Szocsi egy kicsit operettvárosnak tűnik a maga mediterrán klímájával, tengerpartjával, pálmafáival, frissen megépített olimpiai létesítményeivel. Nem ilyen Oroszország-kép él az emberekben, inkább a végtelen hómezők, a faházakból álló sáros falvak, esetleg a gigantomán moszkvai sugárutak és épületek.
De ide, ebbe a látszólag idilli világba pottyant az Orosz Nagydíj is, ami most már történelem, lezajlott.
Ám valahogy olyan fura volt az egész. A hónapok óta tartó bizonytalanság, hogy az agresszor módon viselkedő orosz politikát szabad-e „megajándékozni” egy ilyen PR-lehetőséggel, mint a Forma-1. Az biztos, hogy Bernie Ecclestone nagy fegyverténykényt könyvelheti el, hogy orosz földön is végre, több mint 30 év késéssel megvetheti a lábát. És persze anyagilag sem járt rosszul, noha vélhetően a pénz itt kivételesen háttérbe szorult a presztízshez képest.
Szoktak járni a futamokra királyok, hercegek, báró, válogatott cigánylegények – és Bernie megfelelően körbe is szokott udvarolni Juan Carlos spanyol ex-királyon kezdve mindenféle felkapaszkodó vagy éppen leáldozó celebeket.
De ami most Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnöknek kijárt, arra még nem volt példa. Normál menetben a legfontosabb vendégeket Ecclestone ceremóniamestere, Pasquale Lattuneddu kíséri el Bernie motorhome-jához, ahol bebocsátást nyernek – esetleg a főnök kijön az ajtóba fogadni az illetőt.
Szocsiban? Ecclestone úgy várta Putyint, mint valaha Kádár János Leonyid Brezsnyevet. Ölelgették, csókolgatták egymást, majd a díszes kompániával együtt a F1 ura is felült a VIP-tribünre. Ott pedig – mintha Putyint valami csillagrenddel súlyosbított kitüntetésben részesítené – saját állandó belépőjét akasztotta a nyakába, amiből tudvalevőleg egyetlen darab létezik a paddockban. A verseny végén tovább folytatódott Putyin elnök úr gardírozása: lekísérte abba helyiségbe, ahol az első három helyezett (Hamilton, Rosberg, Bottas, valamint a Mercedes részéről Paddy Lowe) készülődött az eredményhirdetésre. Látszott, hogy igazából senki sem találja a helyét. Bernie olyan széles mosollyal vigyorgott, mint egy igazi cirkuszigazgató, amikor elővezetik az oroszlánokat, ám a három pilóta csak báván ácsorgott, mi több, mintha maga Putyin is picit zavarban lett volna, mit kell csinálni avagy mondani. Még szerencse, hogy ilyenkor azért nincs sok idő, nem kell egyet teázni kínosan feszengve, hanem mehettek fel a dobogóra.
Nem volt golyóálló üveg, ezt kicsit hiányoltuk, de végül is baj nélkül megtörtént kupaátadás, és a pezsgőből is csak a közönség kapott a nyakába.
A búcsúzkodást már nem közvetítették, de biztos, hogy az is nagyon szívélyesre sikeredett. Lehetett mondani:
– Dászvidányie, dárágoj Bernie!
– Goodbye, dear Vladimir!
Jövőre, veled, ugyanitt!
