Saját magazinjában hozta nyilvánosságra az FIA vizsgálatának végeredményét Fernando Alonso melbourne-i ütközéséről, mely nagyrészt a nemrég kötelezővé tett nagysebességű kamera, illetve a versenyző fülében elhelyezett lassulásmérő adataira támaszkodik.
A kétszeres világbajnok 305 kilométer per órás sebességgel ért össze Esteban Gutierrez autójának hátuljával, aminek következtében eltört a jobb első felfüggesztése, az autó pedig kitört balra, és az elejével a falnak csapódott. A becsapódás során mért legnagyobb lassulás 45G erőt eredményezett, a versenyző feje pedig kétszer is a támlának csapódott, aminek következtében két kiugró értéket mutatott a fülben elhelyezett mérőműszer.
Ezt követően az irányíthatatlan autó lecsúszott a pályáról, s miután a bal oldala az első becsapódástól valósággal megsemmisült, könnyedén átborult, amikor elérte a kavicságyat. A McLaren bal oldala szinte beásta magát a sóderbe, amitől átfordult, 46 G erejű oldalirányú lassulást eredményezve. Ez azt jelenti, hogy a spanyol versenyző testére saját testsúlyának 46-szorosa, körülbelül három és fél tonna hatott. Nem is kérdés, hogy Alonsónak hatalmas szerencséje volt, hiszen az 50G feletti becsapódásokat csak ritkán élik túl súlyos sérülés nélkül, a 60-70G felettiek pedig gyakran bizonyulnak halálosnak.
Miután a kavicságy feldobta az autót, másfélszer megpördült a tengelye körül, és körülbelül egy másodpercig a levegőben repült. Amikor ezt követően a hátulja becsapódott, a hosszanti irányú erőhatás elérte a 20G-t. Az a tény, hogy Alonso mindezek ellenére csupán könnyebb sérüléseket szenvedett, s csak egy versenyt kényszerült kihagyni, jól mutatja, micsoda előrelépések történtek Senna és Ratzenberger halála óta a biztonság terén – két évtizeddel ezelőtt egy ilyen bukás a spanyol karrierjébe, sőt akár az életébe is kerülhetett volna.
