Az elmúlt évek legnagyobb balesetét élte túl Romain Grosjean múlt vasárnap a Formula-1-es Bahreini Nagydíj rajtja után, amikor a Danyiil Kvjattal történt koccanás után a szalagkorlátba csapódott, kettészakadt és kigyulladt az autója. A franciát 53G-s erőhatás érte, s összesen 28 másodpercig volt a lángok között. Nem véletlen, hogy a Haas által szervezett pénteki sajtótájékoztatóján – amelyre a Formula.hu is meghívást kapott – először abbéli háláját fejezte ki, hogy ott lehet és beszélhet az újságírókkal, akiknek aztán minden eddiginél részletesebben kifejtette, hogyan is zajlott a baleset utáni megmenekülése:
„Amikor az autó megállt, kinyitottam a szemem, és azonnal kikapcsoltam a biztonsági övemet. Próbáltam kiugrani, de éreztem, hogy valami hozzáér a fejemhez, ezért visszaültem az autóba, és az első gondolatom az volt, hogy várok. Fejtetőn állok a fal mellett, és megvárom, amíg jön valaki és segít. Szóval nem stresszeltem, és nyilván akkor még nem voltam tudatában, hogy tűz is van.”
„Aztán körbenéztem, és bal oldalon megláttam a tüzet, így azt mondtam magamnak: ’oké, nincs időm várni’. Próbáltam kicsit jobbra húzódva kimászni, de nem működött. Utána balra, de ott sem. Úgyhogy visszaültem, és aztán Niki Laudára meg a balesetére gondoltam. Azt gondoltam, nem érhet így véget, nem lehet ez az utolsó versenyem. Nem végezhetem így, semmiképp. Újra megpróbáltam, de be voltam ragadva.”
„Jött a kevésbé kellemes pillanat, amikor a testem már kezdett megnyugodni, és megbékéltem azzal, hogy meg fogok halni. Azt kérdeztem magamtól: ’a cipőmet, a lábamat és a kezemet fogja-e megégetni, fájni fog-e, hol fog kezdődni?’. Ezt nagyjából két-négy másodpercnek éreztem, de talán csak milliszekundumok voltak. Aztán a gyerekeimre gondoltam, és azt mondtam magamnak: ’nem, nem veszíthetik el ma így az apjukat’.”
„Nem tudom, miért, de úgy döntöttem, balra fordulok, és megpróbálom a vállamat kicsavarva kijutni. Ez valamelyest működött, de aztán észrevettem, hogy a lábam beragadt. Ezért megint visszaültem, és a lehető legkeményebben próbáltam kihúzni a lábamat. A cipőm ott maradt, de a lábam kiszabadult. Így újra megpróbáltam, a vállam kifért, és onnantól már tudtam, hogy ki tudok ugrani, ezért mindkét kezemet betettem a tűzbe. Normál esetben a kesztyűim pirosak, ezért láttam, hogy főleg a bal oldali elkezd olvadni és feketévé válik. Éreztem a fájdalmat, ahogy a kezem a tűzben volt. Ugyanakkor megkönnyebbülést is éreztem, hogy kijutottam az autóból. Kiugrottam, aztán át a korláton.”
Grosjean ezután érezte, hogy valaki húzza az overallját, így ekkor már tudta, hogy kijutott a lángok közül és már nincs egyedül. Utána a közvetítésben is látszott, hogy megrázta a kezét, mert annyira forró volt a kesztyűje. Aztán pedig Ian Roberts orvos volt az első, aki odament hozzá:
„Ian odajött hozzám, beszélt hozzám, azt mondta, hogy üljek le. Mondtam neki, hogy beszéljen velem normálisan. Szerintem akkor már tudta, hogy rendben vagyok. Leültünk, de túl közel voltunk a tűzhöz, hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy az akkumulátor is ég, ezért hozzanak több tűzöltó-készüléket. Aztán beültünk az orvosi autóba. Hoztak hideg borogatást a kezemre, mert mondtam, hogy a kezem megégett, a lábam eltörött. Utána kezdett az egekbe szökni a fájdalom, főleg a bal lábamban, a kezem akkor rendben volt.”
A francia pilóta kiemelte: ezt követően hiába hozták oda a hordágyat, ő ragaszkodott hozzá, hogy saját lábon menjen az orvosi autótól a mentőig, hogy ezzel is mutassa a világnak, hogy nem szenvedett komoly sérülést – igaz, utólag már elismeri, hogy orvosi szempontból talán nem a legjobb döntés volt ez.
