Igazából persze nem kell itt semmi különlegesre gondolni, hiszen az elmúlt hónapok már a verseny jegyében teltek – egyetlen sivatagi megméretést sem lehet félvállról venni, de a 9000 kilométer össztávú Dakart semmiképpen sem. A magyar páros is felkészült tisztességesen.
„Elég csak tenni egy sétát a szervizparkban ahhoz, hogy az ember tudja, nehéz dolga lesz. Itt van mindenki, aki számít, a gyári csapatok az összes nagymenőjüket csatasorba állították, jó érzés ilyen mezőnyben versenyezni, ezért is örülök, hogy újra itt vagyunk, Dél-Amerikában” – mondta Szalay Balázs, akinek ez lesz a 13. Dakarja, ahová négy év kihagyás után (ez idő alatt Afrikában versenyzett a páros) tért vissza.
Apropó szervizpark! Az első „tábort” a limai katonai repülőtéren jelölték ki, úgyhogy a versenyzők csak szigorú ellenőrzés után léphettek be a kerítésen belülre, ahol nem csupán a Dakar-mezőny szolgáltatta a látványosságot, hiszen jó néhány vadászgépet is kiállítottak. A katonák és a versenyzők kölcsönösen szemügyre vették egymás járműveit, s Szalay Balázs tett egy kis kitérőt is, mielőtt csatlakozott a csapathoz, belehallgatott az ötvenedik évfordulóját ünneplő katonazenekar (amelyet stílszerűen úgy hívnak: Banda) gyakorlásába.
Aztán elkezdődött a „nemszeretem” nap a papírmunkával, amely végül egész szórakoztatóan alakult, hiszen lépten-nyomon régi ismerősökkel futottak össze, s mindenki nagyon örült a visszatérésüknek.
„Azért is szeretem ezt a közeget, mert ilyen baráti, bajtársias a hangulat, persze ez abból is fakad, hogy sokakkal keveredtünk kalandba a sivatagban, volt, hogy mi segítettünk, volt, hogy nekünk segítettek, úgyhogy mindenkivel tudtunk miről beszélni. Most már nagyon közel a rajt, érzem a csontjaimban, s persze alig várom, hogy ott legyünk az első szakaszon” – mondta Szalay, miközben navigátora, Bunkoczi László sorra gyűjtötte be a szükséges pecséteket.
Az első izgalmon egyébként máris túl van a csapat – a kikötőből a szervizparkba vezető úton, egy személyautó szabálytalanul fordult a szervizkamion elé, úgyhogy ütköztek. A kamion megúszta kisebb sérülésekkel (az elejét kellett egy kicsit kalapálni), és az autóban sem esett nagyobb kár, ráadásul a sofőrje el is ismerte, hogy ő hibázott. Minden versenyen kell egy fura kaland, a csapat reméli, most túlesett rajta.
