Az elkövetkező években két vagy akár három csapattal is bővülhet az F1 rajtrácsa. Bár az újonc alakulatok számos sikert értek el a sportág történetében – elég csak a Brawn GP-t említeni, mely 2009-ben első hét futamából hatot megnyert, és végül megszerezte mindkét bajnoki címet –, új istállókról beszélve érdemes külön kezelni azokat a csapatokat, melyek egy másik helyére léptek, átvéve az előd infrastruktúráját és személyzetét. Így a Mercedes, annak elődei, a Brawn és a Honda, vagy épp a Red Bull bár újonc csapatként érkeztek meg az elmúlt évtizedben, nem tekinthetjük őket új istállónak.

Azoknak a csapatoknak ugyanis, melyeket Formula–1-es előzmény nélkül, egy alsóbb kategóriás istállóra építve, vagy egyenesen a „semmiből” hoztak létre, egyáltalán nem volt könnyű a helyzete az elmúlt évtizedekben, sőt még arra is találhatunk példát, hogy egy csapat bár indulási jogot szerzett, végül mégsem mutatkozhatott be a királykategóriában, ahogy azt a minapi cikkünkben is bemutattuk.

Sok kicsi és egy óriás

A jelenleg is a mezőny részét alkotó, 2016-ban debütáló Haas előtt 2010-ben érkezett új csapat a Formula–1-be – rögtön három is, de már réges-rég nincs egyik sem a rajtrácson. Elsőként 2012-ben a Campos néven indulási jogot nyert Hispania szűnt meg – immár HRT néven. A másik két csapat is legalább egy névváltoztatáson átesett: a későbbi Marussia eredetileg Manorként nevezett a Formula–1-be, de Virginként mutatkozott be, mielőtt 2016 végén újra Manorként megszűnt, míg a 2014 végén összeomló Caterham első éveiben Lotus néven szerepelt. A három csapat közül messze a Marussia/Manor volt a legsikeresebb, hiszen egyedül ők jutottak pontszerzésig (két ízben), míg a Lotus/Caterham csak néhány (javarészt szerencsés) Q2-be kerüléssel büszkélkedhetett, a spanyolok meg még annyival sem.

Négy évvel e kiscsapatok bemutatkozása előtt alapította meg istállóját a Japán első F1-es dobogóját szerző Aguri Suzuki. A Super Aguri a Honda támogatásával, a volán mögött a japánok korábbi gyári versenyzővel, Takuma Satóval kezdte meg F1-es szereplését (a csapatvezető keresztnevét kapta az alakulat, hiszen mégsem hívhatták az istálló Suzuki–Hondának), ám első évükben alig tudtak elmozdulni a mezőny utolsó helyeiről. A második szezon valamivel jobban sikerült, Sato kétszer is pontot szerzett, Davidson pedig Kanadában akár dobogó környékén is végezhetett volna, ha nem üt el egy állatot verseny közben. A csapat pénzügyi háttere a következő évben összeomlott, s négy futam után bejelentették az istálló megszűnését.

Hatalmas várakozások előzték meg a Toyota gyári csapatának bemutatkozását 2002-ben, melyet több mint egy év intenzív felkészülés előzött meg. Az óriási költségvetés ellenére is négy évbe tellett, mire a Toyota legalább meg tudta közelíteni az élcsapatokat. 2002-ben bár az első három futamon két hatodik hely is összejött, egyetlen további alkalommal sem sikerült a pontszerzés (akkor még csak az első hat helyezett kapott pontot), s a következő két évben is csak két ötödik helyre, s öt további pontszerzésre futotta. A Toyota 2009-ben a nehéz gazdasági helyzet miatt távozott a Formula-1-ből – egyetlen világbajnoki negyedik hellyel, futamgyőzelem nélkül.

A Red Bull elődje – és néhány gyenge próbálkozás

A japánok érkezése előtt öt éven át nem debütált új csapat az F1-ben, 1997-ben viszont kettő is – jóllehet az egyik igencsak rövidéletű volt. A MasterCard Lola autója egyáltalán nem felelt meg a Formula–1 követelményeinek, a szezonnyitó időmérő edzésén a csapat versenyzői több mint tíz másodperccel maradtak le a pole-t szerző Villeneuve-től, s a 107 százalékos szabály miatt nem is vehettek részt a futamon. A főszponzor azonnal elzárta a pénzcsapot, s a Lolák a következő versenyhétvégén már nem is gördültek pályára.

