Az F1-es közvetítések szükséges adaléka, hogy belehallgathatunk a pilóták és mérnökeik között zajló beszélgetésekbe: Sebastian Vettel szereti hosszasan elemezni a szituációkat, míg Fernando Alonsónak szarkasztikus megjegyzései tartoznak ismertetőjegyei közé. Romain Grosjeantól általában hangos kiabálást és indulatos mondatokat hallunk, különösen akkor, amikor elégedetlen autója teljesítményével.
Az Autosport megkérdezte a franciát, hogy hogyan csapódnak le saját szavai a fejében, amire ő így válaszolt: „Talán megpróbálok majd egy kicsit csendesebb lenni. Szenvedélyes vagyok - nem nyugodt, mint egy finn, hanem inkább latin. Úgy tűnik, hogy az autóban ülve egy seggfej vagyok, de szerintem rendes srácnak ismernek mások, és ha kicsit indulatosabbnak tűnök, akkor az azért van, mert próbálom felspannolni magam és mindenki mást. Próbáltam visszavenni, mert a tévében is hallják, amit mondok, és akik nem ismernek, azokban rosszul csapódik le.”
„Van mikrofon egy focimeccsen? Vagy egy teniszpályán? A mi sportunkban van. De bárhol, ahol a maximumot nyújtják a résztvevők, arra koncentrálsz, és belefeledkezel. Egy dzsúdómeccsen sem azt lehet leolvasni a srácok arcáról, hogy ’jól csináltad, de most elkaplak’. Bár tisztelik az ellenfelüket, inkább úgy állnak hozzá, hogy ’most meg foglak ölni’.”
A francia biztos benne, hogy a Haas csapattagjainak nincs panaszuk ellene. „Arra hajlok, hogy túl törtető és túl szenvedélyes legyek, mert fejlődni akarok, a srácok pedig ezt akarják látni. Semmi személyes nincs abban, amit az autóban mondok, csak szavakba öntöm az érzéseimet, ami nem könnyű. Ez olyan, mint amikor ki akarsz próbálni valamit, de undorító, és erre azt mondod, hogy ’utálom’. Ez rossz, s bár nem vagy teljesen ellene, de nem a te világod, ezért ki kell mondanod, ami bánt.”
Grosjean elmondta, hogy a Haas számára komoly nehézséget okoz a problémák futam közbeni felismerése és megoldásra, és csak akkor kerül rájuk sor, amikor már túl késő - a verseny után. „Mint Monzában - az első etapban túlságosan elhasználtuk az abroncsokat, a verseny után pedig rájöttünk, hogy ezt és ezt lehetett volna csinálni. Túl késő, de persze a következő alkalommal már tudni fogod. Nagyon nehéz egyből kielemezni az adatokat, és az eredményt visszajuttatni a versenyzőnek. Legtöbbször az autóból kiszállva kell újrajátszani az egészet, így két órába is beletelik, amíg megtaláljuk az egyensúlyt. Azzal, ha több folyamat zajlana egy időben, sokkal alaposabbak és gyorsabbak lehetnénk a jövőben.”
