Elkészült az első könyv Charles Leclerc eddigi pályafutásáról Le Prodige („Az ígéret”) címmel, szerzője a tavaly Fabio Quartartaróról is életrajzi munkát író Rémi Boudoul. A könyvben a monacói versenyző roppant őszintén beszél élete legfontosabb eseményeiről, köztük a legszomorúbbakról is: az F1-be érkezése előtti években két súlyos tragédiát is át kellett élnie, a másodikat a bemutatkozása előtti évben...
Leclerc édesapja, Hervé 2017 júniusában, 54 évesen hunyt el súlyos betegség után. Az akkor még az F2-ben versenyző monacói tehetségnek eszébe sem jutott visszalépni a napokkal később kezdődő bakui hétvégétől, sőt, pole, győzelem, leggyorsabb kör mesterhármassal tisztelgett édesapja előtt, aki elmondása szerint a legnagyobb szurkolója volt:
„Azt akarta, hogy mindig, minden versenyen erős leszek, ezért biztos voltam benne, hogy azt akarta, hogy vegyek részt a hétvégén, és nyerjem meg neki” – idézi fel a történteket Leclerc a könyvben. „Semmi nem készíthet fel arra a pillanatra, amikor édesapád elhuny. Érettebbé váltam e veszteség által, felelősségteljesebb ember lettem, s mentálisan erősebb, mint valaha. Ha ilyen fiatalon elveszíted az édesapádat, az örökre megváltoztat.”
Két évvel korábban egy másik súlyos csapás is érte a monacóit, amikor keresztapja, Jules Bianchi belehalt a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett sérüléseibe, majd 2019-ben az előző napon elhunyt barátja, Anthione Hubert emlékének ajánlotta a Belga Nagydíjon aratott első futamgyőzelmét. Tavaly egy interjúban így idézte fel a tragikus spái hétvégét és a két évvel korábbi bakui napokat:
„Egyedül csak azért éreztem bűntudatot, hogy édesapám, illetve jó barátom halálát kivertem a fejemből. Persze csak néhány órára.”