Sokan már tavaly is ezt a döntést várták, de akkor még elmaradt. Most viszont már nem lehetett tovább húzni: pilótacserét hajt végre a Mercedes, a tökéletes második számú versenyző helyett a potenciális korszakváltót és az új világbajnokjelöltet ülteti be a vezetőség. Miért és hogyan jutottunk el idáig? Az Autósport és Formula Magazin októberi számában részletesen elemezzük a helyzetet.
2016 végén borzasztóan nehéz helyzetbe hozta Nico Rosberg Toto Wolffot és a Mercedest a visszavonulásával, de Valtteri Bottas leigazolása akkora telitalálatnak bizonyult, amekkorára ritkán volt eddig példa az F1 történetében. Sokan, sokszor leírták már ennek részleteit, most inkább csak összegezzük a lényeget: a finn volt az a versenyző, aki pont annyira volt gyors, hogy Lewis Hamilton ne kényelmesedjen el mellette, de biztosítsa, hogy amennyiben a brit kihozza magából a maximumot, akkor csapattársa előtt végez. Emellett emberileg a Bottas 2.0, 3.0 és a különböző frissítések ellenére mindig is a nagyobb jót tartotta szem előtt, vagyis soha nem kérdőjelezte meg (nagyon) az egyes utasításokat, végrehajtotta a stratégiát és olyan légkört teremtett, amelyben Hamilton élete formáját nyújthatta, méghozzá stabilan.
Összességében ez alapján érdemes értékelni Bottas öt mercedeses szezonját. A finn pilóta ez idő alatt nyert kilenc futamot, hozott tizenhét pole-pozíciót, ötvenöt dobogós eredményt, tizenhat leggyorsabb kört és két vb-ezüstöt. Mindezeknél azonban sokkal fontosabb az, hogy sorozatban négyszer segítette világbajnoki címhez a csapatát és Hamiltont – ez volt a fő feladata, ezt makulátlanul végre is hajtotta, akár a szebb egyéni statisztikák árán is. Tény, hogy voltak mélypontjai ezen időszakának, 2018-ban például nem nyert versenyt, különböző okok miatt csak két pole-t szerzett és mindössze ötödik lett év végén, de a lényeg itt is megvolt: vb-cím a csapatnak és Hamiltonnak az akkor nagyon erős Ferrarival szemben.
Az kijelenthető, hogy soha, egy másodpercig sem volt esélye az egyéni elsőségre, egyetlen olyan pillanata sem volt az öt évének, amikor akár csak egy kicsit is úgy tűnt, hogy igazi ellenfele Hamiltonnak. Akadtak biztató periódusok, amikor akár több futamon keresztül tudott közel lenni hozzá, itt-ott esetleg legyőzni, de ez volt a maximum – a versenytempót tekintve legtöbbször a gumikezelése maradt el a brit klasszisétól, egy körön pedig általánosan is megvolt a nagyjából három tizedmásodperces lemaradása, amit egyes pályákon (például Oroszországban, ami nagyon fekszik neki) képes volt kompenzálni, akár a maga javára fordítani.
Bottast alighanem méltatlanul alulértékelik a legtöbben a „szolgalelkű” csapatjátékos szerepe miatt és azért, mert nem bírt minden idők legsikeresebb F1-es versenyzőjével házon belül. Hogy mennyire sportszerűtlen emiatt teljesen leírni versenyzőket, azt most éppen Sergio Perez bizonyítja a Red Bullnál, aki Bottasnál sokkal nagyobbat ég Max Verstappen mellett – még egy-két ilyen szezon, és valószínűleg az ő renoméja is erősen megérzi ezt a szerepkört. Bottas valójában az volt, amire szerződtették: minden idők legjobb (?) második számú pilótája, akinek sokkal-sokkal jobb lenne a megítélése, ha nem kapja meg élete nagy lehetőségét 2017-ben, hanem egy erős középcsapat szimpatikus vezére marad a karrierje befejezéséig.
Tovább viszont egyszerűen nem lehetett indokolni, megmagyarázni azt, hogy miatta jegelik a kispadon George Russellt. Azt a Russellt, aki hosszú évek óta Toto Wolff reménysége, talizmánja, csiszolatlan, illetve most már azért egyre csiszoltabb gyémántja. Egy olyan tehetség, aki még most, az F1 történetének talán legtehetségesebb mezőnyét felvonultató érában is a legfelső polcon helyezkedik el. Egészen eddig el lehetett sütni azt a frázist, hogy még tanulnia kell, érnie kell, fejlődnie kell egy kisebb csapatban, mielőtt megkapja a nyakába Hamiltont – hiszen legyünk őszinték, a hétszeres világbajnok mellett semmilyen szempontból sem egyszerű az élet, és ahogy az előtte nagyon sokra tartott Bottast is beárazta, úgy bárkivel képes lehet ezt megcsinálni. Erre fel kell készülni.
