Montrealban gyakran alakulnak zűrzavarosan a futamok, 2008-ban pedig már vasárnap reggel volt ok ijedtségre, amikor a szervezők rohamtempóban próbáltak valamit kezdeni a pálya több pontján is váratlanul feltöredező aszfalttal. A burkolatot egy gyors megoldással helyreállították, legalábbis versenyzésre alkalmassá tették a hajtűben, valamint a 2-es, a 6-os és a 7-es kanyarban, de a csapatok továbbra is aggódtak amiatt, hogy ezáltal ismeretlen körülmények és tapadási szint várja majd őket a futamon.
Végül egyáltalán nem a pálya állapota vitt csavart a verseny menetébe, hanem egy biztonsági autó és a sajátos kialakítású bokszkijárat. Az első etapban a pole-ból rajtoló Lewis Hamilton vezetett Robert Kubica és Kimi Raikkönen előtt, majd amikor a 18. körben pályára lépett a safety car Adrian Sutil rossz helyen megállt autója miatt, az élmezőny a bokszba viharzott.
Hamilton itt mindkét közvetlen üldözőjével szemben elveszítette a pozícióját, miután a McLaren tankolása tovább tartott, így csak a harmadik helyen gurulhatott volna ki a pályára, ha egyáltalán eljut addig. A brit versenye viszont már a bokszban véget ért, miután váratlanul érte őt, hogy a kijáratnál piros lámpa fogadta az érkezőket. Raikkönen és Kubica kötelességtudóan meg is álltak egymás mellett, Hamilton azonban későn reagált és már nem tudta elkerülni, hogy hátulról belerohanjon egyikük autójába. A „szerencsés” áldozat Raikkönen lett, akinek Ferrarija így szintén működésképtelenné vált, és abból kiszállva a finn emlékezetes módon mutatta meg a figyelmetlen Hamiltonnak a bokszutcai jelzőlámpát. Nem a McLaren pilótája volt azonban az egyetlen, aki nem számított a piros jelzésre - amit az előnyszerzés elkerülése miatt alkalmaztak, hiszen Montrealban a bokszból azonnal a második kanyarban csatlakozik be a mezőny -, Nico Rosberg hasonlóan járt, és ő Hamilton autójába rohant bele, bár a Williams pilótája egy szárnycsere után folytatni tudta.
Ez a rövid közjáték révén a verseny két fő esélyese is kiesett, a BMW előtt pedig hatalmas lehetőség nyílt meg, hiszen Kubica és csapattársa, Nick Heidfeld is remek helyzetben álltak. A két pilóta eltérő taktikát alkalmazott - Heidfeld azok közé tartozott, akik nem hajtottak a bokszba a biztonsági autó alatt, így ő egyetlen kiállással számolt, míg Kubicának még egyszer meg kellett látogatnia csapatát. A BMW vezetősége emiatt kissé nehéz helyzetbe került, hiszen a kettős győzelem érdekében meg kellett kérniük Heidfeldet arra, hogy ne csatázzon a mögötte könnyebb autóval érkező Kubicával, mindez viszont azzal is együtt járt, hogy valószínűleg elveszik a némettől a győzelem lehetőségét.
A későn, egymás után a bokszba hajtó autók miatt a versenyt hét különböző pilóta is vezette, aminél több csak egyszer, az 1971-es Olasz Nagydíjon volt több. Az utolsó kereket cserélő versenyző után Kubica állt az élre, aki saját második kiállását követően kényelmesen visszaállhatott az első helyre, és győzelemhez, ráadásul Heidfelddel karöltve kettős győzelemhez vezette a BMW-t, az F1-ben máig egyetlen alkalommal. A lengyel himnusz, középen pedig a lengyel zászló látványa valószerűtlen élmény volt, mint ahogy az is, hogy Kubica a fő riválisainak kiesésével a bajnoki tabella élére állt, jelezve, hogy immár a BMW-vel is számolni kell a legjobbak között.
A jövő azonban sem a csapat, sem a pilóta számára nem olyan volt, mint amit megálmodtak maguknak: a BMW újabb győzelmek nélkül 2009 végén kivonult a sportból, Kubica pedig komoly ralibalesete következtében talán sohasem fog már Formula-1-es autót vezetni.
