Hazugság és ami mögötte van
A legtöbb ember már kiskorban rádöbben arra, hogy rengeteg mindent meg lehet úszni egy-egy hazugsággal vagy épp füllentéssel. Persze a lelkiismeret-furdalás szép lassan kialakul a hazugságok után, ezért a többség idővel elhagyja ezeket a kerülőutakat. Ám mégis, gyakran ott a kísértés, hogy mennyivel egyszerűbb lenne elhárítani a felelősséget.
Persze eleinte nem szándékos a hazugság, aztán az ebből fakadó előnyök kapcsán kialakulnak szokások, amik generálják az újabb és újabb füllentéseket. Ez bár egy ördögi körnek tűnik, mégis, idővel orvosolható. De miért van az, hogy akad, akinél felnőtt korban is nehezen megy az igazmondás?
Látható a hazugság?
Mivel a szavainkkal tesszük, így értelemszerűen nem láthatóak a szavaink, de ez korántsem ennyire egyszerű. Míg Pinokkiónak azonnal láthatóvá vált még akkor is, ha nem akarta, ez a valóságban egyáltalán nem így van. Nagyon kell figyelni a különböző nonverbális jelekre ahhoz, hogy hazugságon csípjünk valakit, de még ennek ellenére sem mindig sikerül. Akkor ő már valószínűleg tökélyre fejlesztette ezt, és sajnos sok mindenben szavahihetetlen.
Kutatások alátámasztják, hogy a többség egy nap alatt 2-3 alkalommal hazudik, de azt sem rossz szándékból. Az egyik legnépszerűbb hazugság a “hogy vagy” kérdésre érkezik, hiszen korántsem érezzük magunkat minden nap jól. Ugyanígy van az is, ha megkérdezik, hogy ízlett-e az étel, ami nem igazán. Ez egy kegyes hazugság, mivel nem szeretnénk megbántani a másik felet azzal, hogy sokat dolgozott, és mégsem lett tökéletes az eredmény.
Ezzel szemben vannak a gonosz, ártalmas célból született hazugságok is, amik arra szolgálnak, hogy átverjék a másikat. Ebben az esetben gyakori, hogy nem csak a várható következményekkel kell szembenézni, de akár az igazságszolgáltatás is belekerülhet a dologba. A beteges hazudozókból később akár csalók is lehetnek, ami pedig már büntetőjogi fogalom.
Kis kedves hazugságok is léteznek, amikor valakinek mosolyt szeretnénk csalni az arcára, vagy pedig ha a partner megkérdezi, hogy mennyit is költöttünk egy csodálatosan drága cipőre, de csak a felét valljuk be.
Végül pedig az igazság is lehet kíméletlen és kegyetlen, főleg abban az esetben, ha a rosszindulat mondatja el az igazat. Persze van, amikor nem lehet megkerülni az igazmondást, de ebben az esetben figyelni kell arra, hogy kíméletesen adjuk a másik tudtára a tényeket. Tehát ahogy a hazugsággal, úgy az igazsággal is csínján kell bánni a mindennapokban.
