Annak idején, a Senna és Prost fémjelezte fénykorban a McLaren és a Honda partneri viszonya gyakorlatilag a legrettegettebb volt az egész F1-es mezőnyben. Talán erre is alapozva, 2015-ben felmelegítették ezt a kapcsolatot, azt remélve, hogy régi idők sikereit idézhetik meg a wokingiak a japánokkal.
A dolog látványosan nem működött, és bár fejlődés volt, 2018-ra eljött a szakítás: a Honda a Toro Rossóval (egy évvel később pedig a Red Bullal) társult, míg a McLaren a Renault-t választotta új motorszállítójának.
Az akkori csapatfőnök, Eric Boullier már a kezdetek kezdetén megérezte ezt a forgatókönyvet. „Már az első találkozáskor láttam, mennyire felkészületlenek egy ekkora kihíváshoz” - révedt a múltba Boullier. „Már akkor azt mondtam Ron Dennisnek, hogy ahhoz, hogy az élre kerüljünk, minimum három-négy év intenzív fejlesztőmunkára szükség lesz.”
Végül ez sem bizonyult elegendőnek, a McLaren pedig, ahogy arról szó esett, 2018-ra Renault-ra váltott. „A jelenlegi erőforrások nagyon összetettek és szofisztikáltak, és igazán jó teljesítményt, az évek munkája után, eleinte csak a Mercedes tudott velük nyújtani. Az akkori technológiai környezetben a McLaren és a Honda házassága nem is lehetett volna rosszabbul időzíteni.”
2018 sem volt egyszerű, már a Renault-val sem. „Áprilisban jöttünk rá, hogy totálisan félre lett tervezve az autó. Nem egyeztek az adatok, mire pedig erre rájöttünk, már késő volt. Sok szempontból rosszabbak voltunk, mint 2017-ben, amit pedig az akkori morállal nagyon nehéz volt feldolgozni.”