Talán Lewis Hamilton óta nem indult olyan ígéretesen Formula-1-es karrier, mármint egy topcsapatba kerülés gyorsaságát illetően, mint 2014-ben Danyiil Kvjaté. A fiatal orosz miután különböző nevelőszériákban jól teljesítményt nyújtott, többek között bajnok lett a Formula Renault 2.0 és a GP3 sorozatokban, a Red Bull családtól, melynek 2010 óta tagja, 19 évesen F1-es lehetőséget kapott a fiókcsapatuknál, a Toro Rossónál. Kvjat első szezonja jól alakult, és minden bizonnyal jócskán felülmúlta a Red Bull várakozásait. Annak ellenére, hogy az év végi összesítésben alulmaradt csapattársához, Jean-Éric Vergne-hez képest, a Red Bull mégsem a már harmadik éve a faenzaiak színeiben versenyző franciát, hanem az akkor 20 éves Kvjatot léptette elő a nagycsapathoz, amikor Sebastian Vettel a Ferrarihoz távozott. A döntés rekordidő alatt született meg, és feltételezhetően Christian Horner és Helmut Marko nagyobb potenciált láttak akkor Kvjatban, mint Vergne-ben, aki a három Toro Rossó-s szezonja alatt vélhetően nem mutatott elég fejlődést, így őt a 2014-es év végén a bikák nemhogy előléptették, hanem teljesen elengedték a kezét.
Utólag azt lehet mondani, hogy Kvjat pont a legrosszabbkor került a Red Bullhoz, hiszen a 2014-es, problémákkal teli szezonban is összejött három győzelem a bikáknak Daniel Ricciardo révén, viszont 2015-ben a Ferrari átvette a helyüket a rajtrácson, és az egy évvel azelőtti győzelmek számát ugyanennyi dobogós helyezés vette át. Meglepetés volt, hogy Kvjatot másodikként intették le a Hungaroringen, megszerezve élete első dobogós helyezését, és bár Magyarországon Ricciardo lett a harmadik, illetve Szingapúrban másodikként ért célba, azaz az ausztrál rendelkezett több dobogós helyezéssel az év végén, Kvjat mégis előrébb zárt a pontversenyben, mint csapattársa, aki az azt megelőző évben a négyszeres világbajnok Vettelt győzte le. (Ricciardo és Kvjat ugyanannyiszor estek ki az idény során.)
A tavalyi év nagy fordulatot hozott Kvjat karrierjében, mint ismeretes, csak négy futam jutott neki az RB12-es volánja mögött, jobban mondva három, ugyanis Ausztráliában elektronikai hiba miatt nem tudott elrajtolni. Kínában remek versenye volt, megszerezte csapata első szezonbeli dobogós helyezését, de a rajtnál habár nem volt szabálytalan, kalamajkát okozott. Szocsiban, a hazai futamán szintén Vettellel akadt össze, a rajt után kétszer is hasonló vezetői hibát vétett, melynek következtében a négyszeres világbajnokot kiütötte a versenyből. Az incidens után a Red Bull vezetősége úgy határozott, hogy azonnali hatállyal visszafokozzák az oroszt a Toro Rossóhoz, míg helyére a következő nagy tehetségüket, Max Verstappent léptetik elő. Ehhez hasonlóra azelőtt nem volt példa a két csapat történetében, hiszen egészen addig, aki a Toro Rossótól egyszer felkerült, vagy a Red Bull pilótája lett és maradt a márka kötelékében, vagy eltűnt a Formula-1 hátsó kijáratán. A sors furcsa fintora továbbá, hogy a helyre ültetett Verstappen a Mercedesek kiesése teremtette lehetőséget egyből ki tudta használni Barcelonában és futamgyőzelmet aratott, így Kvjat pont a Red Bull nyeretlen időszakában volt a csapat tagja.
Kétségtelen, hogy a döntés hatalmas hatással volt az orosz mentalitására, egy valóságos törés volt a karrierjében, melyből a mai napig nem tudott kilábalni. Tavaly még úgy tűnhetett, hogy a szezon végére visszanyeri a régi formáját, de ezeket a megvillanásokat nem tudta az idei évre átvinni. A ponttáblázaton csupán négy pont virít a neve mellett, míg csapattársa, Carlos Sainz 48 egységet gyűjtött idáig. Tény, hogy Kvjatot többször sújtotta idén technikai hiba vagy balszerencse, de a pályán való teljesítménye is egyenesen csalódást keltő, Sainzhoz képest rendre elmaradt, különösen a futamokon, melyeken nem egyszer vezetői hibákat vétett. Pierre Gasly, a tavalyi GP2-bajnok pedig már több mint egy éve kopogtat a kisbikák ajtaján, most eljött az ideje, hogy kinyissák neki.
