A spanyol pilóta érzelmeit egy ideje már nem a futam utáni ünneplésekből vagy a hivatalos sajtótájékoztatókból ismerhetjük, ehelyett sokkal inkább az alább is olvashatóhoz hasonló, az optimista és pesszimista látásmódot érdekesen vegyítő nyilatkozataiból tudhatjuk meg, hogy milyen a hozzáállása a versenyzéshez, amióta elkerülik őt a dobogók. Alonso 2013-ban nyert utoljára futamot, a pódiumra pedig már a következő évben is csak kétszer állhatott fel a Ferrarival, ám amióta szebb jövő reményében átnyergelt a McLarenhez, a váratlan technikai visszaesés miatt még ennyi sem jutott neki.
A kétszeres világelső abban talál vigaszt, hogy F1-es karrierje során már ötször is részese lehetett a végsőkig tartó bajnoki küzdelemnek - noha már utolsó világbajnoki győzelme is tíz éve történt, azóta pedig 2007-ben, 2010-ben és 2012-ben ő maradt alul a legvégén.
„Az elmúlt négy évben hiányzott az esélyesség érzése. De szerencsés vagyok, hogy már ötször átélhettem ezt, és kétszer meg is nyertem a bajnokságot, hiszen számos olyan kollegám van, akik hatalmas tehetséggel rendelkeznek, de még a lehetőséget sem kapták meg a Formula-1-es versenyzésre” - idézi Alonsót az Autosport.
„És vannak olyanok is, akik ugyan eljutnak az F1-ig, de sohasem lesz esélyük megtapasztalni, hogy milyen a dobogón ünnepelni, az első három helyezett sajtótájékoztatóján részt venni, a pole-ban állni vagy megnyerni egy nagydíjat - pedig ők is mind nagyon-nagyon tehetségesek. Szóval egyrészt nagyon szerencsés vagyok, másrészt viszont hiányérzetem is van.”
A kiélezett bajnoki küzdelmeket hozó öt szezonja közül a 2006-ost tartja a legkeményebbnek, amikor Michael Schumachert és a Ferrarit kellett legyőznie a Renault pilótájaként.
„Amikor a Bridgestone-ok jól teljesítettek abban az évben, ő mindig hozta a szükségeset és megnyerte a versenyt” - utalt Schumacherre, felidézve azt az évet. „Amikor viszont a Michelin tűnt jobbnak és magabiztosak lehettünk, ő akkor is mindig ott volt. Azt gondoltam, hogy sokkal több pontot szerezhetek nála, de ő akkor is bejött harmadik, negyedik, második helyre, mert valami extrát tudott nyújtani. Számos versenyző ellen csatáztam már, de ő az egyetlen, aki képes volt erre.”
Az interjú végére Alonso hangulata ismét csalódottságba váltott át, hiszen felidézte a McLaren elmúlt két évének szenvedéseit, amelyek során a jobb napokon is csak a középmezőnyben harcolhatott.
„A McLaren a Formula-1 történetének második legjobb csapata, így amikor a Q1-ből való továbbjutásért harcolunk, tudjuk, hogy itt valami nem normális” - szögezte le. „A csapatban mindenki érzi a nyomást, hiszen nem vagyunk képesek megfelelni az elvárásoknak, ez pedig frusztrál minket. Aztán ott van a személyes frusztrációm is, amiért nem harcolhatok a dobogókért és a győzelmekért, olykor pedig azt sem hozhatjuk ki az autóból, amire képesek vagyunk, mert tíz kör után valamilyen probléma üti fel a fejét és át kell hangolnunk a motort, az akkumulátort vagy valamit. Lehet, hogy megelőz egy Sauber és mindenki a fantasztikus manővert élteti, de közben az én autóm 100 lóerővel gyengébb volt. Szóval nem arról van szó, hogy elfelejtettünk volna vezetni, csupán olyan helyzetek állnak elő, amelyek nincsenek az irányításunk alatt.”
