Autósport évkönyv című szezonösszefoglaló kiadványunkban minden évben megszavazzuk, kik nyújtották az adott idényben a legjobb teljesítményt – természetesen több F1-es pilóta szerepel a ranglista élmezőnyében, de érdemes a száguldó cirkuszon túlra is tekinteni. Az alábbiakban bemutatjuk, kik végeztek a legjobb helyen az F1-en kívüli versenyzők közül – az IndyCar, az endurance-, a rali- és a tereprali-világbajnokság versenyzői közül kerültek ki a legjobbak.
Az Autósport évkönyv, valamint a Száguldás és cirkusz című F1-es szezonösszefoglaló kiadvány elérhető a könyvesboltokban, valamint kedvezménnyel rendelhető meg webshopunkból!
1. Alex Palou
Négy év alatt harmadszor ért az IndyCar csúcsára a spanyol klasszis, aki az első tizenhat futamon mindössze kétszer nem zárt az első öt között – a kiemelkedő stabilitás pedig azt eredményezte, hogy a hajrában némi balszerencse is belefért, így is övé lett az újabb trófea. A szériában mindössze ötödik évét teljesítő spanyol részéről egyre inkább érthetőnek tűnnek azok a nyilatkozatok, melyek szerint nem is akar átigazolni a Formula–1-be – ő Amerikában akar legendává válni, ami felé a legjobb úton halad.
2. Andre Lotterer
A WEC LMP1-es korszakának egyik legnagyobb alakja 12 év elteltével szerzett újabb világbajnoki címet, így a lehető legszebben búcsúzott el a Porsche Penske csapattól. Bár Le Mans-ban leszorultak a dobogóról, a mémmé vált „80 éves Lotterer, csúcson túli Estre, második legjobb Vanthoor fivér” hármasánál így sem volt erősebb egység az endurance-világbajnokság roppant erős mezőnyében.
3. Kevin Estre
A WEC 2018–19-es „szuperszezonjában” GTE világbajnoki címet szerző, az utolsó négy GTE Pro-szezont egyaránt a bajnoki dobogón záró 36 éves francia mindössze második csúcskategóriás szezonjában felülhetett a WEC trónjára, ráadásul a tengerentúlon is bemutatkozhatott immár hypercarral is, aminek egy daytonai 4. és egy Petit Le Mans-on elért 2. hely lett az eredménye.
4. Laurens Vanthoor
Azon a bizonyos idő előtt leintett daytonai versenyen Vanthoor is ott volt a dobogóról csak néhány tizeddel lemaradó kvartettben, a bathursti 12 óráson pedig győzni tudott a WEC-ben elért sikerek mellett – a világbajnokság szezonzáróján viszont két büntetést is begyűjtött, melyek akár a trió végső győzelmébe is kerülhettek volna, de a sors egy megcsúszó Alpine formájában megmentette őket.
5. Thierry Neuville
A szezonnyitótól kezdve az élen állt, és bár nem ő nyerte a legtöbb futamot, de a sorsfordító pillanatokból ő jött ki győztesen, és amikor kellett, stabil tudott maradni – ennek köszönhetően WRC-karrierje eddigi legeredményesebb szezonját teljesítette a Hyundai belga klasszisa. A hajrában már csak arra figyelt, hogy ne hibázzon, de így is egyértelmű, hogy ő az év raliversenyzője.
6. Nasser Al-Attiyah
A Toyotából átült a tavalyi fejlesztésű Prodrive Hunterbe, majd a technika ördöge az útjába állt a Dakaron, de ez sem törte meg a katari versenyzőt: Nasser Al-Attiyah idén is messze kiemelkedett a terepralis szakágból, a Dakar után négyből három futamot nyert, és sorozatban harmadszor is világbajnok lett. A Hunterrel aratott sikerek után győzelemmel debütált a vadonatúj Dacia Sandriderrel is.
7. Ott Tanak
Egy év fordos kitérő után visszatért a Hyundaihoz a korábbi világbajnok, de az év elején ő maga is hibázgatott és a szerencse sem állt mellette, így lemaradt Neuville-től a tabellán. Az év közepén már ő diktálta a tempót, de a hibákat akkor sem tudta kikerülni, a Lengyelországban elütött vad, valamint a Finnországban elszenvedett baleset pedig elvette tőle a reális vb-esélyt a hajrára. 2025-ben visszavágna!
8. Colton Herta
A jó kezdés után egy gyengébb periódus miatt nem úgy tűnt, hogy beleszólhat az élmezőny küzdelmeibe, a szezon felétől viszont emelni tudta a tétet, s amikor a szezonzárón Power bajba került, győzelemmel használta ki a ziccert, és orozta el a bajnoki 2. helyet.
9. Miguel Molina
Le Mans-győzelem és bajnoki ezüstérem, ez a testvérautónál tavaly is erősebben teljesítő, csak épp a 24 óráson lemaradó #50-es Ferrari 2024-es mérlege, az egykori GT-s klasszis Molina pedig emellett régi vadászterületére is visszatért egy daytonai 2. hellyel.
10. Antonio Fuoco
Az #50-es Ferrari egy körön leggyorsabb tagja vastagon kivette a részét a Le Mans-i győzelemből, remek tempóval és fontos előzésekkel járult hozzá az AF Corse idei legnagyobb sikeréhez – míg Sebringben a GT-k közt szerzett pole-t és 2. helyet.