A napokban kiadott közlemény szerint Gaslyvel egyelőre két futamra, a hétvégi Malajziai Nagydíjra és Suzukára kötöttek szerződést, Austinban pedig úgy fest, Kvjat visszakapja az ülését, ugyanis Gaslynek a japán Super Formula szezonzáróján van jelenése. Nagy kérdés azonban, hogy ki lesz Carlos Sainz csapattársa a maradék három futamon, ez nagyban függ attól, milyen benyomást gyakorol majd a francia a csapatra, de várhatóan elszántan fog küzdeni a pontokért.
Kvjat „pihentetésének”, de főleg annak időzítésének több oka van, mint gondolnánk. A legelső természetesen az orosz harmatgyenge teljesítménye, ugyan eredetileg teljes szezonra tervezett vele a Toro Rosso, csakhogy Carlos Sainz Renault-s átigazolási ügye közbeszólt. Miután a Renault két szezonnyi folyamatos pletykaáradat után végre elhatározta, hogy a lehető leghamarabb leváltja Jolyon Palmert, a kiszemelt Carlos Sainzot csak egy rendkívül összetett „kölcsönszerződés” megkötésével sikerült leszerződtetni a Toro Rossótól.
Viszont a francia csapat előzetes terveivel ellentétben a spanyol nem csatlakozhat hozzájuk már a hétvégén, hanem várniuk kell 2018-ig, pedig sajtóértesülések szerint a Szingapúri Nagydíj előtt Sainz már üléspróbán is járt Enstone-ban. Mivel az előrehozott csapatváltás majdnem biztos volt, a Toro Rosso feltehetően már hetekkel ezelőtt aláírt Gaslyvel az említett két futamra, hogy Sainz-ot pótolják, de az események végül úgy alakultak, hogy mivel a spanyol marad a szezon hátralévő részére, a gyengébbik pilótájuk helyét veszi át Gasly az F1-es debütálására. A harmadik ok pedig Kvjat sok büntetőpontja lehet, ezt a versenyt toronymagasan vezeti az orosz. Tíz pontjával már csak két egységnyire van az egy futamos eltiltástól, így a következő nagydíjak kiemelt óvatosságot kívántak volna. Leghamarabb az Amerikai Nagydíj utáni hétfőn évül el pontja az orosznak, ennélfogva ha a valószínűsített visszatérésén nem követ el szabálytalanságot, nagyobb biztonságban érezheti majd magát ezen a téren. Ebből a szempontból valamelyest „pozitívum” is lehet számára a „pihenő”, hiszen az elkövetkező két futamon biztos nem osztanak ki büntetőpontot a számára…
Ha Gasly beugrása jól sikerül, egyértelmű, hogy jövőre is a Formula-1-es mezőny tagja lesz a Toro Rosso-Hondával, a Red Bullnak nincs is más versenyzője, akit felléptethetnének. Talán pont ez, a Red Bull juniorok hiánya lehet Kvjat nagy esélye, ugyanis bármennyire is furcsa, az orosz a gyenge teljesítménye és a „pihentetés” ellenére is az egyik jövő évi ülés várományosa. Mivel Gasly után nagy szakadék tátong a Red Bull junior-ranglétráján, és bár a Toro Rosso lesz a Honda egyedüli partnercsapata, így a japánoknak is lehetne beleszólásuk a pilótafelállásba, saját nevelésű pilótát ők sem tudnának hozni a szükséges szuperlicensz-pontok hiánya miatt – ezért megtarthatják vagy abban az esetben, ha az két futamnál tovább tartana, visszahívhatják Kvjatot a „pihenőről”.
Ugyanakkor valószerű a másik lehetőség is, miszerint az orosz előtt bezárul a Toro Rosso és a Red Bull család kapuja és az év végén ülés nélkül marad. Ebben az esetben felvetődik a kérdés: mihez kezdhet egy Formula-1-ből kikerült pilóta manapság?
Ha csak a közelmúltat vizsgáljuk, vannak versenyzők, akiknek F1-es pályafutásuk idő előtti lezárultával az autóversenyzői karrierjük is véget ért vagy megfeneklett. Ilyen például Pastor Maldonado, Rio Haryanto, Felipe Nasr, vagy Adrian Sutil. Abban az esetben, ha Kvjatnak távoznia kell, 23 évesen, Red Bull-támogatottként, ,F1-es dobogós múlttal nem valószínű, hogy nyomban ez lenne a sorsa, és akadnak is olyan versenyzők, akik egy másik sorozatban tudtak igazán kiteljesedni és ott sikeresen helytállni. Gondoljunk csak Alexander Rossira, Lucas di Grassira, Kazuki Nakajimára, Anthony Davidsonra, Sebastien Buemire, Nelson Piquet Jr.-ra, vagy Takuma Satóra.
A fent említett nevek többsége a tengerentúlon, az IndyCarban, vagy két másik FIA-sorozatban a WEC-ben vagy a Formula-E-ben szereztek hírnevet maguknak, ám az autósport jelenlegi helyzetében nincs olyan „tökéletes” nagy széria, amerre egy ex-F1-es pilóta bátran vehetné az irányt.
