„A hosszabbik szelektíven a mély homok, és a mezőny végéről rajtolás nem igazán kedvezett az autónknak. Tíz kilométerenként előztem egy autót, a harmadik sajnos kicsit feltartott, mert elég szűk helyen értem utol. Az erdei rész is eléggé ki volt járva, szinte élvezhetetlen volt a pálya állapota, ráadásul az itiner sem volt száz százalékos. A szuperspeciál ellenben abszolút feküdt nekem és az autónak is, emlékeztem is rá, úgyhogy próbáltam menni egy jó időt, de a negyedik kilométernél utolértem egy autót, és egy kicsit feltartott. Mikor megpróbáltam előzni balról, ő is balra húzódott, és lekergetett a nádasba, de így is elmentem mellette. Onnantól a saját tempómat tudtam autózni, de az eredményen meglepődtem. Bizakodva várom a holnapi szakaszt!” – értékelt Hango.
„A minimum célt teljesítettem: itt vagyok a célban, de sajnos tele volt a napom kalanddal. Az első szelektív tizedik kilométerénél elakadtam a harminc centi mély homokban egy lejtő alján, és azt hittem, vége a dalnak. Kiszálltam, kiástam az autót kézzel, hátratolattam, és utána lendületből felment az autó az emelkedőn. Közben megelőzött két autó, közülük az egyiket öt kilométer után sikerült visszaelőznöm, de aztán megint elakadtam. Egy kis ásás árán sikerült kievickélnem, de ugyanaz az autó újra elment közben. Bevallom őszintén, a negyvenedik kilométertől már csak a végét vártam, egyáltalán nem esett jól. Szenvedés ez a mély homok az autónak, de ahhoz képest jól bírja” – mesélte Gábor.
