2018-ban minden eddiginél nagyobb lett a hangsúly a Formula-1-es motorok megbízhatóságán. Az autóknak a tavalyi négy erőforráshoz képest idén három egységgel kell kibírniuk a szezont, miközben a versenynaptár is bővült egy helyszínnel. Máshogy fogalmazva: minden egyes motornak átlagosan hét versenyhétvégén kell állnia a sarat, így a gyártók vélhetően a téli szünet jó részét ennek elérésére szánták.
Így tett a Ferrari is - a szigorodó kritériumok teljesítése érdekében egyelőre semmilyen drasztikus módosítást nem hajtott végre tavalyi 063-as kódjelű erőforrásán, elsődleges célja a megbízhatóság növelése volt. A maranellóiak úgy szerették volna növelni a motor élettartamát, hogy eközben egy lóerőnyi visszaesést sem szenvednek el. A tavalyi egységük az ősszel tapasztalt pechszériától eltekintve kellően stabilnak bizonyult ahhoz, hogy azt használják kiinduló alapnak.
Természetesen a teljesítménynövelés is céljuk volt, ám akármennyi plusz lóerőt is sikerült kipréselniük a motorból, addig egyetlen új alkatrészt sem vetnek be, amíg az nem bizonyul kellően strapabírónak. Egyik tavalyi fejlesztésüket, egy acélötvözet dugattyút is pontosan emiatt nem fognak használni. Ennek az alkatrésznek a tervezését még a motorrészlegük korábbi vezetője, az azóta Mercedeshez igazolt Lorenzo Sassi irányította. Őt azóta Corrado Lotti váltotta, akinek megvannak a saját tervei: csapatával egy olyan hengerfejen dolgozik, ami a motor előgyújtásán javítva a Mercedes egyik legerősebb területén, a mágikus időmérős motormódban jelentene nagy előrelépést.
Idei autóját február 22-én mutatja be az olasz gyártó.
