A Man-szigeti Tourist Trophy a világ egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkező, évente megrendezendő motorsport-eseménye, hiszen 1911-ben tartották az első kiírását, és azóta a világháborúk éveit leszámítva minden évben összegyűlt a mezőny ezen a félreeső szigeten, amely a mutálódott, farokkal nem rendelkező macskái mellett motorversenye révén tett szert világhírnévre.
A Man-sziget egy különleges státust élvező terület, ami az Egyesült Királyság része. Az Ír-tengeren fekszik, nagyjából azonos távolságra Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország partjaitól. Saját parlamentje, törvényei vannak és még saját pénznemet is kiadnak, emellett pedig azt is megtehetik, hogy anyaországukkal ellentétben sohasem voltak tagjai az Európai Uniónak.
De van még egy különös jellegzetessége, ami jelen írásunk számára a legfontosabb: engedélyezett a közutakon rendezett motorverseny, amely így a nagydíjpályákon megszokott bukóterek és biztonsági intézkedések hiánya miatt a világ egyik legveszélyesebb sporteseményének számít. A híres-hírhedt pálya, a Snaefell Mountain Course a szigeten található dombról kapta a nevét, amelynek 620 méteres legmagasabb pontját körülzárja a vonalvezetés.
A sziget területe 572 négyzetkilométer, ennek nagyjából fele pedig minden évben május végétől június elejéig versenyhelyszínné változik. A Man-szigeti TT egy 60,725 kilométer hosszú, közutakból álló pályán zajlik, amelyen a leggyorsabb teljesíthető köridők is 17 perc körüliek. A vonalvezetés így városokon halad keresztül: a startvonal és a paddock a keleti parton fekvő Douglesben található, majd pedig a másik két csúcspontban található Ballig és Ramsey érintésével a sziget jelentős részét bejárja. A kihívásra vállalkozó versenyzők a hosszú menet során a legerősebb kategóriában 200 km/órás átlagsebességgel haladnak az út szerpentinjein, egyenetlenségein és csatornafedelein keresztül, miközben szemük sarkából elmosódott bokrokat, villanypóznákat és épületeket látnak. Egy rossz mozdulat, egyetlen apró hiba és a motoros ezek bármelyikének nekicsúszhat, aminek következménye a legjobb forgatókönyvtől a legrosszabbig bármi lehet.
A verseny 1949 és 1976 között még a MotoGP körforgásának is része volt, így például Mike Hailwood 7, Giacomo Agostini pedig 5 győzelmet szerzett rajta, ezt követően azonban a nyilvánvaló biztonsági aggályok miatt kikerült a világbajnokság naptárából, és azóta egyedülálló eseményként funkcionál.
Köztudott, hogy a motorsport veszélyes, de a Man-szigeten ez a mondat nagyon enyhe kifejezésnek számít. A résztvevők népes mezőnye nem 18 éves suhancokból áll, hanem rutinos, a verseny kihívásaival akár már évtizedek óta barátkozó hősökből - vagy őrültekből, ha éppen úgy tetszik. De lehet évtizedes tapasztalata bárkinek, akkor sem veheti biztosra, hogy amikor legközelebb kihajt a 60 kilométeres pályára, vissza is fog majd térni onnan. Tisztában vannak az egyértelmű veszéllyel, de akit egyszer elkapott a Man-szigeti TT varázsa, azt onnantól már nagyon nehezen engedi. Igazi szenvedély ez a résztvevők számára, akik talán maguk sem tudják, hogy mi vonzza őket minden évben vissza ebbe a különleges világba. Az újságíró Mat Oxley szerint, aki korábban maga is versenyzett a szigeten, a TT olyan, mint a hegymászóknak a Mount Everest. Csupán azon egyszerű okból vágnak neki, merthogy ott van, és ha már ott van, ők le akarják győzni.
A verseny veszélyeit pedig, bármilyen szomorú is, az adatok kendőzetlenül igazolják. Ebben az évezredben ugyanis csak három olyan év volt, amikor egyetlen áldozatot sem szedett a pálya a TT kéthetes ottléte során. Tavaly a francia Franck Petricola veszítette életét 32 évesen, amikor az egyik edzés során a sziget északi részén elesett BMW-jével és egy kőfalnak csúszott.
Jó ideje a MotoGP és a Superbike-vb pilótái már nem éreznek késztetést arra, hogy az életüket egy még több kedvezőtlen oldallal rendelkező dobókockára feltéve rajthoz álljanak a versenyen, és ez napjainkban már elméletben sem lenne megvalósítható, hiszen a bajnokságok feszített naptára ütközik a gyakorlásokkal és versenyekkel együtt két héten át tartó Man-szigeti rendezvénnyel. Egyesek csuklóból el is ítélik ezt a szó legszorosabb értelmében életveszélyes kihívást, mások azonban időről időre külső szemlélőként megjelennek a paddockban. Valentino Rossi 2009-ben járt ott legutóbb, és elismerően beszélt azokról a versenyzőkről, akik elég bátrak a veszélyes közutak meghódításához. „Igazi harcosok vagytok” - mondta akkor a Man-szigeti TT egyik legsikeresebb, napjainkban is aktív résztvevőjének, John McGuinnessnek, aki 20 éve szeli a pálya útjait, és 23-szoros győztesnek mondhatja magát.
Több géposztály járgányai versenyeznek egymással minden évben, és McGuinneshez hasonlóan sokan vannak, akik több kategóriában is motorra pattannak. A jelenlegi mezőny legismertebb alakjai közé tartozik még Ian Hutchinson, Michael Dunlop és Michael Ritter, akik győzelmeik mellett a leggyorsabb kört is többször megfutották már a brit „zöld pokolban”.
Az esemény első hete edzésekkel telt, a versenynapok pedig június 4-től kezdve minden másnap követik egymást. A királykategóriának a Senior TT számít, ez lesz a rendezvény záró- és csúcspontja június 10-én egy hatkörös verseny keretében. Mellettük Superbike, Supersport és Superstock géposztályba tartozó kétkerekűek is megmérkőznek egymással, de van két különleges kategória is: az oldalkocsis motor, amely egy kétszemélyes járgány, valamint a TT Zero, amelyben kizárólag elektromos hajtású motorok indulhatnak.
A Formula.hu az előttünk álló héten a helyszínről követi a 2016-os Man-szigeti TT eseményeit, ahonnan további érdekességekkel és részletekkel jelentkezünk a világ - és ezt túlzás nélkül kimondhatjuk - legőrültebb motorversenyéről.