Már az eső megérkezése előtt sem volt hiány akcióból a MotoGP második spielbergi futamán, a hajrában szemerkélni kezdő eső viszont alaposan megkavarta a paklit. Három körrel a vége előtt az élbolyból szinte mindenki – Marc Marquez, Francesco Bagnaia, Jorge Martin, Fabio Quartararo és Joan Mir – a bokszba kanyarodott, hogy esős gumikkal felszerelt motorra váltson, Brad Binder azonban kint maradt a pályán slick abroncsokon. Végül az utolsó körben rázendítő eső ellenére kitartott az előnye, így a dél-afrikai karrierje második győzelmét aratta a MotoGP-ben, ráadásul mindezt a KTM hazai pályáján.
„Nem tudok túl sokat mondani, kész katasztrófa volt” – nyilatkozta az utolsó körökről Binder, akit a Motorsport.com idéz. „Amikor áthaladtam a célvonalon, láttam, hogy plusz kilenc van írva a táblámra, szóval tudtam, többé-kevésbé tíz másodperc az előnyöm a mögöttem lévővel szemben, de hogy slicken vagy esős gumin jön-e… mert ha utóbbi, akkor utolér, előbbin talán nem.”
„Próbáltam a legjobbamat nyújtani, csak igyekeztem megállítani a motort, valahogy befordulni a kanyarba, aztán tövig húztam a gázt az egyenesben. A pályán maradni is szinte képtelenség volt az utolsó körben. Többször is azt hittem, hogy vége, mert a 3-as kanyarban alig állt meg a motor, igazából csak a hátsó fékem működött valamelyest. Valahogy sikerült megfékeznem, aztán a hosszú jobbosokban szinte alig lehetett haladni. Vártam, hogy valaki elszáguldjon mellettem. Amikor megláttam a zászlót, megkönnyebbültem, hogy vége, másrészt pedig nem akartam elhinni, hogy nyertünk.”
„Amikor elkezdett szemerkélni, felzárkóztam az élbolyra, és négy körrel a vége előtt láttam, hogy a srácok készülnek kiállni, mert Marc hátranézett. Nem tudtam eldönteni, hogy bemenjek-e vagy sem, de amikor megláttam, hogy mindenki bemegy, az utolsó pillanatban úgy határoztam, meg kell próbálnom. Az első kör még rendben volt, az utolsó kettővel viszont már teljesen más volt a helyzet, az utolsó körben a fékek és a gumik is teljesen lehűltek. Nem tudtam megállni: akárhányszor fékeztem, úgy éreztem, csak gurulok tovább, teljesen mindegy, mennyire keményen húztam a fékkart. Alig tudtam a pályán maradni, de olykor kockáztatni kell, és ma ez bejött.”
Az utolsó körök káoszában több valószerűtlen név is feltűnt Binder mögött a dobogós pozíciókban: szerepelt a top 3-ban egy ideig Aleix Espargaro és Iker Lecuona is, sőt volt néhány kanyar, amikor úgy tűnt, Valentino Rossinak is esélye nyílik a 200. királykategóriás pódiuma megszerzésére. A visszavonulását másfél hete bejelentő 42 éves motoros a leintés után vigyorogva értékelt, ugyanis a trükkös körülmények ellenére rendkívül élvezte a futamot, s azt, hogy némileg ugyan a semmiből, de a hajrában a dobogóra is volt sansza.
Végül azonban a pódium második és harmadik fokára olyan motorosok állhattak fel, akik esős gumikra váltottak: Bagnaia és Martin valósággal körbemotorozta a slicken szenvedő riválisokat az utolsó kanyarokban a Ducatikkal. A Stájer Nagydíjat megnyerő, ezúttal is a pole-ból induló Martin meg is jegyezte, hogy olyan nehezek voltak a körülmények, hogy most boldogabb volt a célba éréskor, mint az egy héttel korábbi diadala alkalmával.
Marc Marquez is ott állhatott volna a dobogón, hiszen két körrel a vége előtt ő állt a legjobban az esős abroncson lévők közül, ám végül elcsúszott az 1-es kanyarban. De már száraz pályán is jól ment a spanyol: a sachsenringi győzelmét leszámítva talán most mutatott először olyan teljesítményt, amelyet a tavalyi bukása és sérülése előtt megszokhattunk tőle. A Repsol Honda versenyzője a leintés után elárulta, hogy fájdalomcsillapítókkal volt kénytelen versenyezni – idén már nem először:
„Németországot és a múlt hétvégén leszámítva szinte mindig, három-négy alkalommal használnom kellett őket. Attól függ, hogyan érzem magam. Enantyumról van szó, amit a patikában lehet kapni, beadják az izomzatba, mert úgy hatékonyabb és gyorsabban kifejti a hatását. Próbálom elkerülni, mert tudom, hogy másnap rosszabb lesz, de a versenyen mindig segít: vannak fájdalmak, de kicsit több az erőm.”
Marquez arról is beszélt, hogy a futamnak lágy keverékű hátsó gumival vágott neki, a mezőnyből egyedüliként: „Kívülről rizikónak tűnt, de szombaton a negyedik edzésen kipróbáltuk, és a teljesítmény nem volt rossz, emellett a Michelinnél olykor érdemes elfelejteni a lágy, közepes és kemény kategóriákat. A lágy gumin 10-15 kört lehet jó tempóban teljesíteni, de valamiért a futam végén jobban éreztem magam rajtuk, mint az elején. A verseny előtt imádkoztam az esőért, de közben már azért, hogy ne essen, mert jól tudtam motorozni. A jó hír, hogy gyorsan és kiegyensúlyozottan tudtam motorozni, de már mondtam a Hondának, hogy ez nem elég. Tovább kell dolgoznunk, mert tény, hogy ott voltam, de sokat is kockáztattam. Szóval ha jövőre a bajnokságért akarunk harcolni, akkor kicsit gyorsabbnak kell lennünk és javulnunk néhány ponton.”
De vajon mi lett végül a világbajnokságot vezető Quartararóval? A francia – aki Maverick Vinales felfüggesztése után egyedül képviselte a gyári Yamahát az Osztrák GP-n – végül hetedikként futott be, de elismerte, hogy ezúttal óvatosabbra vette a figurát a szemerkélni kezdő esőben: „Először gondoltam idén a világbajnoki címre. Nagyon nagy volt a kockázatot, és nem akartam elkövetni egy ostoba bukást. Egyszer majdnem elestem az 1-es kanyarban, amikor Marc is, lehetett látni a felvételeken, hogy majdnem eltaláltam őt. Igen, most a bajnokságot kellett szem előtt tartani. 34 pontos előnnyel érkeztünk Ausztriába, 47 pontos előnnyel távozunk. Növeltük az előnyünket, pedig nem számítottunk rá.”
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
