A Mercedes két pilótáját 18 verseny után egy futamgyőzelem értékénél is kisebb pontkülönbség választja el egymástól, ezt a közel azonos eredmény azonban teljesen eltérő utakat bejárva érték el. A szezon második fele pedig több olyan hétvégét is hozott, amelyek hasonló forgatókönyv szerint zajlottak a két pilóta számára. Rosberg Interlagosban megszerezte az év legtöbb rajtelsőségéért járó Pole Trophy-t, a versenyeken azonban rendre Hamilton tűnik nála gyorsabbnak - a brit Monzában, Suzukában és Austinban is át tudta venni a vezetést csapattársától. Az egyikük az időmérőkön, a másik inkább a versenyeken brillírozik, de ennek okát elsősorban mégsem autóik beállításaiban, sokkal inkább hozzáállásukban kell keresni.
„Valójában nagyon hasonlóak állítják be az autóikat” - mondta a SkySportsnak a Mercedes technikai ügyvezetője, Paddy Lowe. „Dolgoztam olyan csapatoknál is, ahol a két versenyző igényei sokkal jobban eltértek egymástól. 2005-ben a McLarennél nemes egyszerűséggel két különböző felfüggesztés rendszert kellett építenünk, mivel Kimi Raikkönen és Juan Pablo Montoya ennyire eltérő beállításokat preferáltak. Nico és Lewis között azonban sokkal inkább csak a finomhangolásokban rejlik az eltérés.”
Ilyen finomhangolás például a fékerőeloszlás is - mutat rá a Sky szakértője, Mark Hughes -, amelyet Hamilton nagyobb arányban állít a hátsó kerekekre, mint Rosberg. Ez pedig a kanyarbemeneteknél is hatással van az autó vezethetőségére. Nem kizárt, hogy emiatt nem tudta megakadályozni Hamilton Montrealban a hátsó fékek túlmelegedését a hozzájuk kapcsolódó ERS meghibásodása után, míg Rosberg boldogulni tudott ezzel a nehézséggel. De általánosságban is hatással van a vezethetőségre ez az aprónak tűnő eltérés - Hamilton az autó stabilitásának megőrzése miatt könnyedebb mozdulatokkal érkezik meg a kanyarokba, és ez hozzájárul ahhoz is, hogy rendszerint kevesebb üzemanyagot használ el egy versenytáv során Rosbergnél.
Ám a két pilóta közötti különbség sokkal inkább a versenyzéshez való hozzáállásukban keresendő. Hughes szavaival élve Rosberg sokkal „tudományosabban” viszonyul a beállításokhoz, keresve a legapróbb módosítási lehetőségeket is, míg Hamilton általában csak arra törekszik, hogy találjon egy olyan balanszot az autóján, amellyel már képes boldogulni, majd pedig ahhoz próbál a lehető legjobban idomulni. A sebészeti pontossággal dolgozó Rosberg ellen ez nem mindig elég az időmérőkön, hiszen a német többször tudott előrébb végezni kettőjük közül, a versenyek folyamatosan változó körülményei mellett azonban már a brit veszi fel könnyebben a fonalat.
Ezt a gyors alkalmazkodóképességét méltatja Lowe is, akit már első, 2006-os pályára lépésekor lenyűgözött a brit hozzáállása. Erre a következőképpen emlékszik:
„Amikor először ültettük Lewist egy F1-es autóba egy teszten, az adatokból láttuk, hogy nagyon instabil volt alatta az autó a fékezésnél és a kanyarbemenetnél. És komolyan mondom, hogy nagyon” - hangsúlyozta. „Az akkori versenyzőink [Raikkönen és Montoya] már biztosan szitkozódtak volna miatta a bokszba visszatérve. Lewis azonban meg sem említette ezt. Kérdezgettük, hogy milyennek érezte az autót a fékezésnél és kanyarodáskor, mire ő csak annyit mondott, ’rendben volt’.”