Néhány éve egy ilyen sorozat volt a WEC, a hosszútávú-világbajnokság, melyben két éve hat LMP1-es csapatot számlálhattunk (beleértve a Nissan próbálkozását), ebből pedig négyen nagy gyártók gyári csapatai voltak, világklasszis pilótákkal, nem beszélve az autók technológiájáról és a fejlesztési versenyről. Ezzel szemben a sorozat a következő szezontól kezdve kénytelen volt egy különleges, kétéves versenynaptárt megalkotni a széria megmentése érdekében. Ugyanis a Nissan projektje a kútba veszett, az Audi a tavalyi, a Porsche a 2018-as év végén vonul ki a Formula-E-s projektjük prioritása miatt, így csak a Toyota marad gyári csapatként, új gyártók, akiket pár éve pletykáltak (Ferrari, McLaren, BMW), pedig nem építettek LMP1-es autót, legfeljebb a WEC más értékeléseiben indulnak. Kétségtelen viszont, hogy az LMP2 vagy a GT kategóriák virágkorukat élik, és az idei Le Mans-i 24 óráson is majdnem megtörtént a csoda, kis híján LMP2-es autó nyerte a legendás versenyt, köszönhetően az LMP1-es létszám drasztikus lecsökkenésének, ám mégsem az említett két kategória a WEC csúcsa.
Akárcsak a WEC-ben, a DTM-ben is hasonló dolog játszódik le a Mercedes kivonulásával. Az ok ugyanaz, a Formula-E, és amíg Gerhard Bergerék nem hoznak létre egy tervezetet a 2018 utáni időkre, addig a 18 fősre lecsökkentett mezőny nem valószínű, hogy egy egyenesen a Formula-1-ből érkező taggal bővülne.
Formaautós szériából konkrétan kettő kínálkozik, viszont az egyik nagyon is jó opció. Az IndyCar izgalmas futamai egyre népszerűbbek Európában, Alexander Rossi és Takuma Sato sikerei, Max Chilton és Esteban Gutierrez „átvándorlása”, illetve Fernando Alonso idei Indy 500-as indulása pedig még inkább felkeltheti az F1-ből távozni kényszerülő versenyzők figyelmét. Nem beszélve a legendás helyszínekről, és a 2018-as szezonban debütáló új aerocsomagról, ami fantasztikus kinézetet ad majd az autóknak, valamint ne feledjük, hogy bőven vannak még kiadó helyek a rajtrácson.
A másik formaautós sorozat természetesen a Formula-E, amibe egyre több gyártó száll be, egyre több és jobb helyszínnel bővül a versenynaptár, és a mezőnyt is egyre profibb pilóták alakítják. A futamok jók, a technika évről évre fejlődik, de nem véletlen, hogy a sorozatban versenyzők nagy többségének „másodállása” a Formula-E, az elektromos széria mellett főképp a WEC-ben, vagy a DTM-ben versenyeznek. Kétségtelen, hogy a Formula-E jó úton halad főként az egyre több gyári csapat szerepvállalásával afelé, hogy egy „teljes munkaidős” opció legyen a versenyzők számára a jövőben. Jelenleg ez a korszak még nem jött el, alig találni a mezőnyben olyan pilótát, aki ne versenyezne párhuzamosan egy másik sorozatban, de nem kizárt, hogy hamarosan eljuthat a Formula-E erre a pontra.
Az említett négy, F1 utáni életben leggyakoribb és legnevesebb széria mellett opció lehet akár a WRC is, de a jelenlegi mezőnyből eddig senki nem vallott egy esetleges ralis jövőről, utoljára erre a váltásra Kimi Raikkonen (illetve Robert Kubica) szánta el magát. Mint feltörekvő sorozat, a ralikrossz-világbajnokság is hasonló kategóriába sorolható, nem valószínű, hogy valaki ide ülne át az F1-es autóból. Esetlegesen a legnépszerűbb amerikai sorozat, a NASCAR szolgálhat még alternatívaként, legutóbb Juan Pablo Montoyának és az ifjabb Nelson Piquet-nek tetszett meg az oválversenyzés világa, a jelenlegi mezőnyből pedig Romain Grosjean mutatott érdeklődést a neves széria iránt, melyben csapata, a Haas is érdekelt.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, Kvjatnak a „pihentetése” ellenére is van esélye, hogy jövőre is a Formula-1-ben maradjon, de ehhez, vagy ennek tartósságához mindenképp újra a régi formáját kell hoznia. Azonban ha kikerül a Formula-1 körforgásából, akkor kategóriaválasztás terén elsősorban a WEC és a DTM válsága miatt nem lenne könnyű dolga, ám 23 évesen még bőven meglenne az esélye egy más sorozatban való fellángoláshoz.
