette:

„Tudtam, mi fog következni. Tudtam, hogy a levegőbe fogok emelkedni, ahogy azt is, hogy a falnak csapódok majd. Tudtam, hogy fájni fog. Becsuktam a szemem, egy örökkévalóságnak tűnt a dolog. Ez egy olyan pillanat volt, amikor minden lelassul. Az első becsapódást követően éreztem, hogy nem fáj a dolog. Utána már csak a földet érést vártam...”

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: