Amikor egy-egy futamon a helyezések sorsában nagy szerepe van annak, hogy a versenyzők mennyire tudnak vigyázni az abroncsaikra, a nézők közül sokan a régi időket hiányolják. Pedig a gumispórolásnak már a ’70-es években is döntő szerepe volt, a legnagyobb eltérés csupán az volt, hogy akkoriban ez nem bírt hírértékkel a rajongók számára - hiszen még hírek sem nagyon voltak.
„Hogyne!” - vágta rá Niki Lauda, amikor a BBC arról kérdezte, hogy neki is kellett-e a gumikkal törődni versenyzés közben a ’70-es és ’80-as években. „És mindig más volt a helyzet: egyes versenyeken jobban, másokon kevésbé jelentkezett. A különbséget az jelentette, hogy akkor még nem voltak szenzorok a gumikra irányítva, és a mérnökeink sem mondták meg, hogy milyen gyorsan vezessünk. Az egészre magunktól kellett rájönnünk.”
A jelenlegi F1-ben sokan Lewis Hamiltont tartják a legjobb „nyers tempóval” megáldott pilótának, ez alapján pedig azt várnánk, hogy a kétszeres bajnok brit kifejezetten szeretné, ha ismét visszatérnének a kevesebb gondolkodással és több határon való autózással fémjelzett idők. Pedig nem így van, hiszen mint Hamilton elárulta, neki semmi baja a gumispórolással.
„Egyáltalán nem bosszant, ez is a játék része. Amikor arról van szó, hogy óvatoskodni kell, próbálom ezt is jobban csinálni, mint mindenki más mögöttem. Ilyen egyszerű” - nyilatkozta a brit, aki azt is hozzátette, hogy megdöbbenti őt a rajongók emiatti csalódottsága. „Csak azt tudom elképzelni, hogy nem értik a helyzetet. Pedig továbbra is mindent beleadunk, csupán annyi a különbség, hogy most a gáz felengedésével kell játszadoznunk. Ez csak egy másfajta vezetési stílus: ha elrontjuk, rengeteg időt veszítünk és elfékezzük a gumikat. Számomra valójában sokkal könnyebbnek tűnne az egész, ha csak gyorsköröket kellene futni.”
Hogy az F1 számára valójában miért is jár előnyökkel, ha a versenyzőknek nem csak a gázpedállal kell foglalkozniuk, azt a Mercedes egy harmadik tagja, a technikai részlegért felelős Paddy Lowe fejtette ki.
„Ha visszamegyünk tíz évet, valóban olyan gumikat találunk, amelyekkel minden körben közelebb lehetett autózni a határhoz, és nem idéztek elő bokszkiállási kényszert. A szó szoros értelmében tehát a verseny minden körében tövig nyomhatták a gázt, és első ránézésre ez akár nagyszerűnek is tűnhet” - vezette fel a mondanivalóját. „Mindennek a hátulütőjét azonban a rendkívül unalmas versenyek jelentették. Az élen álló elhúzott és senki nem ért a nyomába, senki nem tudott rá hatni a taktikával, hiszen a gumik biztos pontot jelentettek.”
