Amikor 1999 végén a Ford átvette a Stewart Grand Prix-t, győzelmek és világbajnoki címek lebegtek az amerikai cég szemei előtt, azonban ők sem gondolták, hogy öt év után mindössze két dobogóval zárják F1-es karrierjüket a cég luxusmárkája, a Jaguar neve alatt. A méregzöld gárda szinte végig az alsóházban küzdött eleinte a Minardival, az Arrowssal, a Prosttal, később pedig a Toyotával, 2004-ben pedig úgy gondolták Detroitban, ez így nem mehet tovább.
„Ez év nyarán a Jaguar vezetői értesítést kaptak a Fordtól, hogy ha három hónapon belül nem találnak befektetőt, lehúzzák a rolót” – nyilatkozott Mark Gallagher, a csapat korábbi szponzorációért felelős igazgatója az F1 Racing hasábjain. „A csapatfőnök Tony Purnell tárgyalásokba kezdett Christian Klien [a Jaguar Racing egyik 2004-es pilótája – a szerk.] szponzorával, a Red Bullal, én pedig Kínába utaztam, és két hónapot töltöttem a sanghaji Intercontinental Hotelben.”
„Próbálkoztam nyélbe ütni az üzletet kínai üzletemberek egy csoportjával, akikkel a Ford jó kapcsolatot ápolt. A projekt „Ford Team China”-ként futott, és valahol Sanghajban még mindig megtalálható egyik autónk 40%-os modellje, ilyen festéssel. Azonban sem a cégnek, sem kínaiaknak nem állt valós érdekükben az üzlet megvalósítása – és ekkor lépett a színre a Red Bull.”
Gallagher szerint Dietrich Mateschitz az utolsó pillanatban érkezett 2004 végén. „600, teljes állásban dolgozó munkatársunkról volt szó. A Fordnak 15 millió fontjába került volna mindenkit szélnek ereszteni, a Red Bull pedig jelképes összegért, 1 fontért vásárolta fel a csapatot. Milton Keynes-ben nem kevés szkepticizmussal fogadták a hírt, hiszen azt gondolták, hogy sikerülhet az áttörés egy energiaital-gyártónak, ha egy olyan gyárnak, mint a Ford, nem sikerült?”
„A szerződés megkötése után Mateschitz a gyárba repült, hogy üdvözöljön minket. Kiállt mind a 600 dolgozó elé, felvázolta az elképzeléseit, és kihangsúlyozta, hogy régi álma vált valóra ezzel. Azt mondta, hogy győzni vagyunk itt, és folyamatosan ismételgette, hogy amibe eddig belefogott, mindent siker koronázott. Minden későbbi sikernek ez a beszéd volt az alapja – kipipált minden rubrikát, hogy mit szeretne elérni ebben a sportágban” – emlékezett vissza Gallagher, aki ma a GP3-as Status Grand Prix vezetőjeként és motivációs előadóként dolgozik.