Most viszont, Russell harmadik szezonjának végén egyszerűen elfogytak az érvek arra, hogy Toto Wolff a csapata (és az idegrendszere) számára legjobb döntést hozza, vagyis hogy megtartsa Bottast. A finn tökéletesen illeszkedik a csapatba, a lehető legoptimálisabb csapattárs Hamilton számára, hozza a szakmai minimumot és ráadásul már jól ismer mindent, amit kell. Nem véletlen, hogy sok expilóta vagy az F1 közelében dolgozó szakértő mondta, hogy ők nem váltanának, mert amit a Hamilton–Bottas párost letett az asztalra az utóbbi öt évben, az páratlan, és ugye van az az elv, hogy győztes csapaton ne változtass…
Csak ők nagyon könnyen beszélnek kintről, miközben Wolffnak sok más faktort is mérlegelnie kellett. Egyrészt nem adhatja el még egyszer a médiának azt, hogy Russellnek tanulnia kell. Hiszen dehogy kell, legalábbis a Hamiltonok, Verstappenek elleni vb-harchoz szükséges tapasztalatokat a Williamsnél biztosan nem tudja megszerezni, az egy más kávéház. Másrészt a fiatal brit karrierjét ő egyengeti régóta, rengeteg időt, energiát, pénzt fektetett abba, hogy világbajnokot neveljen belőle – ha most nem lépteti elő a helyére, akkor felmerül, hogy a Mercedes utánpótlásprogramja értelmetlen, az is, hogy Wolff-fal nincs értelme leszerződni (Esteban Ocon is hiába várt, igaz, Bottas mondjuk jól járt azzal, hogy az osztrák menedzselte…), de az is reális veszélyként jelenik meg, hogy Russell megsértődik és elhagyja ezt a családot – ne gondoljuk, hogy a Red Bull, a McLaren vagy akár a Ferrari ne kapna utána, ha lenne esély a megszerzésére. Ezt most már nem lehetett tovább húzni, most vagy soha, Wolff pedig a „mostot” választotta, hiszen a „sohához” túl sokat tett bele ebbe a projektbe.
Mindezt pontosan tudja a történet minden szereplője. Wolff nyilatkozataiból is jól látszik, hogy szíve szerint megtartotta volna Bottast, ha lett volna bármilyen elfogadható megoldás a Russell-helyzetre. Ugyanezt nyilvánvalóan érti Hamilton is, aki körbedicsérte a finnt, de el kellett fogadnia, hogy az eddigi Kánaán után megváltoznak körülötte a dolgok és felkavarják az állóvizet. Tudja ezt Bottas is, aki minden nyilatkozata ellenére tökéletesen értette évek óta, hogy milyen érvek szólnak mellette, és azt is, hogy ezek rövid időn belül elfogynak vagy meggyengülnek, és igazából nem is tényező az egyenletben az, hogy milyen teljesítményt nyújt. Ha most Hamiltonnal közel egálban a vb-címért harcolna és élete szezonját futná, valószínűleg akkor sem kerülhette volna el a sorsát a fent említett indokok miatt. Maximum akkor más csapatnál talált volna magának (illetve talált volna neki Wolff…) ülést.
A kérdés már csak az, hogy mi várható ezután, ezzel kapcsolatban pedig főleg azért tapogatózunk sötétben, mert 2022-től új korszak köszönt be az F1-ben, teljesen új autók érkeznek, amelyekkel egyrészt átalakulhatnak némileg a csapatok közötti erőviszonyok, másrészt sosem lehet tudni, hogy melyik pilóta érez rá a helyzetre egy-két százalékkal jobban. Bottas helyzete az egyszerűbb: 32 éves, négy szezont ment a Williamsnél, ötöt a Mercedesnél, még legalább öt-hat előtte állhat ahhoz, hogy valamit visszaépítsen a renoméjából egy középcsapatnál, és ne úgy emlékezzen rá mindenki, mint Hamilton partnere.
A nehezebb dió a Mercedes belső játszmája. Hamilton ugyan megpihent az elmúlt években, de amikor a világbajnok további évekre kötelezte el magát Wolff csapatához, azzal azt is aláírta, hogy még egyszer megpróbál megújulni, beleveti magát az új szabályrendszerbe és igenis felveszi a kesztyűt a fiatal Russell-lel. Utóbbi rendkívül intelligens és alacsony életkorához képest kiemelten jó politikus (nem véletlenül van a Mercedesnél és képviseli már most a mezőnyt a GPDA vezetőjeként), pontosan tudja, érzi, hogy mikor mit kell lépnie, hogy abból előnyt kovácsolhasson – elég sok pénzt rá lehetne tenni arra, hogy 2022-t még a „támogatom Hamiltont és köszönöm a lehetőséget” álarc mögött kezdi. Afelől viszont ne legyenek kétségeink, hogy mindez csak addig tart, amíg meg nem érzi a vérszagot, amíg le nem tisztázódnak az aktuális erőviszonyok az egymáshoz viszonyított tempót és eredményességet tekintve.
Az írás folytatódik az Autósport és Formula Magazin hasábjain. Az újság előfizethető a Formula.hu weboldalán, digitális formában is előfizethető erre a linkre kattintva, de a laptapir.hu-n keresztül is olvasható, szintén előfizetés után - ahogy természetesen meg is vásárolható az újságárusoknál.
Az AFM októberi tartalmáról itt írtunk bővebben - sok érdekes témával várjuk olvasóinkat!
