2021-től 2024-ig versenyzett egymás mellett csapattársakként a Ferrarinál Charles Leclerc és Carlos Sainz, a tavalyi szezon végén viszont elváltak az útjaik, miután a vörösök leigazolták Lewis Hamiltont, így a spanyolnak távoznia kellett (végül a Williamsnél kötött ki).

Leclerc azonban csak a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján tudott beszélni Sainzról: „Valószínűleg Lando [Norris] és én tudjuk ezt a legjobban megmondani, hiszen sok éven át szerepeltünk közös csapatban Carlosszal. És elmondhatom, hogy Carlos hihetetlenül tehetséges” – idézi a monacóit a Formula1.com.

„Sok területen segített fejlődnöm: a munkamoráljával, a tehetségével és mindennel, amit hoz magával. A fegyelmezettsége, amivel rendelkezik – egyszerűen hihetetlen csapattárs volt. És szerintem az az előrelépés, amit az utóbbi egy vagy négy évben tettünk, azért nagy köszönettel tartozunk Carlosnak.”

„Rendkívül gyors volt. És ahogy Lando is említette, a Formula-1-ben néhány dolgot nem igazán kell megmagyarázni. A szerencse is szerepet játszik abban, hogy jókor legyél jó helyen, és Carlos határozottan megérdemli, hogy topcsapatnál szerepeljen.”

„De biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, mielőtt visszatér és csatlakozik hozzánk a győzelmekért zajló csatában. Nagyon sokat fog adni a Williamsnek, ahogyan érzékeny minden egyes apró változásra és érzésre az autóban.”

Voltak feszült pillanatok, de…

Leclerc és Sainz nem egyszer egymásnak feszült a pályán a négy idény során, s a futamokat követően is hangzottak el élesebb nyilatkozatok, de ezeket rendre gyorsan tisztázták a felek. Éppen ezért a ferraris élvezte is a Sainzcal való összecsapásokat:

„Egyértelműen hiányozni fognak a csaták. Megvoltak a pillanataink a pályán, de ez csak azért volt, mert annyira közel harcolunk egymáshoz és mert folyamatosan hajtott előre engem. Hihetetlen megtiszteltetés volt.”

„Természetesen bizonyos helyzetekben az adott pillanatban ott a frusztráció, de biztos vagyok benne, hogy már most is sok pozitív emlékkel fogok ezekre visszatekinteni, és nem lennék az a versenyző, aki ma vagyok, ha nem lett volna a csapattársam az utóbbi négy évben.”