DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. szeptember 21. szombat
F1

Mi van a Jégember álarca mögött?

Mark Arnall a világ egyik leghíresebb személyi trénere. 1997 óta dolgozik az F1-ben, előbb Mika Hakkinen, majd Kimi Raikkönen oldalán látta el feladatát. Jobban, közelebbről ismeri a Jégembert, mint bárki más, és egy nem régi mélyinterjúban, amit Mario Muthnak adott, eloszlatott néhány tévhitet a finnel kapcsolatban.

Kimi a mai F1 egyik legmegosztóbb egyénisége. A legtöbben rajongásig odavannak érte, és az ösztönös, természetes, őszinte, nyers tehetség megtestesítőjét látják benne, de vannak, akiket kifejezetten irritál lazaságával, és (látszólagos?) nemtörődömségével. De mi ebből az álarc, és milyen lehet az igazi Kimi?



Ha valaki, akkor Mark Arnall, a személyi edzője hiteles választ tud adni a kérdésre. Lássuk, mit mond. „Szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Nem igaz, hogy Kimi egy nemtörődöm alak lenne, aki nem foglalkozik semmivel. A versenyzés a szenvedélye, és nem lenne itt, ha nem élvezné, amit csinál. Ő mindig mindenben nyerni akar, és ennek érdekében mindent megtesz. Kimi valójában nagyon keményen dolgozik. Az edzéseken is csak hajtja, hajtja és hajtja magát, egyszer még arra is volt példa, hogy addig csinálta ezt, amíg ki nem száradt. Én látom, hogy mennyi energiát fektet a munkába a győzelem érdekében, és ez az, amit a külvilág nem lát” – kezdte okfejtését Arnall.

„Ők csak azt a Kimit ismerik, akit a versenyhétvégéken látnak. De ilyenkor Kimi már maximálisan csak a feladatára akar koncentrálni, a feladata pedig az, hogy beüljön az autóba, és minél gyorsabb legyen a pályán. A versenyhétvégéken tényleg semmi más nem érdekli, és olykor idegesíti, hogy más dolgokkal is kell foglalkoznia, mint a média, a szurkolók stb. Ezért alakította ki magáról azt a képet, hogy ő elérhetetlen. Mert a versenyhétvégéken az is akar lenni. A magánéletben viszont ő nem ilyen, hanem egy teljesen normális, közvetlen ember, kiváló humorérzékkel” – árulta el a kiváló szakember, majd hozzátette:

„Kimi egy természetes tehetség. Hogy ez vajon automatikus lustává teszi-e az embert? Nem hinném. Egyszerűen arról van szó, hogy ami másoknak sokkal több munkájukba és idejükbe kerül, arra ő gyorsan, ösztönösen ráérez. De ettől még nem lesz lusta, ugyanúgy megtesz ő is mindent a felkészülés és a győzelem érdekében.”

Azt persze Arnall sem tagadja, hogy Rakkönenben van egyfajta jó értelemben vett lazaság, de megfelelően kezelve szerinte ez is az előnyére fordítható. „Kiminek nagyon fontos, hogy élményt jelentsen az edzés. Kínozhatom őt az edzőteremben, de ha inkább elengedem jet-skizni a barátaival, akkor tudom, hogy fizikálisan ugyanolyan hasznos munkát fog végezni, mégis sokkal jobban fog teljesíteni a következő versenyen, mert élményt jelentett neki a felkészülés és jól fogja érezni magát a bőrében. Ezért próbálom mindig kicsit változatossá tenni az edzéseket, hogy ne váljon monotonná az egész, és élvezettel tegye azt, amit tesz, miközben a cél persze mindig ugyanaz marad: győzni a versenypályán.”

És hogy hogyan lesz a lazaságból előny? „Kimi amint vége lett egy versenynek, akár jó, akár rossz eredménnyel zárult is az, ő ott és abban a pillanatban azt lezárja, és többé csak előrefele tekint, mert tudja, hogy ami elmúlt, azon már nem tud változtatni. Mika sem rágódott sokat a múlton, de ő szerette jobban kielemezni a versenyeit, hogy tudja, legközelebb mit csinálna egy kicsit másképpen. Mindkettőnek megvan a maga előnye, de Kimi így működik, és azt kell mondjam: így működik jól” – fogalmazott a személyi tréner, aki végül egy kedves történetet is elmesélt, melynek két főszereplője Raikkönen és Sebastian Vettel. 

„Emlékszem, mennyit tollaslabdáztunk Kimivel és Vettellel. Vettel, amikor először jött le velünk ütögetni, akkor jócskán elpáholtuk, ami nem csoda, hiszen mi akkor már régóta játszottunk. Kiminek volt akkor egy Ferrari Enzója, és a hecc kedvéért felajánlotta Sebastiannak, hogy nekiadja az autót, ha egy nap legyőzi őt tollasban. Sebastian persze belement a játékba, és amikor legközelebb találkoztunk, már egy hihetetlenül jó játékos vált belőle, mert mint kiderült, edzett, mint egy őrült, annyira győzni akart. Kimi anno máshogy lett jó tollaslabdában. Ő először nem akart játszani, csak megfigyelt. Nézte, ahogy én játszom az egyik barátommal, aztán amikor elérkezettnek látta az időt, kiállt ellenem, és egyből jó volt. Máshogy, mindketten a maguk módján jutottak el arra a szintre, hogy győzelmi eséllyel tudjanak kiállni egy sportban bárki ellen, de mindketten elérték ezt. Úgy gondolom, hogy a versenypályán is hasonlóan működik ez” – zárta Arnall. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: