A 2007-es világbajnok Kimi Raikkönen egyértelműen utóbbi csoportba tartozik. Ő nemcsak a pályán kívül igazi egyéniség, de versenyzőként is az. Egyedi és megismételhetetlen, mindent a maga módján szeret csinálni, és semmiben nem szeret másokhoz, vagy az autóhoz alkalmazkodni, mivel úgy érzi, szerinte ez mind a teljesítmény rovására megy. A hozzá közelálló szakemberek szerint ezért szenvedett ennyire látványosan idén Fernando Alonso mellett.
„Elég régóta vagyok már itt az F1-ben, de soha nem változtattam a vezetési stílusomon, és nem is fogok soha, mert nem ez a megfelelő módja a problémák megoldásának” – szögezte le Kimi, hogy szerinte itt nem ő az, akinek változtatni kell bármin (elvégre volt már ő világbajnok korábban, ami bizonyíték arra, hogy amit csinál, azt jól csinálja), hanem csapatának kell olyan autót építenie számára, amellyel képes kamatoztatni erősségeit.
„Egészen a gokarttól kezdve nem szerettem, ha nem fordult rendesen az autó eleje. Az én vezetési stílusom lényege, hogy megpróbáljak nagy tempót bevinni a kanyarokba, és megtartani azt a kanyarközépen. Egyszerűen így szoktam meg. Ezen persze minden évben és minden új autó esetében változtatunk egy picit, de ez már mind alkalmazkodás. Márpedig akkor fogsz tudni a leggyorsabban vezetni egy autót, ha az azt csinálja, amit akarsz, nem akkor, ha te alkalmazkodsz hozzá” – avatott be minket versenyzői ars poeticájába a finn.
Van logika abban, amit mond, és mindenképp elgondolkodtató. Ez magyarázat lehet akár arra is, miért lehet az, hogy Raikkönen vagy épp az idei példából okulva Sebastian Vettel teljesítménye ekkora ingadozást mutat akár pozitív, akár negatív irányban, ha egyik szezont hasonlítjuk össze a másikkal, míg ezzel szemben mondjuk Alonso mennyire stabilan ott van a legjobbak között minden évben – de mégis ritkán ő a legeslegjobb az adott évben! Ha valaki a meglevőhöz alkalmazkodik (amit persze nyilván minden esetben a kényszer szül), az soha nem lesz olyan gyors, mint amikor valaki megkapja álmai autóját, ami minden kanyarban pontosan úgy viselkedik, ahogy szeretné.
Vettel verhetetlen volt, amikor jó volt az autója, de idén, amikor a Red Bull gondokkal küzdött, csúnyán elmaradt házon belül Daniel Ricciardótól, hasonlóan ahhoz, amit Raikkönentől láttunk az Alonsóval szembeni összevetésben. Mint ismert, a Jégember idén nagyságrendileg harmadannyi pontot szerzett a világbajnokságon, mint spanyol csapattársa, amit James Allison, a Ferrari technikai igazgatója például a következőkkel magyaráz.
„Kimi stílusa eléggé megterhelő az első, és elég lágy a hátsó kerekekre nézve. Tekintettel arra, hogy az F1-es autók általában véve nagyon érzékenyek a hátsó tengely viselkedésére, ez Kimi kezében egy ütőkártya volt a múltban. Ahhoz azonban, hogy Kimi képes legyen kiaknázni ezt az előnyét a többiekkel szemben, egy olyan autó/gumi kombinációra van szüksége, amely lehetővé teszi számára, hogy elég keményen terhelje az első tengelyt.”
„Fernando és Kimi mindketten világbajnokok, és két extrém gyors pilótáról beszélünk. Ha Kimi alá egy olyan autót teszünk, ami fekszik a stílusának, akkor egy cigarettapapírt is nehéz lenne közéjük tenni, annyira egy szintet képviselnek” – fogalmazott Allison, mielőtt kiemelte, mennyire gyökeresen eltér a két említett pilóta stílusa egymástól.
„A kezdetektől fogva Fernando inkább az autó hátuljával, míg Kimi inkább az elejével érez rá a határokra. Ez azért van, mert ahhoz, hogy Fernando produkálni tudja azt a tempót, amit produkál, ő kevesebb hangsúlyt fektet a kanyarok bejáratára, és többet azok kijáratára. Kimi ezzel szemben egy életet töltött el olyan versenyautók volánja mögött, amelyekkel tudta kamatoztatni veleszületett adományát a kanyarbejáratokon, ami utána lehetővé tette számára, hogy a kigyorsításokon hímes tojásként bánjon a hátsó gumikkal. Ez utóbbi tulajdonság aranyat ér egy hosszú szezon során, és rajtunk áll, hogy olyan autót építsünk Kiminek, amivel kamatoztatni tudja ezen képességét” – jutott egységes álláspontra a kérdésben Raikkönennel a technikai igazgató.
Pat Fry, a Ferrari főmérnöke emellett a gumik szerepét emelte még ki, amelyek viselkedése Raikkönen teljesítményére sokkal inkább kihatással van, mint Alonsóéra. „Fernando vezetési stílusához jobban passzolnak a mostani gumik, és ő az autót vezetve jobban is tud alkalmazkodni a felmerülő problémákhoz. Kimi ezzel szemben sokkal érzékenyebb az autó elejére, ez már a McLarennél is így volt. Emlékszem, volt olyan szezon, amit hét különböző első-felfüggesztés konfigurációval fejeztünk be nála… Jobb kompromisszumot kell találnunk a számára. Szerintem ő még mindig ugyanazon a szinte teljesít, mint régen. De ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, egy jó autót kell adnunk alá” – erősítette meg az előtte elhangzottakat Fry.
A kérdés tehát, miszerint ki a jobb pilóta, aki bármilyen autót képes versenyképesen elvezetni, vagy aki csak egyféleképpen beállított autóval igazán gyors, de azzal viszont ő a leggyorsabb, valószínűleg örökre eldöntetlen és megválaszolatlan marad. Mindenkinek más és más út vezet a győzelemhez, a saját útja, amit a saját stílusában, a saját erényeinek felhasználásával kell végigjárnia. Nem jobb egyik a másiknál, egyszerűen csak más. És idén a Ferrari autója közelebb állt Alonso stílusához, mint Raikkönenéhez. De nyerni egyikük sem tudott vele, mivel rossz volt. Így a kettőjük közötti pontkülönbség legfeljebb arra adott választ, hogy – már bocsánat, de pestiesen szólva – sz.rból melyikük képes inkább várat építeni, nem arra, hogy a jóból ki tudja hatékonyabban kihozni a legeslegjobbat.
