Az autók külseje a folyamatos változások ellenére is nagyjából ugyanolyan maradt (és az alapokat tekintve valószínűleg jövőre is így lesz majd), ezért érdekes kérdés, hogy milyen innovációk mozdították előre a fejlesztéseket, és mutattak irányt a ma használatos gépek felé. Az Autosport egyik olvasója arról érdeklődött Gary Anderson felől, hogy honnan ered az autók kólásüveg-alakja, amelyre a volt F1-es mérnök így válaszolt:
„Ha megnézzük a szivar alakú autókat, rájöhetünk, hogy a kólásüveg-dizájn már elég régóta jelen van az F1-ben” – írta a szakember. „A hetvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig az autók alakja egy dobozhoz hasonlított. Mégpedig azért, mert ami az oldaldobozhoz tartozott, itt volt megtalálható, ugyanis csak padlólemeznél elért leszorítóerő számított. De az akkor a McLarennél dolgozó Alan Jenkinsnek volt egy „heuréka”-pillanata, és olyan oldaldobozt tervezett, mely becsúszott a hátsó kerekek közé. Bár meglehetősen primitív módon, de ez volt a kólásüveg-dizájn megszületése.”
„Az ő verziójában az oldaldobozok enyhén hajlottak a kerekek felé, de ahogyan telt az idő, egyre túlzóbb stílusjegyek ütötték fel a fejüket. Manapság ez elengedhetetlen része egy autó aerodinamikai csomagjának. A cél az volt, hogy a hátsó kereket érő légáramlatot valósággal behúzzák a gumikhoz, ez pedig összességében szűkebbé teszi az autót, és csökkenti az ellenállását. A hátsó szárny véglapjai abban segítenek, hogy visszatereljék a légáramlatot az abroncs mögötti, alacsony nyomású területre. Annyi a lényeg, hogy olyan láthatatlanná akarják tenni a hátsó kerekeket a légáramlat számára, amennyire csak lehet” – tette hozzá Anderson.
