Alonso úgy sietett az iskolába, ahogyan senki más – nagymamája kísérte őt minden nap, akit le kellett győznie, ám nem akárhogyan: egy híd, egy közlekedési tábla, valamint egy kapu jelentették az egyes szektorokat, és a cél az volt, hogy a kis Fernando folyamatosan javítson szektoridején. „Le kellett győznöm őt minden nap!” – utalt a spanyol a nagymamájára.
A McLaren pilótája számára ezután egyre komolyabb szintre emelkedett a versenyzés, és úgy érzi, ma már tudja, mi szükséges a győzelemhez. „Szívtelennek kell lenned” – mondta. „Nem vagytok ellenségek a többi pilótával, de saját magadra kell koncentrálnod ahhoz, hogy nyerj. Ha valakinek „fájdalmat” okozol azzal, hogy előnyt szerzel, az még jobb.”
„A versenyzés fontos az F1-ben, de nem ezért vagyok itt. Ezt más területen is megkaphatnám az életben, mint például kerékpározás vagy tenisz során – vagy akkor, ha a szupermarketbe menet versenyzem a nagymamámmal. Az ok, amiért a Formula-1-ben vagyok, az az, hogy az autók olyan érzést keltenek bennem, amit sehol máshol nem kaphatok meg. Ez egyedülálló. Nehéz elmondani, hogy milyen érzés ez, mert semmi más nem közelít az F1-hez. Az agyadat teljesen át kell állítani, amikor beülsz az autóba, mert olyan gyorsan történnek a dolgok. Ha néhány hétig nem vezetsz, akkor meglepődsz a teljesítményen.”
„Gokartozom azért, hogy élvezzem a versenyzést, és az F1-ben pedig ez az érzés miatt vagyok. A vezetési stílus hasonló a kettőben, de a gokartban nem történnek váratlan dolgok. Soha nem ér meglepetés, minden megjósolható. Az F1-ben ez nem így van. Ha fékezel, az agynak 0,2 másodpercbe telik, hogy felzárkózzon – ez nagyon jó, ez az a bizonyos érzés.”
