DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 24. vasárnap
Motor

A jelenség, amit úgy hívnak: Valentino Rossi

20 évvel és 313 nappal azt követően, hogy életében először nyert egy világbajnoki futamon, Valentino Rossi a hétvégén Assenben megszerezte karrierje 115. győzelmét. A MotoGP mezőnye viharos gyorsasággal halad tovább Németország felé, de még mielőtt minden tekintet a Sachsenringre szegeződne, álljunk meg egy pillanatra a bajnokságnak ezen a pontján.

Valentino Rossi az a MotoGP-nek, ami Michael Schumacher a Formula-1-nek, Sebastien Loeb a ralinak, Tom Kristensen a Le Mans-i 24 órásnak, Yvan Muller a WTCC-nek. Ők saját géposztályuk ikonikus alakjai, kategóriájukban minden idők legsikeresebb versenyzői közé tartoznak, sőt ennél még egy kicsit többek is. Egy vagy akár több évtizedet meghatározó figurák, akiknek a neve egybeforr az adott szériával, és akiket még azok is ismernek, akik nem követik figyelemmel a motorsportokat.

rossi-jelenseg-2017-01



Ezek a sokszoros bajnokok néhány ritka kivételtől eltekintve abban is megegyeznek, hogy pályafutásukat hihetetlen szélsőségek határozzák meg, különösen ami a szurkolókat illeti. A „kultusz” kialakulásával egyre szélesebb körű és hangosabb rajongótábort gyűjtenek maguk köré, ugyanakkor legalább olyan nagyméretűre duzzad az ellendrukkerek csoportja is. A régi közhellyel élve: „lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet elvitatni a képességeiket”. Ez egy igencsak leegyszerűsített kép, de valószínűleg ebben rejlik az igazság, és ez a helyzet Valentino Rossi esetében is.

Az olasz motoros alakja egybeforrt a sajátos ünneplési módokkal, a „Doktor” becenévvel és természetesen a 46-os rajtszámmal. Hosszú pályafutása alatt számtalan sikert ért el, megannyi ellentmondásos esettel megfűszerezve a diadalokat. Érthető módon a szurkolói mind a mai napig a győzelmeit emelik ki a vitákban, az ellentábor pedig a kudarcokra és a rossz döntésekre helyezi a hangsúlyt. Rossi esetében bőven van mit pakolni mindkét serpenyőbe, előbbibe elsősorban a 115 győzelmet, a 9 világbajnoki címet, a sikeres váltást a Hondáról a Yamahára, a bravúros megmozdulásokat, utóbbiba a Biaggi-, Gibernau-, Stoner-konfliktusokat, a ducatis éveket és a 2015-ös idényzárást.

rossi-jelenseg-2017-02

Rossi idén februárban töltötte be 38. életévét, és ha nem is minden egyes alkalommal, de még mindig képes felvenni a versenyt a nála 10-15 évvel fiatalabb riválisokkal. Ez önmagában még akkor is lenyűgöző teljesítmény, ha a „Doktornak” végül nem sikerül majd megszereznie a hőn áhított tizedik világbajnoki címet. Rossi az elmúlt húsz évben tucatnyi alkalommal felkelt a padlóról, a félresikerült Ducati-korszak után éppúgy Assenben tért vissza a dobogó tetejére, mint most, egy bő egyéves győzelem nélküli periódus végén.

A szíve mélyen valószínűleg a legelvakultabb drukkerek és minden bizonnyal Rossi maga is tudja, hogy túljutott már karrierje legerősebb időszakán. Más kérdés, hogy alighanem ez őt a legkevésbé sem érdekli, és amíg a legkisebb esély is van arra, hogy egy jót küzdjön a győzelemért (mint a hétvégén Assenben), addig nem is fogja szögre akasztani sárga sisakját. Nagy kérdés, hogy mi lesz 2018 után. A jövő, de már elsősorban a jelen sztárjai (Jorge Lorenzo, Marc Marquez, Maverick Vinales, nem elfeledkezve Andrea Doviziosóról vagy épp Johann Zarcóról sem!) épp az orrunk előtt vívják kiélezett csatáikat.

rossi-jelenseg-2017-03

Az új generáció tagjai már eddig is nagyon sokat tettek le az asztalra és még megannyi lehetőség áll előttük. Vajon közülük ki lesz olyan meghatározó figurája a MotoGP-nek, mint amilyen Valentino Rossi a huszonegyedik század első egy-két évtizedében volt? A lehetőség adott, már mostanra is jellegzetes karaktereivé váltak a világbajnokságnak és nem meglepő módon hasonlóan szélsőséges indulatokat váltanak ki a szurkolókból, mint ami Rossi esetében is tapasztalható.

Most, 2017 nyarán egyelőre kár lenne túlságosan messzire tekinteni a jövőbe – pláne, hogy egy hihetetlenül kiélezett világbajnokság kellős közepén tartunk. Nem kérdés, hogy a MotoGP túl fogja élni a Valentino Rossi-korszakot, ahogy a Forma-1 is túllépett a Michael Schumacher-érán. De azért élvezzük ki ezeket a versenyeket, amelyeken Rossi is rajthoz áll, mert abban talán mindannyian, drukkerek, ellendrukkerek és pártatlanok is egyetérthetünk, hogy a MotoGP szegényebb lesz nélküle.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: