A Formula–1-be a legerősebb, a legtehetségesebb, a leggyorsabb autóversenyzők jutnak el, és aki odakerül, mind azt gondolja, hogy ő a világ legjobbja – más hozzáállás el sem képzelhető az esetükben. Amikor bebizonyosodik, hogy ez még sincs így, és rendszeresen kikapnak saját csapattársuktól, akkor jönnek a komoly mentális problémák. Az ilyen helyzeteket pedig mindenki másképp dolgozza fel – most éppen Danyiil Kvjattal kapcsolatban láthatjuk, hogy mennyire nehéz ezt elfogadni.
A királykategóriáig vezető úton azonban már sokan lemorzsolódnak, akik a juniorsorozatokból nem emelkednek ki, hiszen ne felejtsük el:aki a Formula–1-be kerül, szinte kivétel nélkül bajnok valamilyen alacsonyabb kategóriában. Mi lesz azokkal, akik nem nyernek a Formula–3-ban, a GP3-ban vagy a GP2-ben, és nem kapják meg a nagy lehetőséget, illetve mikor fogadják el, hogy nem válik valóra az álmuk?
„2011-ben a szezon feléig vezettem a GP3-as bajnokságot, de borzasztóan sikerült az idény vége és nem lettem bajnok, csak a hatodik helyen zártam. A szponzorom, aki fizette az előző két évemet, többek között tőlem is megvált, én pedig úgy döntöttem, hogy befejezem az együléses versenyzést. Nehéz döntés volt, édesapám azt akarta, hogy próbáljam meg a GP2-t, de én reálisan láttam a dolgokat” – mesélte el történetét Alexander Sims, aki manapság különböző GT-sorozatokban versenyez.
„Jó voltam, de rájöttem, hogy valószínűleg sosem tudok eljutni a Formula–1-ig, úgyhogy váltanom kellett. Ebben az időben fogott el az az érzés, hogy nem vagyok olyan szupersztár, aki le tud győzni bárkit. Jó voltam, de nem az abszolút legjobb, márpedig a Formula– 1-hez ez kell. Azt viszont tudtam, hogy más sorozatokban lehetek profi pilóta” – mondta Sims, akinek szemét tulajdonképpen a manapság a Formula–1-ben is elismert Valtteri Bottas nyitotta fel...