Ennél jóval sikeresebb a szezon másik újonca, a háromszoros világbajnok Jackie Stewart által alapított Stewart Grand Prix története, bár az F1-es visszatérését a minap bejelentő Ford támogatásával beindított istálló számára sem volt könnyű az első szezon. A Stewart 1997-ben csupán egyszer szerzett pontot, az az egy viszont annál emlékezetesebb volt, hiszen Rubens Barrichello a második helyen futott be az esős Monacói Nagydíjon. A következő szezon valamivel jobban sikerült, hiszen háromszor tudtak az első hat közt zárni, harmadik évében viszont már többek közt a Benettont és a Williamst is megelőzve a bajnokság negyedik helyén zárt a csapat, sőt Johnny Herbert futamot is nyert! Az év végén a Ford felvásárolta a Stewartot, mely öt szezonon át Jaguar néven szerepelt a Formula–1-ben, majd 2005 végén a Red Bull vette meg az istállót, s ezzel elkezdődött a modern idők egyik legnagyobb sikertörténete.

1997 előtt a mostaninál jóval megszokottabb volt, hogy új csapatok tűnnek fel a Formula-1-ben. 1994-ben két, a rákövetkező idényben pedig egy újabb istálló érkezett a sportágba, de sem a Simtek, sem a Pacific, sem a Forti nem jutott el a pontszerzésig – előbbi neve sajnálatos módon leginkább Roland Ratzenberger tragédiája miatt íródott be a Formula–1 történetébe. A három istálló közül a Pacific húzta legtovább a királykategóriában, hiszen az 1995-ben a haldokló Team Lotusszal egyesülő csapat két teljes szezont teljesített a sportágban, a Simtek és a Forti viszont második idénye közepén egyaránt megszűnt. Legjobb eredményeként a Forti egy hetedik, a Pacific két nyolcadik, a Simtek pedig két kilencedik helyet tudott felmutatni – bár az erre a korra jellemző nagyszámú kieső miatt ezek értékét nehéz összehasonlítani a mai eredményekkel.

Ahhoz, hogy a Haas és a Stewart/Red Bull után egy újabb ma is létező csapatot találjunk, egészen 1993-ig kell visszamennünk, ekkor érkezett meg ugyanis az idén még Alfa Romeo néven futó, hamarosan pedig az Audival frigyre lépő Sauber. E három évtized újoncainak történetét áttekintve világosan látható, mennyire nehéz kenyér a teljesen új csapatoké. A tizenkét említett istálló közül csak négy szerzett pontot első idényében, köztük is csak a Haas és a Sauber többször, mint két alkalommal. A tizenkét csapatból három a második éve végét sem érte meg, negyedik szezont pedig csak a felük tudott elkezdeni – ebből is csak három azon a néven, melyen bemutatkoztak az F1-ben.

Újonc csapatok 1980 óta

Az összeállításunkat záró 1993–1995 közötti időszak annak az érának a végét jelenti, amely során szinte minden évben legalább egy új istálló próbált szerencsét a királykategóriában. Az alábbiakban az 1980 óta érkező összesen 29 csapatot soroljuk fel, melyek közül hat dőlt betűvel szedett létezik a mai napig – többnyire jelentős változások után. Az egy idénynél többet megérő csapatok után zárójelben a megszűnés éve, illetve ha név- és tulajdonosváltoztatás történt, akkor a későbbi nevek olvashatóak.

1980: Osella (Fondmetal 1991–92)
1981: Toleman (Benetton 1986–2001, Renault 2002–11, Lotus 2012–15, Renault 2016–2020, Alpine 2021–)
1983: RAM (1985); Spirit (1985)
1985: Minardi (Toro Rosso 2006–2019, AlphaTauri 2020–); Zakspeed (1989); Haas Lola (1986)
1986: AGS (1991)
1987: Larrousse Lola (Venturi 1992, Larrousse 1993–94); Coloni (Andrea Moda 1992)
1988: Scuderia Italia (1993); EuroBrun (1990); Rial (1989)
1989: Onyx (Monteverdi 1990)
1990: Life
1991: Jordan (Midland 2006, Spyker 2007, Force India 2008–18, Racing Point 2018–2020, Aston Martin 2021–); Modena
1993: Sauber (BMW Sauber 2006–10, Alfa Romeo 2019–2023)
1994: Simtek (1995); Pacific (1995)
1995: Forti (1996)
1997: Stewart (Jaguar 2000–04, Red Bull 2005–); MasterCard Lola
2002: Toyota (2009)
2006: Super Aguri (2008)
2010: Virgin (Marussia 2012–15; Manor 2016); Lotus (Caterham 2012–14); HRT (2012)
2016: Haas (2016–)