A Climb Dance-t 1988-ban forgatták, jócskán azokban az időkben, amikor még egy aszfaltozatlan, murvás útszakaszon –napjainkban már a verseny teljes útvonala aszfaltozott– kellett a versenyzőknek felküzdeni magukat a hegy tetején lévő célvonalig. A Peugeot Vatanent az akkori legjobb versenyautójával, a 405 T16 GR-rel nevezte be a világ legrangosabb hegyiversenyére, és Jean Todtnak, a franciák akkori motorsportfőnökének célja természetesen a rekorddöntés volt.
Ezt Vatanen a 10:47.22-es idejével sikeresen abszolválta, a próbamenetek folyamán pedig Jean Louis Mourey és stábja egy igazi klasszikust forgatott. Az ötperces Climb Dance-t 1989-ben mutatták be, és összesen négy díjat zsebelt be, ami egy ilyen témájú film esetében fantasztikus eredmény. Vatanen így a jelentősen átalakított, több mint 600 lóerős, összkerékhajtású és -kormányzású Peugeot 405-tel nemcsak rekordot döntött, hanem egy mai napig népszerű motorsportos kisfilmmel is megajándékozta a nagyérdeműt.
A Climb Dance eredeti felvételét azóta a Peugeot marketingosztálya újrafényelte, újradigitalizálta, és immáron HD minőségben is megtekinthető. Ezt, a 2013-ban felújított változatot mellékeljük.
A kisfilm főszereplőjétől, 1981 ralivilágbajnokától többek között a forgatás körülményeiről érdeklődtünk. Az első kérdésünk a felvételek elkészítéséhez használt technikára vonatkozott, hiszen manapság már sokkal könnyebben lehet létrehozni hasonló jellegű alkotásokat, de vajon hogyan csinálták mindezt harminc évvel ezelőtt?
„Teljesen átlagos technikát használtunk a film elkészítéséhez, de a Pikes Peaken forgatni mindig rendkívüli, akkoriban főleg az volt!”–kezdte visszaemlékezését Vatanen.
„Még nem léteztek GoPro-k, csak méretesebb kamerák. Volt egy helikopterük, és pár autóra szerelt kamerájuk, az akkortájt megszokott nagyméretűek.”
„A filmet egy motor- és gumiteszt alkalmával vettük fel, és természetesen számunkra a teszt volt az elsődleges, a filmesek közben forgattak. Legalább így ők is tudtak profitálni a tesztből!”
A kisfilm egyik felejthetetlen pillanata, amikor Vatanen egyszer csak elengedte a kormányt a jobb kezével, hogy óvja a látását az éppen felkelő nap szemébe sütő sugaraitól, ami egy hegyi szakaszon igen csak hasznos és érthető cselekedet. „Korán reggel volt. Ezért történt meg a híres jelenet, amikor egy kézzel vezettem egy ideig, mert a szemembe sütött a nap, és az egyik kezemet a szemem fölé tartottam.”
„Reggel 9-re már be is kellett fejeznünk a tesztelést, mert megnyitották az utat a forgalom számára. Szóval mi csak teszteltük, a filmesek pedig előzetesen megkértek miket, hogy felvehetik-e. Minden úgy történt, mintha ott se lettek volna a kamerák, ezért ilyen hiteles az egész kisfilm. Nem a film kedvéért vezettem, és nem is adtak semmilyen instrukciót. Az összes megmozdulás a teszt része volt.” – indokolta meg a film maximális életszerűségét a finn.
Amikor a Climb Dance népszerűségéről és sikereiről kérdeztük, a ralilegenda rendkívül szimpatikus választ adott. „ Senki sem gondolta, hogy később ilyen híressé válik! Tudja, az összes díj és kitüntetés teljesen lényegtelen annak fényében, hogy mennyire közkedvelt lett a film és mennyire szeretik az emberek. Volt olyan szurkoló, aki azt mondta, hogy több mint százszor nézte meg!”
„Akkor is rendszeresen emlegetik a filmet, amikor felismernek az utcán. Voltak olyan szurkolók is, akik odajöttek hozzám és megkértek, hogy ’Ari, kérlek, tartsd úgy a kezed, mint ahogyan a Pikes Peak-filmben!’. Ezután csináltunk egy közös képet, egy szelfit. Az ilyen találkozások természetesen mindig nagyon jól esnek nekem, és örülök, hogy még mindig nagy népszerűségnek örvend a Climb Dance!” –zárta a film utóéletével kapcsolatos történeteinek felidézését Vatanen.
Az Ari Vatanennel készült interjúnk többi részét megtalálják itt, és itt, valamint az Autósport és Formula Magazin februári számában.
