A motorversenyzők nagy része január közepén még téli szünidejét tölti, jobb esetben csapatával tesztel valamelyik pályán, ám Kis Viktória azon kevés kivétel közé tartozik, aki számára már most megkezdődött a 2015-ös szezon. A H-Moto Team hölgyversenyzője a hétvégén ismét Katarban vendégeskedett, hiszen ott rendezték meg a Losail Ázsia Bajnokság aktuális idényének negyedik állomását. S ha már ott volt, hozta is a tőle megszokott jó teljesítményt a fiatal motoros: a pénteki kvalifikáción megszerezte a pole pozíciót kategóriájában, így jó esély kínálkozott rá, hogy mindkét szombati verseny végén a pódiumon ünnepelhessen.
Ezt végül meg is valósította a pilóta, az első futamon ugyanis egész egyszerűen nem akadt ellenfele, így a MotoGP-ből is ismert aszfaltcsíkra kilátogató közönség a magyar himnuszt hallgathatta meg elsőként az idei esztendőben. A második viadal aztán kalandosabban alakult Wicca számára: előbb egyik ellenfele okozott neki nehéz pillanatokat, amikor majdnem kiütötte alóla a motort, majd pedig a Yamaha váltója kezdett el rakoncátlankodni. A versenyző azonban végül így is beért a második helyen, újabb dobogós helyezést szerezve magának és csapatának.
Azt azonban még most sem lehet tudni, hogy ezzel átvette-e a vezetést összetettben, az illetékesek ugyanis mostanáig nem döntöttek arról, hogy osztanak-e pontokat a futamok után, mivel épp határeset, hogy megvolt-e szabályokban meghatározott kellő számú induló a kategóriában. Wicca mindenesetre szokás szerint kihozta a lehetőségeiből, magából és a motorból is a maximumot, így büszkén térhet haza idei első megmérettetéséről, és készülhet a március elején sorra kerülő utolsó fordulóra.
Kis Viktória: „Az első versenyen jól kaptam el a rajtot, és sikerült is jól helyezkednem. Kategóriámban végig az élen motoroztam, összességében pedig három helyet sikerült javítanom a rajtpozíciómhoz képest. Az időeredményeket tekintve nem volt egyszerű hozni a legjobbat, tekintettel a pályán levő homokmennyiségre, ami miatt a tapadás közel sem volt százszázalékos. 1000 köbcentis motorosokkal tudtam csatázni, valamint egy supersportos „kollégával” ment a macska-egér játék, és végül első helyen értem be, 30 másodperccel a második előtt. Ezúttal rendes díjkiosztón vehettünk részt, négy győzelem után végre szólt a magyar himnusz – a legszebb, ami szólhatott! A második futam rajtrácsára még motiváltabban gurultam ki a győzelem után. A rajt megint jól sikerült, de az első körben akkora kavalkád volt a pályán, hogy csak kapkodtam a fejem, mi történik. Hatan hatfelé mentek. Gyanítom, többen fáradtak voltak már, hiszen megterhelő másfél óra pihenővel a két 15 körös verseny, elkél a megfelelő kondíció. Izgalmas verseny volt. Nem azért, mert pozícióharcban lettem volna, hanem mert egyszer valaki majdnem kiütötte alólam a motort, amikor nekem jött. Ekkor csúsztam vissza a második helyre, majd pár kör után a motor váltójával akadt probléma, mivel visszaváltásnál folyton kidobta sebességből. Ez igencsak hátráltatott, mert majdnem minden körben előjött ez a gond, és mivel a múltkor egy ilyen miatt estem, most nem szerettem volna bukfencezni. Így jelentős hátrányra tettem szert, amit igyekeztem legyűrni, de sajnos nem sikerült a folyamatos váltóhiba miatt. De ilyen ez a technikai sport, nem egy mai darabok ezek a 600-asok. Nem voltam mérges, mert a leggyorsabb köridő így is az enyém volt a kategóriában. Úgy gondolom, ez így is szép szezonkezdés volt egy második és egy első hellyel, plusz egy himnusszal. Egy himnusszal, ami nem csak nekem, hanem Nektek is, minden magyarnak szólt! Köszönöm szépen mindenkinek a szurkolást, biztatást, nagyon sokat jelentett, jelent! Márciusban következik a folytatás!”
Kelemenné Szilágyi Noémi, menedzser: „Nagyon szeretném, ha a katari versenyeinkre azok is ki tudnának jönni, akik kételkednek a futamok komolyságában, valamint az a sok-sok Wiccáért és a H-Moto Teamért szorító szurkoló is, akik folyamatos támogatásukkal erőt adnak Wiccának és nekem is az itteni szereplésünkhöz. Visszagondolok a legelső alkalomra, amikor megérkeztünk a pályára, és megláttuk a jó öreg motort (szó szerint), minden nagyon „vissza a múltba” feeling volt. Azóta már egy év eltelt, és megtanultunk azzal a technikával és támogatással gazdálkodni, amit a katari szövetség biztosít számunkra. Azaz ezt ők adják nekünk, itt nagy beleszólásunk nincs, pedig sokszor jó lenne kicsit segíteni a logikus döntések meghozatalában. Itt valahogy semmi sem sürgős, semmit nem is szabad siettetni. De egy vendég nyilván nem szólhat bele a vendéglátó szokásaiba, szabályaiba, Katarban meg pláne nem! A mostani hétvége eseményeit átélve ismét szembesültünk az öreg gépezet és az őrült versenytársak által okozott hátráltató tényezőkkel, valamint a pontozással kapcsolatos, kissé fejetlennek tűnő versenyszabályzattal. Wiccának szólt a nemzeti himnuszunk az első futam után, ám továbbra sem tudjuk, hogy a pontokat megkapja-e érte vagy sem. A második viadalon hiába volt övé a legjobb köridő, egy félőrült versenytárs, miután azt hitte, szlalomversenyen van, majdnem kiütötte Wiccát, aki rendkívül ügyesen megoldotta az incidenst és teljes gázzal üldözőbe vette az előtte lévőket. Ekkor egy váltóprobléma akkora hátrányt eredményezett számára, hogy a kockás zászlónál az amerikai versenyző ért elsőként, míg a mi lányunk másodikként a célba. Nem vagyok csalódott, csak nekem is a „mi lett volna, ha” jellegű gondolatok cikáznak a fejemben. Gratulálok Wiccának, mert tényleg óriási esésből hozta vissza a motort és önmagát, és minden akadályozó körülmény ellenére úgy harcolt, ahogy a győztesek szoktak! Ma gyerekek beszélgetéséből elkaptam a számomra leglényegesebb részletet: „Viktória Kis akarok lenni, ha nagy leszek!”. Az ilyen pillanatokért is szeretek Wiccával együtt dolgozni!”
