Paul Velasco F1-es szakértő elemzésében próbálta összeszedni az ide vezető okokat. Úgy tűnik, a McLaren hamarosan dobja a Hondát, azok után, hogy három éven át a senki földjén kellett autózniuk a megbízhatatlan és gyenge erőforrásokkal és ezzel az istálló történetének legkomolyabb mélypontját éljük át mostanság.
Ha hinni lehet az elejtett megjegyzéseknek, a McLaren hamarosan bejelenti, hogy összeáll a Renault-val, mint partnercsapat és 2018-ban a francia motorgyártó erőforrásait használja. Velasco nem igazán érti a helyzetet, hogy ennyire látványosan „üldözi” a McLaren a franciákat, hogy adjanak motort az istállónak. A Mercedes és a Ferrari már az elejétől kategorikusan kizárta lehetőségét, hogy a McLaren partnerei legyenek.
Nagyban nehezíti a helyzetet, hogy harminc éve csak a Ferrari gyártotta saját magának a motort, a riválisok mind partnercsapatok voltak, sokkal könnyebb volt motorszállítót váltani. A palettán volt a Ford, a Honda, a BMW, a Renault is, később pedig a Mercedes. Igaz, az exkluzív szerződések akkor is megkötötték a kezeket, például 1991-ben a Tyrrell még a korábbi évi Honda-motort használta, vagy 1993-ban a McLaren nem kapta meg a Fordtól ugyanazt a támogatást, amit a Benetton. Jelenleg azonban a gyári istállók jelenléte nagyban nehezíti a helyzetet, mert nyilvánvaló, hogy a gyári csapat nem szeretné, ha egy partneristálló tartósan legyőzné a saját motorjával. Márpedig a Ferrari, a Mercedes és a Renault is érdekelt gyári szinten.
A McLaren látványosan szabadulna a Hondától és a Renault az egyetlen lehetőség. De vajon sokkal jobb alternatíva? A Red Bull kiváló munkát végez a TAG Heuerre keresztelt Renault-erőforrással, ami megegyezik azzal, amit a gyári csapat is használ. Ne feledjük azonban, hogy nem olyan régen a Renault és a Red Bull viszonya oly’ mértékben megromlott, hogy az italgyártó ki akart lépni az együttműködésből. Aztán hamarosan rájöttek, hogy nincs igazán alternatíva, visszakullogtak a Renault-hoz motorért, ráadásul most már mindkét csapatukkal.
A probléma jelenleg az, hogy a pályán mutatott teljesítmény és a számok beszédesek. Ugyan tökéletesen meghatározni nem lehet, de kvalifikáción a Renault másfél-két másodperccel is elmarad egy csúcsra járatott Mercedestől egy lóerőéhes pályán. Versenytempónál ez csökken, de kijelenthető, hogy egy másodperc körüli a lemaradás ott is.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Renault megbízhatósága idén kifejezetten rossz, igaz, nem annyira rossz, mint a Hondáé, már nem annyira fest szép képet a lehetséges váltás. Jolyon Palmer és Max Verstappen tudna a legtöbbet mesélni, milyen is autójuk erőforrásának megbízhatósága. A Red Bull év eleji formája az elhibázott kasztninak is köszönhető volt, a karosszériát azonban nagyrészt helyrepofozták azóta.
Paul Velasco szerint a logikus következtetés ebből, hogy 2018-ban, ha létrejön a McLaren-üzlet, a wokingiak a Red Bull szintén teljesíthetnek, netán megverhetnék az osztrák istállót és rendszeresen a dobogón végezhetnek. Ez mindenképpen nagy ugrás lenne a McLaren utóbbi három évi teljesítményéhez képest, így vélhetően ezért lobbiznak annyira a Renault-szerződésért.
Érdekes azonban, hogy a Red Bull folyamatosan panaszkodik az erőforrás miatt, mert minden relatív. A bikák idei eredményei tökéletesek lennének a McLarennek idén és jövőre is, de egy ilyen patinás istálló egy idő után nyerni is szeretne. A kérdés, hogy valóban nem lesz képes a Honda felzárkózni legalább a Renault szintjére jövőre? Az ugyanis óriási csavar lenne az ügyben, ha a japán erőforrás 2018-ban, vagy 2019-ben átlépné a Renault-t. Egyelőre ugyan ettől messze vannak, de tény, hogy tempóban jelentősen felzárkóztak év elejéhez képest. Netán a Renault ugrik egy hatalmasat előre 2018-ban és a győzelmekért harcolhat a Red Bull, a McLaren, netán még a gyári istálló is?
A harmadik szál pedig a 2021-től érkező új motorszabályok. Vajon abban is gyenge lesz a Honda, vagy ott nagyot domborítanak és még a Mercedesnél is jobbak lesznek? Jelenleg megjósolhatatlan a végkifejlet, ami biztosnak tűnik, hogy a Renault jelenleg feltétlenül komoly felzárkózás lenne a McLaren számára, de ez nem jelenti azt, hogy minden ránc eltűnik a homlokokról. A Renault erőforrásai megbízhatósági gondokkal küzdenek és csak a harmadikak az erősorrendben. Az már csak egy adalék, hogy a McLaren büdzséjéből vajon hiányozni fog-e a Honda által eddig évente belepumpált 90 millió euró, ami a szakítás után nyilván már nem folyna be a kasszába.
Velasco elemzése során arra jutott, hogy a McLaren nem hoz(ott) jó döntést a Honda kidobásával és a Renault-szerződéssel, ha valóban megtörténik. Erről egyébként is nagyon megoszlanak a vélemények, hogy mi lenne a helyes a wokingiak részéről, van, aki szerint ki kell tartani a japán vállalat mellett és előbb-utóbb meglesz a győzelem is, az ellenzők szerint viszont, ha három évig nem sikerült megtalálni a megbízhatóságot és a tempót, akkor a Honda a dobogóra is kevés lesz a következő években is.
