Fabio Quartararo címvédőként vágott neki a 2022-es idénynek a MotoGP-ben, s az „első félidőben” úgy is tűnt, hogy ismételni tud a francia – annak ellenére, hogy a versenyző már akkor is kiemelte, hogy a Yamaha végsebessége továbbra is pocsék. Az évad második felében aztán az addig sokszor nullázó Francesco Bagnaia nagy menetelésbe kezdett, miközben Quartararo tempója visszaesett – versenyt már nem is nyert, s dobogóra is csak elvétve állhatott – és néhány hibát is elkövetett, így az olasz minden idők legnagyobb fordítását produkálva csúcsra jutott a Ducatival.
Quartararo a Le Monde-nak adott interjúban beszélt a tavalyi ezüstéremmel kapcsolatos érzéseiről: „Világbajnoki címvédőként jobban reménykedtem, mint a második hely, de azonnal egyértelművé vált, hogy nem tudom felvenni a versenyt a Ducatik sebességével az egyenesben. Nem volt biztonsági tartalékom, egész szezonban a határon motoroztam. Ilyen körülmények között elégedettek lehetnénk azzal, hogy Francesco Bagnaia mögött végeztem, még ha nem is örülök neki. Olykor a csapat és én is ostobán veszítettünk pontokat, műszaki problémák és főként a túlzott guminyomás miatt. De a nehéz pillanatokból tanulunk a legtöbbet.”
Bár a Yamaha több területen is egyértelműen hátrányban van a Ducatival szemben, Quartararo nem bánja, hogy 2024-ig aláírt a hangvillások – igaz, azt ő sem tagadta, hogy többet várt volna az M1-estől: „Szerződést hosszabbítottam a Yamahával, és elégedett vagyok ezzel. Végső soron szerintem ez rendben van, még ha sokkal többet is vártam a motortól. Tele volt érzelmekkel az idény, a legjobbamat nyújtottam és tapasztalatokat gyűjtöttem. Ez mind jó” – fogalmazott a motoros. A tavalyi misanói teszt után egyébként még pozitívan beszélt a 2023-as prototípus versenygépről, Valenciát követően azonban már csalódottabb volt és némileg értetlenül a fejlődés hiánya előtt.
Arról, hogy mit jelent számára a 2021-es világbajnoki győzelem, így beszélt a fiatal motoros: „Tény, hogy másként tekintenek rám az emberek, de nem érzek magamon extra nyomást. A 2021-es vb-cím inkább motivációforrás számomra. Az, hogy fiatalon, már hétévesen elkezdtem versenyezni, korán hozzászoktatott a versengéshez. Gyerekként a legnagyobb félelmem az volt, hogy nem lesz motorom, amivel versenyezhetnék.”
Quartararo azt is elmondta, hogy nem nagyon foglalkozik a motorversenyzés jelentette kockázatokkal – másként szerinte ugyanis nem is lehetne versenyképes: „Nem félek, amikor a motoron ülök, még ha néha meg is ijedek, amikor elmegy az első tapadás 300 km/h fölötti tempónál. Próbálok nem sokat gondolni erre, mert ha félsz egy bukástól, azzal századmásodperceket veszítesz. A legfontosabb, hogy jól érezzem magad, mert én így tudom a legjobbamat nyújtani.”
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
