- A Q1-ben remekül kaptam el a rajtot, sőt, megkockáztatom, hogy az egész hétvégén ez jól ment, - kivéve persze az elődöntő -, de az biztos, hogy remekül éreztem magam az autóban. A Q1-et behúztam, a Q2-ben aztán hirtelen a falban tértem magamhoz, Hansennel együtt, ott sok mindent nem tehettem, mint hogy befejezem a menetet. A Q3 és a Q4 is jól sikerültek másnap, kicsit szerencsém is volt a felszáradó pályával, de az autó is remekül viselkedett és felszívtam magam, a csapat is tolt, Mattias is sokat segített. Volt, hogy a leggyorsabb voltam a pályán és a Q2-es katasztrófa után az összesített nyolcadik hellyel nagyon is elégedett voltam.
Aztán jött az, amit Rigában nem igazán szabad elkövetni – és ezt láttuk a hétvégén a többiektől is -: hibázni. Az elődöntőt a pálya vonalvezetése szempontjából a kicsit előnytelen helyről kezdő Krisztián egyszerűen beragadt a rajtnál és kész. Rigában egy hiba is hatványozottan megbosszulja magát.
- Egyszerűen túlgondoltuk, most már inkább mosolygok rajta. Addig-addig állítgattuk be a rajtba az autókat, figyelve arra, hogy Andreas merre indul, én merre megyek, hová a többiek, hogy sikerült ráállnunk arra a felgumizott részre a nagy kapkodásban a végén, ahol semmi tapadás nem volt vizes körülmények között. És be is ragadtam, helyben esztergáltam egy picit, ami pont elég volt ahhoz, hogy a többiek meglépjenek. Ennyi volt, de a végén még mentettem, amit lehetett, alapvetően egyáltalán nem lógatom az orrom, mert egyre inkább kezdek ráérezni az autóra, a világbajnoki futamok menetére, most már kevésbé fáradok el az elődöntők idejére, mint eddig. Jó lesz ez, a tempóm is inkább megtalálom már, mint nem, szóval minden rendben. Ez egy ilyen sport.
És bár a világbajnokságban most egy kis szünet következik, mivel az utolsó – Dél-Afrikai – forduló következik, Krisz nem pihen, hanem rajthoz áll egy 24 órás ralikrossz-futamon Nyírádon. Mert gyakorlásból sosem elég!