A ralikrossz egy igazán férfias, bevállalós sport, halljuk gyakran a szakág résztvevőitől és kedvelőitől, ahol nem csupán eltűrik az összekoccanásokat, kontaktokat, hanem egyenesen lehetetlen volna ilyen húzások nélkül boldogulni, mikor hat autó fej fej mellett megérkezik az első kanyarba. Arról azonban már megoszlik a versenyzők véleménye, mit takar bevállalósnak lenni. Két csoport képviselői rajzolódnak ki tisztán, az agresszív, senkit sem kímélő versenyzők, valamint az elegáns, kimért stílust gyakorlók, akik becsületbeli ügynek tartják, hogy ne lépjenek át egy határt.
„Többféle különböző stílussal sikeres lehetsz. De ami engem illet, nekem csak a tiszta stílus megy, a vad kevésbé. Én csak így vagyok képes vezetni” – mondta a Formula.hu-nak a WRX barcelonai szezonnyitóján Mattias Ekström, aki egyértelműen az úriemberek tábora mellett foglalt állást. Ennek köze van ahhoz is, hogy a 2016-os világbajnok egyszerre szerepel a ralikrosszban és DTM-ben, ahol a túraautó egészen más vezetési módozatot igényel. „Általánosságban igaz rám, hogy így versenyzek. Szeretem csúsztatni, de nem vagyok gyors, amikor csúszok, ezért nem csúsztatom.”
„Nem titok, hogy vannak versenyzők, akik olyan magatartással vezetnek, amely számomra nem szimpatikus. Szeretem a kemény és korrekt küzdelmet, de azt nem, mikor elszaporodnak az ütközések. Idén új szezon kezdődik, mindenki egy évvel idősebb lett, és remélhetőleg egy évvel okosabb is” – fogalmazott mosolyogva Ekström, aki örül, hogy vannak hozzá hasonló stílust képviselők, akik oldalán egyáltalán nem kell tartania verseny közben. „Ez az igazi versenyzés. Számomra a legizgalmasabb, ha keményen csatázhatsz, de nincs okod aggodalomra, mert megvan a kölcsönös tisztelet a másik versenyzővel.”
Közéjük tartozik a kétszeres WRX-bajnok, Petter Solberg, akivel a pályán kívül oda-odaszúrnak egymásnak, de éles helyzetben eszükbe sem jutna keresztbe tenni a fő ellenfélnek. „Nem igazán szeretem az agresszív versenyzőket. Persze én is azt akarom, hogy legyen harc, de az legyen korrekt. Ne az, hogy –ekkor Solberg a tenyerébe csapott, jelezve, hogy csatt, majd süvítő hangot hallatott annak érzékeltetésére, hogy egy ilyen manőver miatt el is szállhat a verseny. „Ez lutri, és mi nem akarunk szerencsejátékot a sportban. Ezért örülök az idei újdonságnak, a biztonsági kamararendszernek, amellyel a vitás eseteket vizsgálják.”
„Láthattuk, mi történt velem Kanadában. Ha kicsatoltam volna a biztonsági övem… Persze ott a balszerencse is közrejátszott, de megmutatja, hogy bármi megtörténhet, ezért különösen fontos a biztonságra hangsúlyt fektetni. Ha akkor a célvonal után kikapcsolom az övem, talán már nem is élnék” – idézte fel a PSRX Volkswagen versenyzője a tavalyi esetet, mikor kórházba került, Anton Marklund ugyanis leintés után rohant bele autójába. A norvéggal való beszélgetés közben egy másik incidens is felmerült az előző évből: a bajnoki második hely elvesztésében fontos szerepet játszott egy agresszív rivális. „Argentínában a szezonzárón sokkal gyorsabb voltam, mint bárki más. Aztán Timur (Timerzsanov) nekiment a csapattársának és nekem, és összetörte az autóm. Végül egy ponttal kaptam ki.”
Solberg egy korábbi interjúban kiemelte, elsősorban a fiatal, bizonyításra éhes pilóták azok, akik meggondolatlan manőverekbe hajszolják magukat. Akkor Timmy Hansent és szintén Timerzsanovot nevesítette, holott ez még az orosszal való argentínai ügye előtt történt. Nem is fordulhattunk volna tehát alkalmasabb alanyhoz, mint Timerzsanov, hogy meghallgassuk a másik tábor álláspontját.
„Én agresszív? Mit tehetnék e között a 18 versenyző között?” – mondta Timerzsanov, aki kétszeres Európa-bajnok volt közvetlenül azelőtt, hogy a széria a világbajnoksággá vált, a WRX-ben azonban eddig még nem jött ki neki a lépés. „Ez a stílus 2015-ből jön, amikor az Olsbergs versenyzője voltam, és nem sikerült ráéreznem az autóra, kissé bizonytalan voltam a pályán.”
„De való igaz, én olyan versenyző vagyok, aki körül zajlik az akció. Olyan ez, mint a mágnesesség, vonzom magamhoz a történéseket. Voltak összeérések, balesetek a múltban, még néhány repülés is. De nem vezetek dühvel, nem úgy állok hozzá, hogy majd kilököm az előttem levőt. Néha túllépem a határt, például azért, mert a lehető legkésőbb akarok fékezni, de ez javarészt a helyzettől függ. Mindenesetre nem mondanám azt, hogy agresszív lennék, egészen okosan versenyzem” – állította az orosz pilóta, hogy semmi kivetnivaló nincs módszereiben, de finomkodást senki se várjon tőle.
