Jenson Button a Forma-1 történetének egyik legfiatalabb pilótájaként debütált a 2000-es Ausztrál Nagydíjon - az alig húsz éves pilóta aztán beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és már első szezonja után a jövő világbajnokaként emlegették. Azonban nem indult minden ilyen simán: Buttonnak hiába volt meg a nyers tempója, relatíve tapasztalatlan volt, és még magában sem volt biztos - mint azt egy Channel 4-nek adott interjújában elmesélte.
„19 éves voltam, és nem igazán értettem, mi a helyzet” - emlékezett vissza a brit. „Az egyik teszten Frank Williams megkérdezte tőlem, hogy készen állok-e a Forma-1-re, én pedig azt válaszoltam, hogy nem. Elég őszinte voltam 19 évesen. Amikor ezt elmondtam az édesapámnak, ezt válaszolta: ’Meg akarsz ölni! Miért mondtál ilyet Franknek?’ Erre csak annyit tudtam mondani, hogy őszinte akartam lenni. Az apám azt kérte tőlem, hogy ne legyek annyira az, így amikor legközelebb felhívtam Franket, már nem voltam vele olyan őszinte.”
„Azt sem tudtam hogyan kell beállítani egy autót” - mesélte Button első, Williamsszel futott tesztjéről. „Egyedül azt a képességemet tudtam felajánlani, hogy gyors tudok lenni, és gyorsan meg tudom tanulni a dolgokat. Akkor még nem tudtam, hogy versenyülésért megy a harc, csak arra gondoltam, hogy a tesztpilótai állás lesz elérhető számomra. Aztán a Williams gyárában találkoztam Frankkel, aki ezt mondta nekem: ’Van egy listánk a potenciális 2000-es pilótákkal, te pedig nem szerepelsz rajta.’ Meg kellett kérdeznem magamtól, hogy miért vagyok itt, mert összezavarodtam. De a teszt végül remekül sikerült, a köridők jók voltam, kiegyensúlyozottan autóztam, és gyorsan tanultam - de egészen a bemutatóig nem tudtam, hogy megkapom-e az ülést.”
Könnyen lehet, hogy Button keretbe foglalja karrierjét, mert gyakran hozzák szóba a Williamsszel a mezőny legtapasztaltabb pilótáját. „Patrick Headhez hasonlítva Frank lazábban kezelte a dolgokat. Mindig azt mondta: ’Nyomd, ahogyan csak bírod, ha valami rosszul sikerül, majd tanulsz belőle.’ Emlékszem Hockenheimre: ott a bokszbejáraton egy másodpercet veszítettem csapattársamhoz, Ralf Schumacherhez képest, és annyira nyomtam neki, hogy összetörtem az autót. Amikor visszaértem a bokszba, találkoztak Patrickkel, aki azt mondta: ’Mit csinálsz, balesetet szenvedsz a bokszban?’ Majd mosolyogva odajött Frank, és így válaszolt neki: ’Patrick, én mondtam neki, hogy nyomja neki, legfeljebb tanul belőle.’ Nagyszerű volt, hogy két ilyen remek szakember segített szárba szökkenteni a pályafutásomat.”
